Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-31
25 A szövetséget a találkozón még Borbély László és Lakatos András ügyvezető alelnökök, Szász Attila államtanácsos és Szepessy László, az elnöki hivatal igazgatója, az ellenzéket pedig Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibor EMNTalelnök és Szilágyi Zsolt, a püspök kampányfőnöke képviselte. Tőkés támogatói már korábban közzétették az általuk összeá llított „A nemzeti összefogás programja” című, többek között a kisebbségi törvény vitájának újrakezdését, a kulturális autonómia közjogi keretének megerősítését célzó dokumentumot, amely egyúttal a Székelyföld sajátos jogállásáról szóló népszavazás teljes politikai és logisztikai támogatását kéri a felektől. A dokumentum szerint az RMDSZnek kellene kezdeményeznie és elérnie a párttörvény és a választási törvény kisebbségi szempontból diszkriminatív vonatkozásainak módosítását. A javaslat szerint a tömbmagyar településeken a helyhatósági választásokon szabad teret kell engedni a magyar szervezetek és pártok politikai versenyének. Ahol viszont csak összefogással lehet önkormányzati tisztségeket szerezni, a nagyobb támogatottsággal rendelkező szervezet zász laja alatt kell közös listát állítani. A támogatottság mérésére a helyi belső választásokat javasolják. A parlamenti választások esetében az egyes szervezetek korábbi választási eredményei alapján vagy közösen szervezett előválasztások alapján kellene mego sztani a helyeket a közös jelöltlistán. Az EPlista a korábbi választáson jobb eredményt elért szervezet jelével indul, az első két helyet azonban mindenképpen a szemben álló szervezetek jelöltjei foglalják el. Az ellenzék kétszintes döntési mechanizmust j avasol a magyar közösség számára biztosított román és magyar költségvetési támogatás elosztására. A felső szinten a politikai képviselettel rendelkező szervezetek paritásos bizottsága szabná meg a főbb irányokat, a közvetlen elosztást pedig a civil szervez etek által jelölt grémiumok végeznék. Régi ellentét A Tőkés – Markóellentét valójában 1992re vezethető vissza. Az ekkor megrendezett brassói kongresszuson – a nemrég elhunyt Domokos Géza lemondásával és Markó első elnöki mandátumszerzésével – vált ugyanis nyilvánvalóvá, hogy az erdélyi magyarság már nem egységes, politikai szempontból valójában két irányvonalat követ. A kongresszus után létre is jött az a törésvonal, ami elsősorban az úgynevezett „neptuni találkozóhoz” (román tengerparti üdülőtelep) köthet ő, amikor is az RMDSZ három vezető politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György (ma litvániai nagykövet) és Borbély László parlamenti képviselő részt vettek a Project of Ethnic Relations (PER) által Neptunfürdőn szervezett találkozón. A három politiku snak a szemináriumon való – máig tisztázatlan – jelenléte nyomán botrányos jelenetek játszódtak le az RMDSZ miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ülésén, ahol Tőkés László és hívei (így például Borbély Imre, ma MVSZalelnök) árulással, hű tlen kezeléssel, elvtelen politizálással, megalkuvással vádolták Frundáékat, akiket azóta is „neptunusokként” emlegetnek a szövetség ellenzéki köreiben. Tőkésék alapvetően azt rótták fel a három képviselőnek, hogy a neptuni jelenlétükkel legitimálták Ilies cu kisebbségellenes rendszerét. A találkozón részt vevők megbélyegzése olyannyira heves volt, hogy ettől kezdve gyakorlatilag lehetetlenné vált az együttműködés Tőkés és a másik szárny képviselői között. Az RMDSZ platformosodásával, a demokrácia belső kis zélesítésével a szervezetben létrejöttek különböző tájékozódásiideológiai vonalak, az EcksteinKovács Péter szabadelvű platformjától (többnyire kolozsvári értelmiségi csoportosulás), a heves kirohanásairól az „SZKT bohócaként” elhíresült, székelyudvarhely i „ultramagyar” Katona Ádám Erdélyi Magyar Kezdeményezéséig. Ez utóbbi időközben teljesen kikopott a szövetség döntéshozó testületéből, az egyetlen, kifejezetten ellenzéki vonalat követő, a szövetségi vezetéssel szemben folyamatosan éles kritikai hangot me gütő, Tőkés Lászlóhoz közel álló, temesvári Toró T. Tibor vezette Reform Tömörülés szerve képezi gyakorlatilag a szövetség belső ellenzékét. Markó és Tőkés viszonya a 90es évek végére olyannyira megromlott, hogy a szövetségi elnök teljesen és nyilvánosan elhatárolódott a püspöktől, így a „dialógus” a kölcsönös vádaskodásokban, sajtóbeli üzengetésekben nagyrészt ki is merült. Tőkésé az RMDSZ „kiskeresztje” Az RMDSZ csúcsvezetése végképp nem tudta megbocsátani a püspöknek, hogy a 2000. évi parlamenti vála sztás kampányában távolmaradásra szólította fel a Szilágy megyei magyarokat, közvetetten az egész erdélyi magyarságot. Nagyjából ilyen hangulatban készült a szervezet és ellenzéke a szatmárnémeti kongresszusra. Markó Béla szövetségi elnök Marosvásárhelyen Madártávlat és békaperspektíva című politikai tájékoztatójában kifejtette: a romániai magyarság biztonságérzete megteremtésében nagy segítség lehet a kedvezménytörvény, mert azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy Magyarország ténylegesen odafigyel a határon kívül élő magyar közösségekre. De a romániai magyar közösség feladata a „jövő előkészítése”, ezen belül megfelelő jogi kereteket kell kiharcolni. Az SZKT visszautasította a Reform Tömörülés azon javaslatát, hogy a szóban forgó törvényről vitát indítsanak. Toró viszont megtette, kifejtve: a kedvezménytörvény végrehajtására az RMDSZnek külön, a magyar történelmi egyházak, a civil társadalmi szervezetek és a politikaiérdekvédelmi szervezet képviselőiből álló társadalmi szervezetet kellene létrehoznia. Eköz ben a posztjáról nemrég távozott Takács Csaba ügyvezető elnök azzal vádolta
