Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-17
20 – Az államfő aláírta az egészségügyi csomagot, de jelezte: szeretné látni a koncepciót, „a következő 23 évet, hogy merre fognak menni, mik a világos célkitűzések, határidők.” (2006. december 3.) – A Fidesz európai parlamenti és országgyűlési ké pviselői jogellenesen bontották el pénteken a Kossuth téri rendőrségi kordont – írta közleményében az államfő, aki szerint az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat, márpedig a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni. (2007. feb ruár 2.) – „Egyetlen bizodalmunk” a demokratikus intézményekben lehet, az intézmények tartják fenn az esélyt, hogy a rendszer jól működhet. (2007. május 12., interjú) – Aggályosnak nevezte Sólyom László, hogy Horn Gyulát kitüntessék. Szerinte a volt kormán yfő 1956os tevékenysége ellentétes a Magyar Köztársaság alkotmányának értékrendjével. (2007. június 21.) – „Botrányokkal van tele a közélet. És ezek mind azt mutatják, hogy a normakövetés az egyre lazább. Nincsen közjogi lehetőségem arra, hogy új választá st írjak ki, hogy lemondassam a miniszterelnököt, amire az elnöknek lehetősége van, hogy az értékeket képviselje.” „Aláírtam hozomra a Gyurcsánycsomagot, mint az első lépés, hogy induljon meg valami. Ehhez képest, ami megindult, az elszomorító.” (2007. jú lius 15.) Kódolt konfrontáció Alkotmánybírósági elnökként Sólyom László a „láthatatlan alkotmánnyal” bővítette az alaptörvényt, most pedig aktivitása az, amivel a köztársasági elnöki jogkört bővíti. Megpróbálja ezzel átértelmezni az elnöki hivatalt – mondta Kiszelly Zoltán politológus. Mint kifejtette, az államfő habitusa az elnöki időszak hátralévő részében is magában hordozza a konfrontáció lehetőségét, hiszen csak a pártok rovására tudja erősíteni az elnöki pozíciót. Emlékeztetett arra, Sólyomnak szilárd az értékrendje, kiállása a többi között a környezetvédelem vagy a civilek ügye mellett, ami nála szemben áll a pártalkukkal. Emiatt konfrontálódik szinte folyamatosan. Ráadásul Kiszelly szerint Göncz Árpád vagy Mádl Ferenc pályájuk csúcsaként volta k államfők, Sólyom viszont valószínűleg úgy érzi, ez pályafutásának csak egy állomása. Ha a pártok nem értik vagy nem hajlandóak érteni ezeket a jelzéseket, elkerülhetetlen a konfrontáció. Az igazi aktivitás határvonala pedig ott lesz, ha az elnök a különf éle ceremóniákon túl is felszólal a parlamentben vagy törvényjavaslatot terjeszt be – tette hozzá Kiszelly. A politológus szerint az elnök civilként, környezetvédőként gondolkodik, és „erkölcsi mutatóujjával” azért intette meg mind a kormányt, mind az elle nzéket, mert úgy látja, hogy a mai politikai elit nem tud megfelelni az általa vallott szigorú erkölcsi elveknek. A Fidesz figyelmeztetése mögött az is felismerhető, hogy az elnök szeretné, ha az ellenzéki párt nem a kormány megbuktatására használná fel a népszavazást, hanem arra, hogy szakpolitikai kérdésekről részletekbe menő vita folyjon a kormányzó pártok, az ellenzék között, illetve a társadalommal. Az elnöknek ez a megnyilvánulása is beleillik abba a megválasztásával kezdődött folyamatba, amelynek so rán újra értékeli az elnöki szerepkört – véli Ágh Attila politológus. Szerinte Sólyom az 1990es évek elején, az Ab elnökeként még úgy látta, hogy a köztársasági elnök egy „politikai intézmény”, ma viszont egyre inkább morális szerepben látja saját magát. A köztársasági elnök nem követi az Európai Unió politikai fejlődési tendenciáit sem, régi „tanárbácsis” módon kérné számon a kormányon a kormányprogramot. Azt szeretné, ha az pontokba szedve, pipálható lenne. Az unió megköveteli a tervezést, a több évre el őre láthatóságot, ám azt is, hogy a kormányok folyamatosan reagáljanak a változó körülményekre – véli a politológus. A politológus szerint súlyos szerepzavar, hogy az elnök „tartalmi” kérdésektől tenné függővé azt, hogy szignále egy törvényt. A jogszabály ok tartalmát csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy az alkotmányos, törvényese – hívta fel a figyelmet Ágh. "Népszavazás útján nem kényszeríthető feloszlásának kimondására” Sólyom László alkotmánybíróként, a testület elnökeként két olyan lénye ges döntésben vett részt, amely értelmezte a köztársasági elnöki hatásköröket. Erre először a 48/1991es határozatban került sor. A kormány és a honvédelmi tárca vezetése arra várt választ a testülettől, hogy az elnök „békeidőben” a hadsereg főparancsnokak ént adhate konkrét utasításokat a hadseregnek. A háromtagú eljáró tanács – amelynek Sólyom nem volt tagja – úgy döntött, nem. A főparancsnok a fegyveres erőkön kívül áll, azoknak irányítója és nem vezetője. Az irányítási jog megoszlik az elnök, a kormány és a parlament között. A másik lényeges döntés 1992ben értelmezte az elnök kinevezési jogkörét. Ennek maga Sólyom László volt az előadó bírája is. A kormány a média vezetőinek felmentése, illetve kinevezése kapcsán azt kérdezte a testülettől, hogy az el nöknek mennyi időn belül kell aláírnia a hozzá felterjesztett kinevezéseket. Az Abhatározat szerint a kinevezési jogkörébe tartozó döntést ésszerű határidőn belül köteles meghozni. A testület szerint az alkotmány
