Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
17 Romániában az RMDSZ és Markó Béla évek óta kormányzati szerepet tölt be ennek minden felelősségével és reálpolitikát folytat ennek minden következmény ével együtt. Sok mindent elért az északerdélyi autópálya melletti döntéstől kezdve a magyarlakta területeknek jutó különböző támogatásokig. Megoldatlan problémák azonban mindig maradnak. És tudjuk: a kormányzati pozícióból kiábrándulások is következnek. O tt is, Magyarországon is. Az ellenzéki szerep kisebb felelősséggel jár, mivel ott könnyebb eltekinteni a realitásoktól, és ez sokak számára vonzó. – Amíg a szomszédok EUfelvételükre vártak, igyekeztek kisebbségpolitikájukban is európaiak lenni. Most, ho gy "birtokon belül” vannak, már nem annyira. Mennyiben számíthatunk ilyenkor Európára? – Azt hiszem, hogy ez természetes folyamat, mégpedig nem csak a kisebbségpolitikában. Mindegyik, csatlakozásra váró ország komoly erőfeszítésekkel igyekezett megfelelni a követelményeknek. Most pedig mindegyikben láthatunk egyfajta fáradtságot, ráadásul időről időre komoly belpolitikai konfliktusok alakulnak ki, amelyeknek a magyar kisebbségi közösségek politikai szervezetei is óhatatlanul szereplőivé válnak. A következ mények a kisebbségpolitika terén is közvetlenül érezhetőek. Viszont azzal, hogy egy ország az EU tagja lett, elvállalta azt az értékrendet, melynek részei az emberi, köztük a kisebbségi jogok is. – Elvállalta, de nem eszerint cselekszik. – Mint mondtam , figyelünk a problémás helyzetekre. Közben azonban nagyon sok pozitívum is történik. Szoros együttműködés kezdődött egyetemek, kutatók, civil szervezetek és piaci szereplők között. Probléma nélkül fektetnek be a vállalkozók határon innen és túl, az embere k átjárnak dolgozni, ugyancsak minden probléma nélkül. Senki sem gondolja, hogy baja lesz abból, ha Magyarországról Szlovákiába jár át. Most ugyanez kezdődik Románia és Magyarország között is. Itt nincsen semmifajta kisebbségi probléma. Egyszeregyszer per sze visszaköszönnek a korábbi érzékenységek – ezeket nem lehet egyik napról a másikra kiirtani. De nem ezek jellemzik a kapcsolatokat. – A jövő év elején csatlakozunk a schengeni rendszerhez. Mit hoz ez a határon túli magyarság számára? – Attól függ, m elyik országról van szó. Szlovákia viszonylatában ez azt jelenti, hogy nem fogjuk észrevenni, hogy átmentünk a határon. Ahogy ez már létezik Ausztria és Németország vagy NyugatEurópa más országai között. Románia szempontjából most még nem lesz változás. E gyébként nemrég jöttem vissza Erdélyből, és jó szívvel mondhatom, hogy átlagos forgalmi körülmények között zökkenőmentes az átkelés a határon. Közös vizsgálati pontok vannak, vagy a románok, vagy a magyarok nézik az útlevelet, mégpedig rendkívül udvariasan . Ahol probléma lehet, az Ukrajna és Szerbia. Az utóbbinak van integrációs perspektívája, és Magyarország nagyon keményen dolgozik azon, hogy ez minél gyorsabban valósággá is váljon. Magyarország volt az egyik fő szorgalmazója annak, hogy a vízumdíjak ne nagyon nagy mértékben emelkedjenek vagy hogy legyen kishatárforgalmi lehetőségük azoknak az embereknek, akik magyar terület közelében élnek. Mi javasoltuk azt, hogy Szerbiával és a nyugatbalkáni országokkal készítsünk elő vízummentességi megállapodást. Sz eretnénk továbbá, ha többen élnének a nemzeti vízum lehetőségével is. Mert ha valaki ez alapján tartózkodási engedélyt kap, akkor a többi schengeni országba is átmehet. Szeretnénk minél nagyobb számban többszöri belépésre jogosító, illetve térítésmentes ví zumot kiadni. Ami Kárpátalját illeti, Ukrajnának egyelőre nincsen integrációs perspektívája. Viszont az ottani magyarság döntő többsége élhet a kishatárforgalom lehetőségével. Az ukrán kormánnyal erről el is kezdődtek a tárgyalások, mégpedig nagyon inten zíven. – Mivel magyarázza azt, hogy az utóbbi időben erősen lecsökkent az EU magyarországi népszerűsége? – Magyarország sokáig vezetett e szempontból: mi szerettük legjobban az EUt. Ehhez sok munka kellett, hiszen csatlakozásunk előtt intenzív informá ciós kampány folyt. Meg is volt az eredménye, hiszen mi, magyarok sokkal többet tudtunk az EUról, mint a régi tagállamok polgárai. Ehhez képest csökkent a lelkesedés. De minden országban azt látjuk, hogy amikor belpolitikai nehézségek merülnek fel, alább hagy az EU népszerűsége. És nálunk a konvergenciaprogrammal összefüggő reformok valóban megterhelést jelentenek az emberek számára.
