Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-17
16 Szlovénia belügyminisztériuma 1992. f ebruár 26án 18 305 személyt törölt az állampolgárok nyilvántartásából. Olyan, az ország határain kívül született emberekről van szó, akik többségükben a múlt század hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveiben telepedtek le Szlovéniában, és az egykori Jugoszl ávia más tagköztársaságaiból – főként Horvátországból, Boszniából, Szerbiából és Macedóniából – érkeztek. Az egykori szövetségi állam határain belül ez nem jelentett többet annál, mint ha valaki az egyik megyéből a másikba költözik, mert ott talál munkát, vagy oda megy férjhez. Ezek a jogfosztott emberek korábban jugoszláv állampolgárok és a Szlovén Köztársaság lakosai voltak. Az ezzel járó összes polgári és politikai jogok megillették őket. Helyzetükben akkor következett be sorsdöntő változás, amikor a rég i ország szétesett, és létrejött a független szlovén állam, amelynek kormánya egy – egyébként alkotmányellenes – rendelettel eltörölte saját polgárainak egy részét. A belügyminisztérium hivatalos bejelentés nélkül, titokban törölte az érintetteket a nyil vántartásból, így egyik napról a másikra váltak idegenekké addigi lakhelyükön, saját otthonaikban, s ezzel együtt minden állampolgári, gazdasági, szociális, politikai, alapvető emberi joguktól megfosztották őket, állampolgárság nélkül maradtak, hontalanokk á (apatrid) váltak. Főként olyanok kerültek ebbe a helyzetbe, akik a hivatalos nyilvántartás szerint nem szlovén nemzetiségűek, de a kitöröltek között találták magukat több esetben szlovén szülők nem Szlovéniában (hanem az egykori Jugoszlávia más tagállama iban) született gyermekei is. A kitöröltek között azonban nemcsak belső migránsok vannak, hanem az ő gyermekeik nagy része is, tehát olyan leszármazottak, akik már Szlovéniában születtek, ott jártak iskolába, és ott nőttek fel. Hiába voltak Szlovénia rende s, adófizető polgárai, a minisztérium elvárta tőlük, hogy állampolgárságért folyamodjanak. Sokan be is adták az ilyen tárgyú folyamodványukat, mégis elutasították őket. Mivel a minisztérium intézkedésével a kitörölt emberek elvesztették jogukat, hogy saj át otthonaikban tartózkodjanak, sokan arra kényszerültek, hogy emigráljanak az országból. Mások azzal próbálkoztak, hogy menekülteknek adják ki magukat, mintha akkor érkeztek volna más országokból, hogy a menedékjog megszerzésével otthon maradhassanak. Sok an Szlovéniában maradtak, ők a bíróságon kötöttek ki: illegális bevándorlás miatt ítélték el őket. Az érintettek olyan esetekről is beszámoltak, hogy rutinellenőrzések vagy igazoltatások alkalmával a rendőrség előállította, őrizetbe vette őket. Ilyen körül mények között még azok jártak a legjobban, akiket az egyenruhások menekülttáborokban, befogadóközpontokban helyeztek el. Persze ez sem különbözik attól, mint ha valakit otthonából visznek el a börtönbe, de legalább nem toloncolták ki őket a határon. A ki törölt emberek élete egyik percről a másikra omlott össze: az országban illegálisan tartózkodó idegenekké váltak, ennek következtében pedig elveszítették munkájukat, s halvány remény sem mutatkozott arra, hogy újat, más állást szerezzenek; az idősektől meg vonták a nyugdíj folyósítását; még autót sem vezethettek, hiszen a Szlovéniában kiadott engedélyüket bevonták. Nem hagyhatták el az országot, mert ha egyszer megtették, többé nem térhettek vissza – haza, az otthonukba. A saját lakásukban, családi házukban, ahol sokan több évtizede éltek, idegenekké váltak: a hatóságok ugyanis nem állították ki nekik a tartózkodási- és a tulajdonjog igazolásához szükséges telekkönyvi kivonatot, azaz a tulajdoni lapot. Az intézkedés sok esetben a családok széteséséhez vezet ett a már említett kiutasítások miatt. Rejtőzködni voltak kénytelenek a rendőrség elől, amely razziák sorozatát szervezte a felkutatásukra. Ism ertek olyan esetek is, amelyekben a szlovén hatóságok a törölt szülőnek nem ismerték el az apaságot, ezért a gyerekek azóta is csonka családokban élnek. Több öngyilkosság és olyan haláleset is előfordult, amely az egészségbiztosítás és az ellátásra való jo gosultság megvonása miatt következett be. A rendelkezés jelentőségére utal a számadat, miszerint a tizennyolcezer fő azt jelenti: Szlovénia minden századik lakosa jogfosztottá vált. Mivel a hatóságok titokban intézkedtek, több évnek kellett eltelnie, mire az igazság kiderült, de a jogorvoslat továbbra is késik. A szlovén állam alkotmánybírósága többször is alkotmányellenesnek minősítette az ország polgárainak törlését a nyilvántartásból: 1999es határozatában arra szólította fel a kormányt és a törvényhoz ást, hogy ismerje el az érintettek megvont jogait, és szolgáltassa vissza tulajdonukat, 2003ban pedig javasolta a sérült jogok helyreállítását 1992. február 26ig visszamenőleges hatállyal. A szlovén kormány és a törvényhozás azonban a mai napig sem intéz kedett. Az Európai Unió tagjaként, a sokak által csodált szlovén gazdasági eredmények mögött továbbra is ott lapul ez a politikai szégyenfolt, és a helyreállításához nincs meg sem a megfelelő kormányzati akarat, sem a megfelelő más
