Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-16
8 mit tartalmazzon, de leszögezi, hogy Szerbia minden politikai és jogi eszközzel küzdeni fog területi integritása és szuverenit ása tiszteletben tartásáért, ami a világ összes államát megilleti. A belgrádi törvényhozás már 2005ben is hozott egy határozatot, amelyben elengedhetetlennek mondta Szerbia területi épségének megőrzését, de hozzátette, hogy Belgrád a legmesszebbmenő kompromisszumokra is kész. Gyakorlatilag önrendelkezést ígért az albánoknak, ugyanakkor azt igényelte, hogy a majdnem teljesen önálló Koszovón belül a szerbek személyi, kulturális és területi autonómiát élvezzenek. Hasonló elképzelést fogalmazott meg a 200 3ban meggyilkolt Zoran Djindjic miniszterelnök, Nebojsa Covic, a Koszovó ügyeivel foglalkozó koordinációs központ vezetője és Vuk Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke, aki évekig külügyminiszter is volt. A koszovói szerb politikusok 1999ben , a tartomány nemzetközi irányítás alá kerülése után felvetették a közigazgatási és területi átrendezés ötletét. Először a szerb közösség képviselőinek Gracanicában megtartott tartományi gyűlése döntött úgy, hogy Koszovót kantonokká kellene alakítani, s lé trehozni a szerbek védelmi erejét. Az északkoszovói szerbek nemzeti tanácsa is csatlakozott ehhez az elképzeléshez, amelyből azonban nem lett semmi. A mindmáig a legigazibb szerb demokratának tartott, nimbusztól övezett Zoran Djindjic miniszterelnök 2 001ben, kormánya programját bemutató parlamenti expozéjában kifejtette, hogy Koszovóban olyan megoldás kell, amely biztosítja szerbek és albánok békés együttélését. Azt üzente az albánoknak, hogy (a milosevici időszakhoz képest) megváltoztak a körülmények , s gazdasági és emberi érdekeik érvényre juttatásának igazi módja az, ha együttműködnek Szerbiával. Nebojsa Covic ugyanabban az évben két - szerb és albán - entitás létrehozására tett javaslatot, tulajdonképpen ugyanolyan területmegosztást, s a két ré szt összefogó közös államot ajánlva, mint amilyen BoszniaHercegovinában létrejött (s igazából máig sem működik). A szerbek történelmi s az albánok etnikai (a csaknem 200 ezer szerb elűzése után 90 százalékos elsöprő többségből adódó) jogára alapozta elkép zelését. A korábbi miniszterelnökhelyettes úgy gondolta, hogy a szerb entitást a jugoszláv (akkor még megvolt a Szerbia és Montenegró alkotta Jugoszlávia) katonaságnak és rendőrségnek kellene védenie, az autonómia legmagasabb szintjét élvező albánok pedig nemzetközi védelem alatt maradnának. Djindjic kormányfő néhány hónappal később kijelentette, hogy Belgrád a nemzetközi közösségtől "területi autonómiát és olyan különleges jogi státust követel a koszovói szerbeknek, amelybe az önálló szerb intézménye k létrehozása is beletartozik". Ezek a ma már kinevetett, amerikai, EU- és albán részről rég túlhaladottnak mondott elképzelések sok ponton (például a jugoszláv rendőrség és katonaság részleges visszatérése tekintetében) tökéletesen egyeznek az ENSZ BT 1244es határozatával, amely máig az egyetlen érvényes döntés Koszovó ügyében. Zoran Djindjic aztán a halála előtt kihátrált Koszovó kantonokra osztásának ötlete mögül, s 2003 elején már csak azt követelte, hogy a koszovói rendezés során közösségi jog okkal rendelkező államalkotó elemként ismerjék el a szerbeket, akik számára külön védelmet is kért az Európai Uniótól. A szerb kormány ugyanakkor határozatban erősítette meg, hogy létre kell hozni a szerbek helyi önkormányzatait, főleg azokon a területeken , ahol a lakosság többségét alkotják. Djindjic pár héttel később kérte, hogy - négy évvel Koszovó nemzetközi protektorátussá tétele után - kezdődjenek már meg a tárgyalások a tartomány jövőjéről. Erre sor is került - 2006 januárjában. Djindjic - az 1244es határozatra hivatkozva - azt is követelte, hogy az ENSZ BT mondja meg, mikor térhetnek vissza szerbmontenegrói biztonsági alakulatok Koszovóba. A válasz hallgatás volt, s ez valószínűleg elejét vette jó néhány albán és szerb fegyveres összecsapásnak, vis zont szabad utat nyitott a szerbek elleni albán pogromnak, amely százezernél több ember lakóhelyéről történő elűzésébe, templomok, lakóházak felégetésébe torkollott, a nemzetközi békefenntartók sokáig tartó tétlen asszisztálása mellett. Koszovó felosz tásának - jelenleg szerb, albán és nemzetközi részről is mereven elutasított - kérdését még tavaly is felvetette Sanda RaskovicIvic, a koszovói koordinációs központ akkori vezetője, ma viszont, miután a múlt hét végén Belgrádban és Pristinában járt nemzet közi közvetítők képviseletében Wolfgang Ischinger német diplomata kijelentette, hogy szóba jöhet megoldásként, mindenki dühödten elutasítja a puszta lehetőségét is. Megoldásként tehát marad egyelőre a további tárgyalás, ahol sem a szerbek, sem az albán ok szót sem akarnak ejteni Koszovó függetlenségéről - az előzők azért, mert elutasítják, az utóbbiak pedig mert eldöntött kérdésnek veszik , s aztán a döntés, amit majd a világhatalmak hoznak meg. vissza A magyar diplomáci a ősz végére kész a schengeni csatlakozásra Budapest, 2007. augusztus 15., szerda (MTI) - Ősz végére befejezi a technikai és szakmai felkészülést a schengeni csatlakozásra a magyar diplomácia - mondta Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államt itkára szerdán az MTInek.
