Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
31 meglepetést keltett, hogy az ország miniszterelnöke az ügy megnyugtató lezárása előtt me glátogatta szlovák partnerét ( a kormányfői találkozót a 2006 decemberében kinevezett magyar nagykövet kezdettől fogva nyilvánosan szorgalmazta). De ha már a találkozóra sor került, akkor a néhány nappal korábbi, Bukaresttel szembeni magyar kisebbségpoliti kai fellépés összefüggésében feltűnő, hogy a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról Gyurcsány Ferenc nem tett említést Pozsonyban. MAGYARORSZÁGI HÁTTÉR: Külpolitikai téren az elmúlt időszak legjelentősebb eseménye a miniszterelnök azon i nterjúja volt, amelyben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által szorgalmazott nemzetközi gázvezeték létrehozásával szemben a párhuzamosan építendő orosz érdekeltségű vezetéket biztosította támogatásáról. Bár Gyurcsány Ferenc később többször v isszakozott az elhíresült nyilatkozattól, az ügy kapcsán kezdődött politikai vita számos ponton világított rá a hivatalban lévő magyar kormány és az orosz állami vállalatok, illetve a magyar és az orosz külpolitika összefonódó érdekeire. (A magyar külpolit ika például Koszovó kérdésében is igyekszik megfelelni Oroszország elvárásainak.) A magyar szociálliberális kormány külpolitikai és energetikai törekvései tehát ellentétesek a romániai népszavazásból megerősödve kikerült román államelnök transzatlantista o rientációjával, ugyanakkor hasonlóságot mutatnak a szlovák kormány keletre nyitó törekvéseivel. A román államelnökével ellentétes külpolitikai érdeklődés érdekazonosságot teremt az elnökkel szembenálló romániai erők – többek közt a román kormány, illetv e a benne résztvevő RMDSZ – és a magyar kormány viszonyában. Az érdekközösség az utóbbi félévben abban is megmutatkozott, hogy a kisebbik magyarországi kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) több kétoldalú találkozót is tartott az RMDSZszel, jóllehet az európai politikai táborok szerint az RMDSZnek nem a magyarországi kormánypártok, hanem az ellenzék lenne a természetes szövetségese. Más kérdés, hogy a budapesti tiltakozás képese érdemben segíteni Nagy Zsolt védekezését, vagy – a céllal elle ntétetesen – megnehezíti azt. A magyarországi belpolitikai instabilitás azonban mindenképpen indokolttá tett a kormány részéről egy olyan lépést, amely a közvélemény szemében a határon túli magyarok melletti magyar kormányzati kiállás benyomását kelti. M agyarszlovák viszonylatban a két kormány hasonló külpolitikai orientációja nem jelenti azt, hogy érdekeik minden téren azonosak lennének. Mind a budapesti, mind a pozsonyi kabinet eredetileg azt tűzte ki célul, hogy országa meghatározó logisztikai szereph ez jusson az EU és Oroszország gazdaságienergetikai együttműködésében. Ez azt eredményezte, hogy a magyar és a szlovák kormány egyazon orientáción belül vetélytárssá vált. Az ellentétet azonban az utóbbi időben enyhíti, hogy az oroszosztrák energiapoliti kai megállapodás az áhított regionális gázdisztribútori funkciót Ausztriába telepítette. Ez az új fejlemény mindkét fél számára sürgetővé tette a magyar és a szlovák kormány közötti párbeszéd felerősítését, valamint az ezt zavaró kisebbségpolitikai kérdése k kikapcsolását a két állam érintkezéséből, ami Gyurcsány Ferenc és Robert Fico találkozóján magas szinten meg is történt. A magyar kormány Romániával kapcsolatos lépéseinek hátterében nem tapintható ki a magyar politikai erők egyetértése, míg a Szlováki ával kapcsolatos lépések nyíltan ellentétesek a parlamentben kialakult konszenzussal. A kormány szomszédságpolitikai lépései mögött nem kisebbségpolitikai indítékokat kell keresni. A kisebbségpolitikai kérdések kihangsúlyozása, vagy háttérbe szorítása a Gy urcsánykormány gyakorlatában a keletre tekintő külpolitikai orientáció gyakorlati érvényesítésének eszköze. A kormány lépései felvetik annak lehetőségét, hogy a magyarországi ellenzék a maga részéről a kormányéval ellentétes szomszédságpolitikai koncepci ót jelenítsen meg: egyrészt szembe helyezkedjen a kisebbségi kérdések alárendelésével a gazdaságpolitikai érdekérvényesítésnek, másrészt a transzatlantista érdeklődésű Románia és ne a keletre tekintő Szlovákia irányában tanúsítson nagyobb nyitottságot. A k ét szempont egyszerre történő érvényesítése természetesen nem könnyű, hiszen az erdélyi magyarság helyzete számos tisztázatlan kérdést vet fel magyarromán viszonylatban is (ilyen az autonómia problémája, a kolozsvári egyetem magyar részlegének helyzete, a z identitáshoz kötődő jelképek használatának romániai korlátozásai stb). A közös külpolitikai orientáció azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről megélénküljön a párbeszéd a román államelnök, az erdélyi magyar szervezetek (vagy azok egy rész e) és a magyarországi ellenzék között. vissza
