Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-26
20 szavazatokkal kell és lehet megolda ni. Magyarországon a politikai szerencse forgandó, Tusnád azért tökéletes hely, mert itt viszont állandó: az erdélyi nyári egyetem asztalfőjén, függetlenül attól, hogy kormányon vane vagy ellenzékben, mindig Orbán Viktor ül. Ő a házigazda és a legkedveseb b vendég egy személyben. A protokollfőnök. Őt illeti a jog, hogy meghatározza: ki lehet részese a tusnádi nyilvánosságnak, és ki nem. A tábori asztalrend hosszú hónapokra előre elárulja, hogyan alakulnak a magyarmagyar konfliktusok és szövetségek. Volt id ő, amikor a tusnádi seregszemlét Kövér László vezette. Néhány éve azonban Kövér eltűnt, már csak Németh Zsolt látható. Oldalt, a kispadon idén is feltűnt Martonyi János, és bár most csak a kopasz Markóra vonatkozó aranyköpését idézte a sajtó, egy időben ő volt az egyik legfontosabb előadó. Tusnádon kenték fel és indították el fényes politikai pályáján a sokak által félt, mások által rajongott udvarhelyi polgármestert, Szász Jenőt. Ugyancsak Tusnádon kapta meg a selyemzsinórt is. Itt vált egyértelművé, hog y a leglátványosabb erdélyi Fideszbefektetés, a Szász által irányított polgári politikai szerveződés megbukott, nem bírt életképes politikai párttá fejlődni és kiütni a ringből a tartós Fideszszövetségre alkalmatlan RMDSZt. E kísérlet tétje az volt, hog y vajon Erdélyben létre lehete hozni egy, a Fideszhez hasonló politikai szervezetet: az "anyapárt" jól működő itteni politikai hátországát. Ekkortájt Orbán balján Tőkés László, jobbján Szász Jenő foglalt helyet: fontosnak és hasznosnak tűnt az a gondolat, hogy az erdélyi közvélemény a magyarországihoz hasonlóan mozgósítható. Aztán Szász Jenő és vele az első erdélyi polgári szövetség eltűnt Orbán közeléből, majd az asztal mellől is. Csökkent, de legalábbis változott Erdély jelentősége a Fideszstratégiában. A néhány éve még ifjú reménységként, sikeremberként tisztelt Szász az idén az OrbánTőkésvita alatt egy félreeső sátorban, söröspoharak mellett könyökölve keresett menedéket. A perzselő napsütés elől is. Orbán mellől kikoptak az erdélyi politikusok, kö zéleti figurák. Oda a közel két évtizeden át épített, támogatásokkal és befektetésekkel erősített erdélyi "családi" háttér. Egyetlen nyíltan támogatott szövetséges maradt: Tőkés László, vele még mindig közös asztal mellől szólal fel Orbán. Mára azonban elt űntek a néhány éve még öröknek és megkérdőjelezhetetlennek tűnő "határon túli", "erdélyi" témák. A majd' háromórás TőkésOrbánvitában a felek elbeszéltek egymás mellett. A közös felszólalás egyetlen funkciója az volt, hogy megerősítsék egymást. Tőkés mélt atta a Fidesz egyházpolitikáját (és az EPképviselőjelölt figyelmeztetett arra is: bármilyen nagy az igyekezet a "szekularizált" Európában, az egyházakat nem lehet kizárni a politikai életből). Orbán méltatta Tőkést, az egyház és a szellem emberét - de csa k hogy ennek apropóján rögtön rátérhessen az új jobboldal szellemiségére (mely nem más, mint a '68as ellenforradalom felszámolása.) Elvétve esett szó az utóbbi évek slágertémáiról, például az autonómiáról; és egyetlenegyszer bukkant fel hangsúlyosan a mag yar egyetem ügye. Mindezek úgy fújtak ki, mint amilyen erős és fontos érveknek tűntek hosszú éveken át. (Mára már csak a second hand szocialista nemzetpolitikai kurzus használja ezeket, jobbára Brüsszelben. Ők még nem jöttek rá arra, amire a Fidesz elnöke már igen: funkciójukat vesztett, tartalmatlan jelszavakról van szó.) Hazabeszéd Orbán beszédében három nemzetpolitikai célt jelölt meg: a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, a kettős állampolgárság kérdésének újbóli felvetését és a Határon Túli Mag yarok Hivatalának visszaállítását. Mindhárom célkitűzés érvényét vesztette, különösképpen Erdélyben, ahol az uniós csatlakozás után teljes átalakuláson megy át a kisebbségi érdekképviseleti rendszer. Azon kívül, hogy Tőkés László (még) helyet kapott a tusn ádi fehér asztalnál, semmilyen oka nem volt annak, hogy az Orbánszöveg pont itt és most hangzott el. A vegytiszta magyar belpolitikai üzenetet nem vették Erdélyben, mert nem is vehették. Szó szerint: a diáktábor lakói testületileg távol maradtak az előadá stól. Mit is kezdhettek a hajdani rövidnadrágos Woodstockpolitikusok neopunk utódai azzal a kijelentéssel, hogy a magyar középosztálynak történelmi szövetséget kell kötnie a magyar szegénységgel? Kínosan hiányzott Orbán beszédéből minden, ami a gazdasági felszálló ágban lévő Romániában a fiatalok számára érdekes és fontos lehetett volna. Nekik már csak néhány morzsa jutott a kilencvenes évek közepének lehasznált nemzetpolitikai üzeneteiből; pár érthetetlen és használhatatlan fogalom. A magyarországi sajtó kitüntető figyelmével ellentétben a helyszínen soha még ilyen kevesen nem voltak kíváncsiak arra, hogy mit mond Orbán. Még annál az asztalnál sem akadtak érdeklődők, ahol - a kis cetlire nyomtatott hirdetés szerint - Orbán Viktor "régebbi" könyveit árultá k, fél áron, ponyváról. Az árnyékolt dísztribünnel szemben, a tűző napon csak a nyíregyházi, a pécsi meg a felcsúti Fideszküldöttség tagjai tartottak ki nemzetiszín lobogókkal. Feltűnt az Árpádsávos zászló is, vásárolni is lehetett volna, de nem volt kel etje: az erdélyi táborlakók nem értették vagy nem vették az üzenetet. Pedig Orbán külön kitért az Árpádsáv apológiájára: beszédéből az derült ki, hogy megértéssel van azok iránt, akik számára kellemetlen jelkép, de ő fontos történelmi örökségként tartja s zámon. (Itt megint
