Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
17 Lengyelországra utalva José Manuel Barroso reményét fejezte ki, hogy Varsó nem vonja kétségbe a június végi, brüsszeli csúcsértekezleten született megállapodásokat. Ellenkező esetben az EU hitele jelentős csorbát szenvedhet – figyelmeztetett a bizottsági elnök. Mindennek ellenére a portugál politikus meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel kormány nem kérdőjelezi meg a döntéshozatali rendszerrel, ezen belül a szavazati arányok szabályozásával kapcsolatban létrejött kompromisszumos egyezségeket. A k oszovói helyzetről szólva az Európai Bizottság vezetője elismerte, hogy az ENSZ BT keretein belül – legalábbis egyelőre – nem születhet megállapodás. Mindazonáltal fontos célkitűzésnek nevezte, hogy a koszovói problémát az ENSZfőtitkár különmegbízottja, M artti Ahtisaari javaslatai alapján rendezzék. Felszólította az EU tagállamait, hogy tanúsítsanak egységet ebben a kérdésben. Emlékeztetett: „a Balkánon egy ízben már megfizettük az egység hiányának árát.” Barroso szerint nem az EUn múlt, hogy Koszovóval kapcsolatban az ENSZben eddig nem jött létre megállapodás. Szerbiának semmilyen szerepe nem lehet a jövőben az Unióban, amennyiben nem járul hozzá a megoldáshoz – figyelmeztette Belgrádot meglehetős élességgel a bizottsági elnök. Oroszország és az EU k apcsolatairól szólva hangsúlyozta: az Unió érdekelt egy erős és stabil Oroszországban. „Oroszországgal való viszonyunkat ugyanakkor jelentős mértékben meghatározza az orosz demokrácia, illetve jogállamiság minősége” – jelentette ki Barroso, hozzáfűzve, hog y a dolgok – mint fogalmazott – ebben a tekintetben nem a megfelelő irányban haladnak. Végezetül a portugál uniós vezető visszautasította az elnöki tevékenységével kapcsolatos bírálatokat, s nem zárta ki, hogy jelenlegi mandátumának lejárta után, a 20092014es időszakra is jelölteti magát az Európai Bizottság elnöki tisztségére. vissza Szempont Új Magyar Szó 2007. július 24. Szerző: Salamon Márton László Minthogy az európai parlamenti választások kezdettől fogva nem arró l szóltak, amiről szólniuk kellett volna – vagyis arról, hogy kik a legmegfelelőbb emberek ezt az országot az európai törvényhozásban képviselni – , a téma továbbra is politikai konc elosztásának szintjén maradt. Érvényes ez a megállapítás a román politika i alakulatokra általában, hiszen a jelöltek – sőt már annakidején a megfigyelők – személyének kiválasztásában a közvéleménynek és az illető pártok választóinak nem sok szerepet szántak, de érvényes az RMDSZ esetében is. Hiszen a szövetség európai parlame nti megfigyelői – akik immár bő féléve, Románia 2007. január 1jei csatlakozása óta teljes jogú EPképviselőknek számítanak – ugyebár máris több időt töltöttek el Brüsszelben, mint amennyit azok a jelöltek fognak, akiknek a személye, kiléte körül zajlik ma már az egész romániai magyar politikai élet. És éppen úgy, ahogy a három megfigyelő, majd EPképviselő eddigi és jelenlegi tevékenysége, eredményességeeredménytelensége, sikerei vagy kudarcai nem foglalkoztatják az erdélyi magyar közvéleményt, ugyanúgy az sem látszik foglalkoztatni, hogy a nagy harc, majd meghasonulás, lepaktálás, meghunyászkodás, netán csökönyösség, párbeszédképtelenség stb. – íme csak néhány a mostani egyeztetéseket várhatóan követő minősítések közül – nyomán esetleg Brüsszelbe kerülő magyar politikusok mivel is fognak majd ott foglalkozni. Méghozzá nem is akármilyen fizetésért: egy EPképviselő ötezer eurós – részben a román államkasszából fizetett – havi jövedelemmel számol. Az Európai Parlament belső statisztikáit böngészve ugyanis nem sok jót olvashatunk a romániai EPképviselők többségéről. Megtudhatjuk, hogy az általunk odaküldött harmincöt „európai honatya” közül ötnek két és fél év alatt egyetlen felszólalása, interpellációja, egyáltalán semmiféle politikai tevékenysége nem vol t. Hogy az öt között nincs ott egyik RMDSZes sem, az valamelyest megnyugtató, bár ha visszagondolunk tevékenységük sajtóvisszhangjára, igazából azt sem képzelhető el róluk, hogy igencsak szaggatták volna a hámot.