Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-28
20 van. Valamiért e tekintetben saját politikai szervezetét érzi felkentnek. A miérttel adós. Saját kormányzati múltjára pedig sikerrel nem hivatkozhat. Zavarba ejtő, hogy most e harcos beszédben is a lakosságnak csak egyharmadát látja elszegényedve. Ezek szerint tartja magát ahhoz, hogy tizenkét hónap alatt megfordította az ország sorsát. 2000 februárjának első csütörtökén miniszterelnökként a Vigadóban még arról számolt be, hogy szemben a nyugati társadalmak egyh armad szegény kétharmad gazdag képletével, nálunk éppen fordított a helyzet. Kétharmadnyi az egyik napról a másikra élők aránya. Rá egy évvel megtudhattuk, hogy miniszterelnöksége harmadik évében öt gyerekből immár csak kettő születik szegény családba. Mit ől? Nem tudni. Nagy taps volt. Eközben a Fidesz kormányon a gyerekes családoknak nyújtott állami segítségből sokkal többet juttatott a jól keresőknek, mint a nélkülözőknek. A legnagyobb tételt jelentő adókedvezmény a családok kétharmadához, ezen belül a gyerekeknek ennél jelentősen kisebb részéhez jutott el. Az alacsony keresetűek számára különösen fontos adójóváírás mértékét húsz százalékról tíz százalékra csökkentették. A családi pótlékot éveken át nem emelték, a kiegészítő pótlékot is csak alig. Mint hogy család, illetve szociális támogatásra ebben a ciklusban arányaiban aligalig jutott több, mint az előzőben, nem lehet mást mondani, mint hogy a valóban - lakáshitelkonstrukciókkal, Széchenyitervvel, diákhitellel - kedvezményezett középosztálybeliek a korábban a rászorultaknak adott pénzt kapták meg. A legjobban ellátottak és a legrászorultabbak közötti egyébként is nagy, hétszeres különbség ebben a ciklusban a Tárki szerint a nyolcszorosára nőtt. Azóta viszont - megint csak a Tárki adatai alapján - csökkent. Ez volt az időszak, amikor Thomas Shreiber, az ismert publicista "un parti populaire bourgeois"nak minősítette a Fideszt. Burzsoá néppártnak. És mégis: ma a szegényekkel való szövetségben jelöli ki Orbán a középosztály, és persze a Fidesz küld etését. Különben a szegények az oligarchiával fognak szövetséget kötni - jósolja a vészt Orbán, itt már végképp tanácstalanságban hagyva a befogadót arról, mire is gondol. Ettől még érezzük. Ez az a sor, amelyet Orbán még a Hornkormány ciklusának első f elében kezdett meg azzal, hogy az SZDSZ vezette kulturális tárcát a magyarság tudatos szellemi tönkretételével vádolta, folytatódott az az 1997es Új ellenzéki nyilatkozattal, benne a hatalmon lévők idegenszerűségéről szóló (múlt időbe tett) utalással, s e zen az úton haladva lehetett eljutni a két évvel ezelőtti tusnádfürdői beszédig, amely szerint a magyar baloldal, amikor tehette, mindig rárontott nemzetére, példaként Rákosi Mátyást és Kun Bélát idézve, hozzá egy csak nehezen nem félreérthető utalás bizon yos genetikai kötöttségekre, most pedig a cserbenhagyott szegénységre, amellyel az oligarchia azonban vészterhesen szövetkezhet. Mindez egy olyan magyar világot fest, amelyben érvényesen csak egyetlen, vallási erejű, meghatározhatatlanul általános törvén y igazgat egyetlen érvényes ágensén keresztül, minden mást a politikain is túlmenő, erkölcsi érvénytelenség világába száműzve. Orbán valamit jól érzett meg: ez az a világ, amiből a hatvanyolcasoknak is elegük volt. És ez az, ami miatt azt mondják, hogy a z akkori szabadságéletforradalom (mert politikai hatalmat nem akart) benne van minden mai el nem tévesztett mondatban. A Formanféle Hair utolsó jelenetére emlékezve - a jó fiú Bukowsky helyett a Vietnamban meghalt Berger sírja előtt állnak a barátai - reménykedjünk, az a szabadság többé nem visszavehető. Csak Berger halt meg '68ban. És őt meg úgy sem feledjük. vissza Tárlatlátogatás és energiapolitika - Gyurcsány Ferenc Kárpátalján találkozott Viktor Juscsenko elnökkel M agyar Hírlap 2007. július 28. Szerző: Kacsur Gusztáv A kultúra és az energiapolitika játszotta a főszerepet Gyurcsány Ferenc tegnapi egynapos kárpátaljai útján, amelyre elkísérte felesége, Dobrev Klára is.
