Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-08
12 Orbán Viktorral ön is egyetértett abban, hogy sürgősen újjá kell szervezni és össze kell hívni a Magyar Állandó Értekezletet. Többek közt azért is, mert a MÁÉRT nélkül nincs Kárpátmedencei magyar politika. Ugyanakkor mi értelme van erőltetni a MÁÉRTot, ha működését a jelenlegi magyar kormány nem tartja szükségesnek? – Fontos, hogy nemzetpolitikai kérdésekben legy en egy olyan fórum, ahol a stratégiai alaptéziseket megvitathatjuk – ezért támogatjuk a MÁÉRT eszméjét. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az az őrült politikai szembenállás, amely manapság Magyarországra és a magyar társadalomra jellemző, g yakorlatilag megbénította a MÁÉRTot. A fórum nagyon gyakran a kormánypártok és az ellenzék vitafórumává vált, s éppen az veszett el belőle, ami a lényege: az összmagyarság problémáira való odafigyelés. Mivel tehát a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kije lentette, hogy a közeljövőben nem hívja össze a MÁÉRTot, mi egy ilyen helyzetben két dolgot tehetünk. Megszervezzük a kis MÁÉRTot, hogy legyen a határon túli nemzetrészeknek egy olyan fóruma, ahol egységesíthetjük az elképzeléseinket, s ugyanakkor megpró báljuk maximálisan kamatoztatni közösségünk érdekében azokat az egyéb fórumokat, amelyeket a magyar kormány működtet. A párt stratégiai programját majd a programalkotó kongresszus fogja jóváhagyni. Ön szerint milyen feladatok és célok nem hiányozhatnak eb ből a programból? – Attól tartok, a pontosabb válasz meghaladná eme interjú kereteit. A nyári szabadságom idején azonban én is gondolkodtam azon tézisekről, amelyeket ennek a dokumentumnak tartalmaznia kellene, s azokat átadtam a párt stratégiai alelnökén ek és elnökhelyetteseinek. Távirati stílusban tehát, s a teljesség igénye nélkül: szerintem foglalkoznia kell identitásunk és öndefiniálásunk kérdéseivel, a globalizációs és demográfiai problémákra adandó válaszainkkal, az asszimiláció kérdéseivel, az EU t agságból fakadó előnyök kihasználásával és a hátrányok csökkentésével, a szociális és regionális különbségek csökkentését célzó javaslatokkal, a lehetséges önkormányzati modellekkel, a helyi, kistérségi, regionális, országos és európai politika összehangol ásával, szülőföldünk strukturális változásaival – beleértve a betelepedés és az elvándorlás jelenségeit is, az oktatásügyi, kulturális témák kezelésének új formáival, a civil társadalomhoz és az egyházakhoz fűződő viszonyrendszer részleteivel, a múlt rende zetlen kérdéseivel, gazdasági megerősödésünk lehetőségeivel – különös tekintettel a kis- és középvállalkozók lehetőségeinek növelésére, a mezőgazdaság új esélyeivel, a határon átívelő együttműködés új módszereivel, az egészségügy, természeti kincsek, körny ezetvédelem, turisztika kérdésköreivel, kulturális emlékhelyeink megőrzésével, a kommunikáció – helyi és regionális tévék, rádiók, írott sajtó és a digitalizáció hatásai – kérdéskörével, a szlováksághoz és a többi kisebbséghez való viszonyrendszerrel. A ré szleteket a szakmai tanácsoknak kell majd kidolgozniuk. Mindannyian érezzük a megszorításokat és a magyarellenesség felerősödését azt követően, hogy megszűnt az MKP kormánytagsága. Képes lesz az új vezetőség hitet és erőt önteni a csüggedőkbe, és munkára bírni azokat, akik nem bíznak a cselekvő helytállásban? – Reméljük, igen, rengeteget vagyunk kint az emberek között, mert mi is érezzünk, a személyes kapcsolattartást nem pótolhatja semmi. Tartanunk kell a lelket egymásban, ez rendkívül fontos. Az MKP bi zonyára továbbra is európai értékrendet képviselő politikai erő marad. Véleménye szerint ez alkalmassá teszi arra, hogy politikai partnerei potenciális koalíciós szövetségest lássanak benne? – Igen, meglepetésemre a KDH kongresszusán is nagy tapsot kaptam . Az SDKÚval is rendszeres a kapcsolatunk, a Smerrel és a HZDSszel is beszélőviszonyban vagyunk. Az ellenzékiség sajátos helyzet. Úgy érzi, már beletanultak? A koalíció kritikáján túl lehet érdekképviseletet is gyakorolni és sikerre vinni ellenzékben? – Még sok a tanulnivaló, s a pártban vannak olyanok, akik „utazók” – nekik is többet kell teljesíteniük. Örülnék neki, ha a magyar közösség érezné úgy, hogy a párt jobban működik, mint eddig – függetlenül attól, hogy kormányon vane vagy ellenzékben. Minde nkinek mondom újra és újra: a párt eszköz, nem cél. Nekünk mindannyiunknak szolgálnunk kell, közösségünk fennmaradása és boldogulása a legfőbb cél, amelyet minden poszton követnünk kell.
