Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
25 csendőralhadnagy, dr. Thoronszky Emil nyugalmazott kassai táblabíró. Másoknak, így az egykor a Sarlómo zgalomhoz tartozó Berecz Kálmán másodfőjegyzőnek, Király József csicsói esperesplébános országgyűlési képviselőnek kiszállítás közben sikerült megszöknie. Az érsekújvári értelmiségiek és közéleti személyiségek közül letartóztatási parancsot adtak ki dr. H olota János és dr. Turchányi Imre képviselők, Dobossy Imre, Bólya Lajos, Kovács Endre, Jócsik Lajos, Krammer Jenő, Drien Károly, Horváth Ferenc, Dobossy László, Balázs András ellen is. A komáromi Csillagerődben tartották fogva Szivák Emil evangélikus lelké szt, aki utóbb Dachauból szabadult, vitéz Nagy Nándor komáromi főispánt, Fazekas Szücs József komáromi rendőrkapitányt és másokat. Esterházy János és a Magyar Párt A Magyar Pártnak tagja lehetett minden olyan szlovák állampolgár, aki magyar nemzetiségűn ek vallotta magát. A pártelnöknek a szlovák belügyminisztérium követelésére 1942ben el kellett volna végeznie a tagság revízióját, és az alapszabály szerint ki kellett volna zárnia a mintegy 24 ezres pártagság köréből a német és zsidó nemzetiségűeket, Est erházy János azonban megtagadta ezt, minthogy őket is a kisebbségi közösség egyenjogú tagjainak tekintette. Esterházy a maradék kisebbség összekovácsolását tekintette legfőbb feladatának, egy „magyar család” formájában képzelte el a közösség életét. Enne k érdekében a Magyar Párt elnökeként rendszeresen sorra járta mindazokat a városokat, községeket, ahol magyarok éltek, illetve ahol – amennyiben a magyarság a lakosságnak legalább 5 százalékát alkotta – a pártnak önálló alapszervezete működött. A Pártnak ö sszesen 12 kerülete volt, ezek élén kerületi elnökök tevékenykedtek. A Magyar Párt legfontosabb tevékenységi formái közé a helyi Magyar Házak létrehozása, illetve a szociálisan rászorult magyar családok rendszeres segélyezése tartozott. Igen fontos volt a Franz Karmasin vezette Karpathendeutsche Partei náci típusú politizálásától idegenkedő szepességi, Stósz és Mecenzéf környéki (zipser és mánta) német csoportokkal való kapcsolattartás, illetve a szlovákiai zsidóüldözések idején a zsidóságnak nyújtandó se gítség szervezése. Ezen a téren szintén kimagaslott Esterházy János tevékenysége, aki részben közvetlenül a szlovák kormányzati tényezőknél, részben pedig a pozsonyi magyar konzulátussal való együttműködésben soksok üldözött ember számára tudott mentess éget, menekülési lehetőséget biztosítani. A Koncsol László által újabban feltárt dokumentumok azt bizonyítják, hogy Esterházy János állt annak a titkos embermentő akciónak is az élén, amelynek keretében a Magyar Párt alelnöke, Puskás István zólyomi reformá tus lelkész, valamint Sedivy László nyitrai református lelkész összesen közel 1000 zsidó vallású embert keresztelt meg, hogy ezáltal mentesüljenek a szlovákiai zsidótörvény legsúlyosabb rendelkezései alól. A magyar külügyi levéltárban 1944 őszéről fennmara dt egyik irat szerint Esterházy a Szlovákiát megszálló német katonai vezetésnél is megpróbált hasonló módon fellépni. A zsidósággal szembeni embertelen üldözések ellen Esterházy a szlovákiai zsidók deportálását lehetővé tévő, 1942. évi 68. számú törvény sz avazása előtt a szlovák parlament elnökéhez intézett levelében tiltakozott, és az 1942. május 15ei parlamenti szavazás során a jelenlévő képviselők közül egyedül szavazott nemmel. A szlovákiai magyarság politikai és kulturális tevékenységét a Magyar Párt egyre nyíltabb ellenzéki tevékenysége miatt mindvégig megpróbálták a szlovák hatóságok akadályozni. A meglévő magyar iskolákat, Magyar Házak működését, megnyitását több helyen (pl. Trencsénben, Eperjesen, Dobsinán) akadályozták, illetve betiltották, a mag yar lapokat folyamatosan cenzúrázták, és működésüket többször felfüggesztették, illetve betiltották. Ugyanakkor az egységes ellenzéki politizálást nehezítette az a tény, hogy Csáky Mihály gróf, a Magyar Párt alelnöke és az 1939ben betiltott, majd 1942. má rcius 1jén újjáalakult SZMKE elnöke többször is állást foglalt Esterházy különutas politikája ellen, és ezek az állásfoglalásai a budapesti kormány tagjai részéről is támogatást kaptak. A világháborús időszak minden nehézsége, a szlovák, német és szélső jobboldali magyar támadások ellenére Esterházynak 1944 decemberéig sikerült megmaradnia a Magyar Pált elnöki tisztségében. Ekkor a nyilasok rövid időre Budapesten letartóztatták, s arra kényszerítették, hogy mondjon le pártelnökségéről. Ő ezt megtette, sőt parlamenti képviselőségéről is lemondott. Az 1944. decemberi pártelnökségi ülésen azonban ismét egyhangúlag őt
