Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-07
21 — Igen, és irányítani kívánj uk a folyamatot. 2005ben egy speciális, Kárpátmedencei kommunikációs programot dolgoztak ki munkatársaink, amelynek eredményei már jelentkeznek. Az m2 mellett egész Erdélyben fogható a nemzeti főadó is, ugrásszerűen megnőtt jelenlétünk a sajtóban, számos nagy sikerű közönségtalálkozó bizonyítja, hogy a kinti otthonokban is családtagoknak számítunk. Számunkra nincs határon túl élő vagy anyaországi néző, műsoraink java része például a színvonalas szórakoztatás iránt fogékony publikum számára készül. Tagadha tatlan, hogy a hírszerkesztés a hazai nézők információéhségét csillapítja, de speciális magazinok készülnek határon túlra is. E műsorok hazai nézettsége is igen jó. A kinti nézettségről nincsenek adataink, egy ilyen felmérés elkészítését jövőre tervezzük. — Az elmúlt évihez képest csökkent a határon túli műsorok száma. Ez mintha ellentmondana az említett törekvéseknek! — Ha csupán a műsorok számát tekintjük, akkor tény, hogy a korábbi néggyel szemben jelenleg a Kárpát Expressz és az Átjáró szól kimondotta n a határon túli nézőkhöz. A műsoridőt tekintve viszont nincs változás. Meggyőződésem, hogy az áttekinthetetlen televíziós kínálatban az azonos „márkanév” nézőcsalogatóbb, mint négy különböző műsorcím. A Kárpát Expressz a határon túli televíziós műhelyekre építő, a kinti magyarság életét hitelesen bemutató magazin. Egyedülálló a magyar televíziózásban, rajta kívül nincs más naponta jelentkező ilyen tematikájú program. Az Átjáró tartalma is változott. A dokumentumfilmekre is építve, illetve stúdióbeszélgetés ekre alapozva járja körbe a többségikisebbségi viszony kérdéseit. Elkészítésénél jól tudjuk hasznosítani az MTV kimeríthetetlen archívumát. A műsorban helyet adunk a határon túli lapszemlének és a kárpátmedencei újságírókat vendégül látó Sajtóklubnak, sz erény eszközeinkkel viszonozva a Magyar Televízióval kiemelten foglalkozó médiumok kitüntető figyelmét. — Elnöki teendői mennyire engedhetnek egy kis kiruccanást a határon túlra? — Az idő tényleg nagy úr. A bevezetőben leírt három gyermek már csak félig igaz, mert most várom negyedik leányomat, így a munka és a család minden időmet leköti. Ennek ellenére még idén ősszel szeretném felkeresni Erdélyt, a Délvidéket, de utazást tervezek a Felvidékre és Kárpátaljára is. Fontos a személyes jelenlét, de valójába n a képernyő beszél helyettem. Elnöki ciklusomra a magam elé kitűzött feladatok döntő többségét teljesítettem, versenyképes közszolgálati televízióvá alakítva a száz sebből vérző intézményt. Az anyaországon kívül élő magyarság részéről csak biztatást kapta m, amit igyekeztem meghálálni. A közszolgálat nem ismer határokat… vissza - csz - Cseh egyházi kárpótlás: anyagi kérdések Új Magyar Szó 2007. augusztus 7. Szerző: Kőkes János, MTI Tizenhét évvel a rendszerváltás után elj ött az ideje annak, hogy végre rendezzük a kommunista rendszer által elkobzott egyházi vagyon ügyét – állítja Václav Jehlicka cseh kulturális miniszter a Mladá Fronta Dnes című liberális lapban nemrég megjelentetett írásában. A miniszter, akinek tárcája h ivatalból az egyházi kérdéseket is kezeli, megjegyezte: mintegy 100 milliárd koronás ügyről van szó. Jórészt ezzel is magyarázható, miért húzódott mostanig az egyházi kárpótlás. A posztszocialista országokban a restitúciós folyamat éppen Csehországban vol t a legátfogóbb és legradikálisabb. Az egyházak azonban a 90es évek elején csak templomaikat, kolostoraikat kapták vissza, másfajta ingatlanjaikat, termőföldjeiket, erdőiket nem. A 100 milliárd korona hatalmas pénz, a cseh államkassza évi bevételeinek min tegy tíz százaléka. A másik fontos ok valószínűleg abban rejlik, hogy Csehországban az egyházak társadalmi szerepe messziről nem akkora, mint a környező országokban. Csehország tízmillió lakosának mintegy kétharmada ateistának vallja magát, s az egyházak híveinek száma rohamosan csökken. Az idén tavasszal készített felmérés szerint az egyházak társadalmi szerepének fontosságát csak a megkérdezettek mintegy 30 százaléka ismerte el, míg 56 százalék úgy vélte „az egyház nem hasznos intézmény”.
