Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-01
15 olvasó figyelmét, abban a hitben, hogy azért fontos (fontosabb) események is találhatók ezen a kis magyar glóbuszon. Arra gondolok, hogy a nyár nem csak a politikai uborkaszezon évada, hanem a szerte a Kárpátmedencében rendezett nyári egyetemek, anyanyelvi táborok, kultu rális találkozók alkalma is. Hosszú évek óta veszek részt, mindig előadóként, vitavezetőként ezeken Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Úgy gondolom, természetesen a szabadtéri színházi események, hangversenyek mellett, ezek a „magyar nyár” igazi eseményei. Igaz, ezekre alig figyel oda a hírszolgáltatás, nincsenek utcai botrányok, véres pólyák, megerőszakolt kisasszonyok. Az országos hírszolgáltatás alig mutat érdeklődést ezek iránt az események iránt, hadd legyek ezúttal én az, aki néhányu kra felhívom az olvasó figyelmét, legalábbis azokra, amelyeken személyesen volt alkalmam tapasztalatokat szerezni, fejet hajtva egyszersmind azok előtt a magyarországi, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai intézmények és szervezők előtt, akik kitartó és áldozat os munkával készítették elő és rendezték meg ezeket a tanfolyamokat, találkozókat és táborokat. Már csak amiatt is megérdemlik a fokozottabb figyelmet és elismerést, mert ilyen eseményeket, az állami költségvetés gondjai és mindenütt tapasztalható szűkkebl űsége következtében mind nehezebb finanszírozni. Manapság egy könnyűzenei parádé vagy egy országos kirakodóvásár jóval könnyebben jut hivatalos támogatáshoz, mint egy diáktábor vagy egy nyári egyetem. Az illetékesek bizonyára úgy gondolják, hogy egy nagysz abású, tömegeket mozgató eseménynek inkább hasznát veszi a mindig a népszerűségét hajszoló politika, mint egy szűkebb körű értelmiségi közönségnek vagy az egyetemi, illetve középiskolai diákok számára szervezett kulturális eseménynek. Pedig a nemzeti kultú ra fennmaradását és terjesztését valójában ez utóbbiak szolgálják igazán. Nos, lássuk a példákat. Az én nyaram most már hosszú évek óta nagyrészt azzal telik (családom nem mindig örül ennek), hogy, akár valami „vándortanító”, bejárom a Kárpátmedence kult urális találkozóit és tanácskozásait. Csak hozzávetőlegesen jelölöm meg ennek a nyári peregrinációnak néhány ez idei színhelyét: Nagyvárad, Csikszentdomokos, Szeged, Szekszárd, Ménfő (Győr mellett), Békés, ismét Nagyvárad, Setétpatak (Mikóújfalu és Barót k özött), Beregszász, Dolha (Kárpátalján), Balatonszárszó, Jászó (Kassa közelében), Kalotaszentkirály, Tokaj. Természetesen nem kívánok nyári peregrinációm valamennyi állomásáról beszámolni (részletesebben ez egy kisebb kötet tárgya lehetne), csupán néhányró l, olyanokról, amelyek számomra tanulságosak voltak. Ezeket a tanulságokat szeretném ezúttal az olvasóval megosztani. Négy helyszínt választottam ki: a Partiumban Nagyváradot, a Székelyföldön Setétpatakot, Kárpátalján Beregszászt és a Felvidéken Jászót. Nagyvárad immár hagyományosan a Partiumi Írótábor otthona: a hosszú évtizedek óta megrendezett Tokaji Írótábor mintájára szervezett találkozó 2004 nyara óta negyedik alkalommal gyűjtötte össze az erdélyi és a magyarországi irodalmi élet képviselőit: költők et, irodalomtörténészeket, kritikusokat. A tábor eseményei ezúttal a százharminc esztendeje született Ady Endre emlékét kívánták megörökíteni: Bertha Zoltán, Ködöböcz Gábor, Székelyhidi Ágoston és jómagam előadásaival, Péter I. Zoltán legújabb: Ady Endre n agyváradi éveit felidéző könyvének bemutatásával, Réti Zoltán erdélyi származású színművész irodalmi estjével és a két kitűnő, Magyarországon is jól ismert és népszerű nagyváradi színész: Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos Ady emlékét idéző igen élvezetes m űsorával. Ezeken kívül bemutatkozott két budapesti író: a Széphalom kiadót vezető Mezey Katalin és a Magyar Napló című havi folyóiratot szerkesztő Oláh János. A kolozsvári költő: Lászlóffy Csaba átvette az irodalmi tábor ez évi díját. Engem az a megtisztel tetés ért, hogy Székelyhidi Ágoston barátom bemutatta a marosvásárhelyi Mentor kiadónál a napokban megjelent A szellem stratégiája című tanulmánykötetemet, amely mindenekelőtt az erdélyi magyar irodalommal foglalkozik. Nem tudom, vajon nagy költőnk születé sének százharmincadik évfordulója alkalmából lesze hasonló megemlékezés más magyar városban is. Setétpatak valóban a világ végén található: az Erdővidék közepén, Baróttól vagy tizenöt kilométerre, egy árnyas völgyben futó „setét” patak partján. Ott rende zte meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Kárpátmedencei Anyanyelvi Tábornak elkeresztelt diákösszejövetelt. Korábban Illyefalván és Árkoson voltak hasonló diáktáborok, magam először voltam hasonlón jelen. Az anyanyelvünk gondozásával foglalkozó szö vetség igen nemes ügyet szolgál: tudományos konferenciáival, előadássorozataival, kiadványaival. A setétpataki táborban ezúttal a Székelyföldről, erdélyi magyar szórványtelepülésekről, a vajdasági Magyarkanizsáról, a felvidéki Párkány
