Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
21 Az 1993ban megjelent Az orosz birodalom népeinek vörös könyve című, veszélyeztetett népeket felsoroló kiadványban a 13 finn ugor nép közül nyolc szerepel. A karjalaiak, a hantik, a manysik, a számik, a lívek (ők ma már többségében Lettország területén élnek), a vepszék, a vótok, az inkerik ugyan csak kisebb hányadát (összesen körülbelül alig 200 ezer ember) képviselik a nyelvcs aládnak, ám pont ezért mindannyiuk veszélyeztetett, közel állnak a kihaláshoz, nyelvük, kultúrájuk elvesztéséhez. Sokuk ősi élőhelyeit kisajátították és beszennyezték a szovjet időkben, nemzeti kultúrájukat, nyelvoktatásukat elhanyagolták, anyanyelvük hasz nálatához vajmi kevés támogatást kaptak és kapnak az államtól, és mint a fesztiválon is kiderült: rokonaiknak ugyan vannak kezdeményezéseik, de az orosz állammal szemben túl nagy elvárásaik nem lehetnek. Nem állnak jól a magyarok legközelebbi rokonai, a m anysik sem. A Szibéria nyugati részén élő népcsoport mára elenyésző kisebbséggé vált az őseik által már Krisztus előtt 1000ben is lakott hatalmas, az Ob és mellékfolyói mentén elterülő több mint félmillió négyzetkilométeres területen. 1989re a manysik a térségben élő népességnek már csak 0,6, a - a magyarokkal és a manysikkal egyaránt a finnugor nyelvcsalád obi ugor csoportjába tartozó - hantik 1,8 százalékát tették ki. A rendszerváltást követően ugyanakkor gyarapodni kezdett a számuk: a 2002es népszavaz áskor már 11 ezer fölött járt a manysik és harmincezer közelében a hantik száma (a manysik 1989ben kevesebben voltak tízezernél, a hantik pedig nem sokkal többen, mint 20 ezer a vörös könyvben idézett népszámlálási adatok szerint). Manysi etnobiznisz A népességszám növekedését a kutatók sem értik teljesen - mondta az [origo]nak Székely Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Finnugor Tanszékének docense, aki etnobizniszt gyanít a háttérben. Az energiahordozókban gazdagabb északi területeken élő manysik ugyanis j ó pénzt kapnak az olajtársaságoktól. Az "északi pótlék" a helyi keresetek kétszeresét is elérheti, támogatják őket tanulmányaikban is. Az energiahordozókban gazdag területeken kézzelfogható a gazdagság, mint egy olajsejkség, telente jégpalotákkal - mondta az [origo]nak a nyelvész az Északisarkkörön fekvő Szalehard nevű településről, amelynek térségében a közlemúltban bukkantak kiterjedt olajmezőre. Szalehard, noha eredetileg egy hanti település helyén alapították a 16. században, jelenleg a JamalNyenyec Autonóm Körzet központja. Székely Gábor azonban nem ide, hanem az Urálhegység északkeleti lejtőire vezetett két alkalommal is nyelvészeti expedíciót az elmúlt két évben. Ott nincs olaj vagy gáz, és bár bányák működnek, a hagyományos életmódot követő many siknak nem sok pluszjövedelem jut. Nagy szegénységben élnek - mondta az [origo]nak a kutató. Az itteni manysik főként prémes állatokra vadásznak, cirbolyamagot, bogyókat gyűjtenek, ezt adják el, ebből tesznek szert némi jövedelemre. Szinte teljesen önnfe nntartásra rendezkedtek be: maguk sütik a kenyerüket, maguk készítik ruházatukat. Hagyományos ruházatuk a mai ruhadarabokat is megszégyeníti: hiába vittek magukkal például modern bakancsokat a nyelvészek, azok túl hidegnek bizonyultak, de a helyiek rénszar vasbőrből varrott, újságpapírral kitömött lábbelije sokkal jobban védte a lábukat télen. Közlekedésre motoros szánt használnak, amely mögé rénszarvasbőrt kötnek, erre halmozzák a csomagokat, gyakran ezen is utaznak. Pusztuló vadászterület A vadászó, gyűj tögető életmód azonban egyre kevesebb embernek ad megélhetést. Sok például az orvvadász, akik miatt mind kevesebb vadat tudnak elejteni a manysik, de igazából az energiahordozók 1960as évektől folyó nagyarányú kitermelése az, ami betett a hagyományos élet formának. A vörös könyv szerint évente 2025 ezer tonna olaj került a környezetbe a szivárgó csővezetékek és balesetek miatt, csak 1960ban hatmillió hektár legelőterületet pusztítottak el, és 200 ezer hektár halban gazdag vízterület szennyeztek be. A kor ábban a családonkénti évi 50 tonnát is elérő tokhalfogásnak alig tizede maradt, és a rénszarvascsordák is megtizedelődtek a környezetpusztítás miatt. A helyi őslakosok ugyanakkor a rendszerváltásig semmit sem láttak a kitermelt olaj után befolyó haszonból - állítja a könyv. Azóta léteznek különböző alapítványok. Székely Gábor szerint az általa megjárt területen is működik egy, amely az őslakosokat segíti, ám a pénzek különböző csatornákon elcsorognak. ...de a munka javát a rokonokra hagyja
