Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-03
20 A rom án küldöttség szerint országukban nem volt ilyen fogolytábor, s azt állította: Marty minden bizonyíték nélkül hozott fel súlyos vádakat Románia ellen. Tagjai – köztük Frunda György is – korábban kifogásolták, hogy a svájci törvényhozó a román hatóságok töb bszöri meghívása ellenére sem volt hajlandó ellátogatni az országba, ellenőrizni állításait. Ez utóbbi felvetésre (amelyet a másik megvádolt ország, a lengyelek is hangoztatnak) Marty azt válaszolta: ő nem „Sherlock Holmes”, aki kezében egy nagyítóval felf edezi az egykoron ott őrzött foglyok DNSmintáit. vissza 'Nem tudtam eleget foglalkozni a saját szervezetem életével' - Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ kormánytisztségéről lemondó elnökével Új Magyar Szó 2007. július 3. Szerző: Szőcs Levente A következő időszakban elsősorban a szövetség elnökeként lesz rám szükség – tartja Markó Béla. A kormányfőhelyettes tegnap elbúcsúzott közeli munkatársaitól a Victoriapalotában, ma pedig benyújtja lemondását a miniszterelnöknek. A nnak ellenére döntött a visszalépés mellett, hogy – mint mondta – tisztsége révén az erdélyi magyarság minden korábbinál magasabb szinten és súllyal képviseltette magát a döntéshozatalban. Most viszont másra van szükség... Hol kezdi a holnapi napot Markó Béla? – Szerdán a kormányülésen veszek részt, és elköszönök a miniszterkollégáimtól. Megegyeztem a miniszterelnökkel, hogy szerdán még bemegyek a kormányülésre, és röviden elköszönök. A kabinetem tagjaival ma (tegnap – szerk. megj.) rendeztem egy kis búcsú ünnepséget, hiszen ők maradnak, vagy legalábbis a többségük. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogunk találkozni - nyilván ezután is együtt dolgozunk. Mint ahogy a miniszterelnökkel is megbeszéltük, hogy ezután is rendszeresen konzultálunk, hiszen a kormányt továbbra is a két koalíciós szervezet alkotja: a Liberális Párt és az RMDSZ. Milyen feladatokat lát el a kabinet ezután? Egyáltalán lesze másik miniszterelnökhelyettes? – Egyelőre kérdés, hogy betöltjüke ezt a tisztséget. A funkció az RMDSZé marad, tehát nem kell egyik napról a másikra döntenünk. Vannak érvek mellette és vannak érvek ellene. Az ellene szóló érv az, hogy a tisztség a koalíciós pártok elnökei számára volt úgymond kialakítva, és az volt a célja, hogy a kormányon belül történjék legalább a politikai döntések egy része. De láthattam, hogy a Demokrata Párt és a Konzervatív Párt esetében teljesen a levegőben lebegő tisztség volt akkor is, amikor volt államminiszterük, mert ezek nem voltak ugyanakkor pártelnökök. Emiatt végül is a politikai d öntéseket nem lehetett meghozni a kormányon belül. Hogyha mást hozunk az RMDSZen belülről, ugyanezek a problémák fel fognak merülni. Másrészt minden látszat ellenére a koalíciós döntéshozatal jobban működött azáltal, hogy én itt voltam a kormányban. De v an egy másik elégtételem is: az, hogy felépítettünk egy nagyon jól és hasznosan dolgozó kabinetet, amely az integrációs, illetve művelődési és oktatási kérdésekben végzett állandó, elemző munkát, véleményeztük kötelező módon ezeknek a tárcáknak az indítván yait, kezdeményezéseit, tervezeteit. Ezt a munkát – még meg kell nézni - lehet, hogy tovább is a kormányon belül kell végezni. Készüle hivatalos mérleg erről a munkáról? – Nézze, nem gondolom azt, hogy az én munkámat ki kellene vagy lehetne szakítani az RMDSZ kormányzati csapatának a munkájából. Nem: egy sajtóértekezleten elmondom majd, hogyan látom ezt a tisztséget, megindokolom szintén röviden, hogy miért lépek vissza... Másként fogalmazva: miért volt fontos az államminiszteri tisztség? – Elsősorban az ért, mert egy épületben dolgoztunk a miniszterelnökkel, s ha úgy adódott, bármikor bementem hozzá, azon melegében megbeszéltük a problémákat. Ez sokat segített. Kormányüléseken ugyanez a helyzet: bármikor fölmerült valamilyen kérdés, az egyik koalíciós sze rvezet teljes súlyával szólalhattam meg, és mondhattam el a véleményemet. És meg kell mondanom, hogy erre általában odafigyeltek. Végül is tartalommal telítettük ezt a kormányfőhelyettesi tisztséget azáltal is, hogy az én felügyeletem alá tartozó területe ket valóban felügyeltük. Nem szóltunk és nem is szólhattunk bele abba, hogy egyegy miniszter hogyan adminisztrálja a tárcáját, de a tervezeteiket mindvégig véleményeztük, elemeztük. A kollégáim kialakítottak egy konzultációs kört: például soha nem fogadta m el, hogy úgy mondjanak véleményt egy törvénytervezetről vagy kormányhatározat-
