Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-03
14 megteremtésekor a később érkező tagállamoknak nem sikerül utánozniuk. A magyar – román kapcsolatok is messze vannak attól a viszonytól, amelyet fenn tartás nélkül barátinak nevezhetnénk. A közös kormányülések látványos akciósorozatával alig értek el pozitív változást: főleg a kisebbségi lét valóban európai szintű szabályozása hiányzik. A románság gondolkodásában még mindig tartja magát az a meggyőződés , hogy ha az ottani magyarok túl erős önszervezési lehetőségeket kapnak, előbbutóbb elszakítják Erdélyt a hazától, és Budapest végül ráteszi a kezét a dákok ősi földjére. Így válhatott nemcsak büntetőeljárássá, hanem mármár közhellyé az a gyanú, hogy a r omán kormányban lévő magyar nemzetiségű politikusok ellenséges érdekeket képviselnek a szülőhazájukkal szemben. Nem, nem vágják szájon a magyar rendszámú autóból odaát kikászálódó vendéget, de arról sem beszélhetünk, hogy magyarként mindenütt szeretettel f ogadnák. Pedig a francia – német modell adaptációja nyomán megvalósítható magyar – román történelmi megbékélés eszméje újra és újra felbukkanó slágertéma a szomszédos országban. Tizenegy esztendővel ezelőtt alkalmam volt részt venni egy bukaresti konferenciá n, amelyen a két nyugati nagyhatalom szakértőit próbálták összehozni román és magyar politikusokkal, tudósokkal, újságírókkal. A magyar részvétel elég soványkának bizonyult, most visszatekintve mégis elmondhatom: olyan megállapítások hangzottak el, amelyek máig nem évültek el. A Franciaországban működő Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézetének képviselője például úgy vélekedett, hogy a másfél milliósnál nagyobb magyar kisebbség létezése Romániában háromoldalú egyezmény megkötését teszi kötelezővé az államk özi viszony megnyugtató rendezése érdekében. A román – magyar alapszerződés néhány hónapra rá meg is született, de az erdélyi magyarság érdekképviselete nem került a szerződő felek közé. A konferencián egy hamburgi professzor rámutatott: amikor Romániát 1993ban felvették az Európa Tanácsba, vállalta, hogy hamarosan elkészül a nemzeti kisebbségekről szóló törvény, és ezt az ígéretet – a német tudós szerint – mindenképpen teljesíteni kellene. Nos, azóta keleti szomszédunk már az Európai Unió tagja, de az ominó zus jogszabályt még mindig nem fogadta el a bukaresti parlament. Elhangzott, hogy a megbékélés elérésében modellértékű lehet az osztrák – olasz megegyezés is DélTirolról vagy a svéd kisebbség finnországi helyzetének a szabályozása is. Romániában azóta sem a karnak hallani arról, hogy a sikeres autonómiapéldákat saját állami struktúrájuk kialakításában figyelembe vegyék. Román részről viszont felhánytorgatták a tanácskozáson, hogy a magyarországi kisebbségek parlamenti képviselete megoldatlan. Ugye tudják: a h elyzet ma is változatlan. A rendezvényt 1996ban minden résztvevő hasznosnak ítélte, és az egyetlen magyar politikus, aki ott volt a konferencián (Kapolyi László, ma az MSZP színeiben országgyűlési képviselő), megígérte, hogy hamarosan következik a budap esti folytatás. Tizenegy év telt el, de a történelmi megbékélésről azóta sem szerveztek eszmecserét Magyarországon. Lehet persze, hogy nem a nemzetközi tanácskozások hiánya a tartós békétlenség fő oka. Tagadhatatlan viszont, hogy először idehaza és magun k között végre meg kellene beszélnünk, mit is tegyünk régi sebeinkkel. Temessük el az emléküket is, vagy lássunk neki az esetleg fájdalmas gyógyító kúrának? Ezen az önvizsgálaton természetesen a szomszédoknak is át kell esniük. Azután pedig leülhetnénk meg beszélni velük, hogyan lépjünk tovább a valódi megbékélés felé vezető úton. vissza Neumann Ottó, újságíró A túl könnyű döntés Krónika 20070702 „Magyar nyelven ebben az évadban ezt tudtuk felmutatni” – jelentett e ki Máté Gábor színész, rendező szombaton este Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja díjkiosztó gáláján. A szemlén először zsűriző Máté Gábor szerint a 15 versenyben szereplő produkció, továbbá az elsősorban a kisvárdai közönségnek s zánt zenés, szórakoztató előadások és a főiskolás vizsgadarabok alapján lemérhető: közepes, de inkább gyenge évadot zártak a határon túli színházak. Akárcsak Magyarországon, tette hozzá, hiszen az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó is számos kérdőjell el, kedvetlenséggel zárult. „A zsűrinek könnyű dolga volt” – parafrazálta Máté Gábor a mindenkori értékelők kötelező mondatát, amelynek kifejtésével a nagydíjas kisvárdai előadás címét is elárulta. A versenyprogramban utolsóként bemutatott A nyugati világ bajnoka – a sepsiszentgyörgyi társulat előadásában – „megváltást hozott” az eléggé kevés élménnyel szolgáló fesztiválon. Bocsárdi László rendezését már az előadást követő szakmai
