Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-28
9 A középosztály és a szegények szövetsége A középosztály és a szegények összefogását szorgalmazó üzenet szintén az eszmei önmeghatározás és a nemzetközi összehasonlítás részének tekinthető. Nem elsősorban a baloldali szavazók meg szólításaként értelmezhető, hanem sokkal inkább az új baloldali és az új jobboldali politika szembeállításának és interperetációjának eszköze. Orbán Viktor megfogalmazása szerint ugyanis: "az új baloldal - valójában neoliberális alapokon - egy új baloldali koncepciót próbáltak megfogalmazni, valójában mind a múlthoz sorolták a szociális piacgazdaságot. Amit azonban ma látunk, az, hogy a németek ismét önbizalomra és öntudatra kaptak, meghirdették a szociális piacgazdaság korszerűsítését, és ha megnézzük, hog y mit csinálnak a franciák, vagy éppen mit teszünk mi magyarok, illetve tennénk, ha nem az újbalosok lennének kormányon, illetve mit tesznek Lengyelországban a konzervatív kormány képviselői, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenki keresi a szociális piacgazda ság saját nemzeti változatát." Miközben tehát a hazai nyilvánosság gyökeres fordulatként kezelte a szociális szempontok beemelését a Fidesz politikájába, valójában ezen a téren semmiféle újdonságról nincs szó. A Fidesz már 2003 óta visszatérően fogalmazza meg és fogalmazza újra ezeket a szempontokat, sőt, akciókat, kampányokat is épít rájuk (Nemzeti Petíció, Rosszabbul élünk). Az új elem ebből a szempontból legfeljebb annyi, hogy miközben Orbán Viktor új jobboldalról beszél, a két, eltérő szociális helyz etű csoport közötti megállapodás azt a klasszikus konzervatív tételt idézi fel, amely szerint a középosztálynak kell magához emelnie a szegényebbeket (szemben a "klasszikus" szocialista megközelítéssel a közvetlen állami támogatások elsőbbségével kapcsolat ban). A középosztály megemlítése azonban a Fidesz és az MDF közötti vitává alakult, amely abból a szempontból teljesen logikus következmény, hogy, amikor adott két politikai erő, amely önmagát egyaránt a jobboldal megújítójaként határozza meg, a közöttük k ialakuló pozícionálási küzdelem élesebbé válik. Önellentmondások A fő kérdés a tusnádfürdői beszéd után is az, hogy mennyire lehet Orbán Viktor eszmei megújulást hirdető akciósorozata hiteles, miközben napi politikáját továbbra is régi üzenetek uralják . Ezeket kellene a Fidesz elnökének összhangba hoznia, ami azonban a legtöbbször csupán önellentmondásokhoz vezet. Ezért beszél Orbán Viktor új jobboldalról és új baloldalról, miközben azt állítja, hogy "jobb- és baloldali fölosztás teljes egészében értelm ét vesztette", ezért azonosítja teljesen tévesen a '68as liberalizmust a neoliberalizmus fogalmával, vagy például ezért nevezi a baloldalt egyszerre "provonciálisnak" és "internacionalistának". További kérdés, hogy mennyire védhető a Fidesz politikai irányvonalának nemzetközi folyamatokba ágyazása azáltal, hogy Orbán Viktor egy kalap alá veszi – a sok szempontból különböző – európai jobboldalt. A köztársasági elnöki posztot betöltő (tehát a Fides z elnökétől gyökeresen különböző pozícióban lévő) Nicolas Sarkozy és a nagykoalíciós kormányt vezető (azaz a Fidesz elnökétől szintén különböző pozícióban lévő) Angela Merkel politikai gyakorlatának felmutatása ugyanis legalább annyi kockázatot jelenthet F idesz számára, mint amennyi haszonszerzési lehetőséget. A Fidesz politikája sokkal inkább hasonlítható ahhoz – a tusnádfürdői beszédben ugyancsak hivatkozott Kaczyńskiféle irányvonalhoz, amely mintha éppen elszigetelődne az Európai Unión belül. Végül pe dig a nemzetközi összehasonlításokat tekintve kérdéses az is, hogy mennyire érthető a Fidesz elnökének beszéde a választók számára, hiszen a Nicolas Sarkozytől kölcsönzött ’68kritika nem sokat jelent Magyarországon, vagy legalábbis korántsem építhető rá ú gy politika, mint Franciaországban. Reakciók és vita a köztársasági elnökkel Az, hogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn elsősorban saját politikájának alapjait kívánta elmagyarázni, a beszédre érkezett reakciókból is kiolvasható volt. A kormánypártok nem talál tak olyan éles kijelentéseket a beszédben, mint a korábbi években, ezért tudatosan visszautaltak a korábbi tusnádfürdői Orbánbeszédekre. Ennek két következménye volt. Egyrészt a kormánypártok eltúlzott reakciója nem tűnt hitelesnek, ezért bírálataikat a k orábbi
