Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-03
9 A rakétapajzs ügyében Oroszország is és Amerika is fenntartja korábbi álláspontját. Putyin még fel is újítaná a hidegháború korszakából származó gabalai, azerbajdzsáni radarállomást, csakhogy lecsatolj a Prágát a rakétáknak helyszínt adó Varsótól és az ötletgazda Washingtontól. Irán ügyében Bush számít az oroszok támogatására, hogy keményebb embargóintézkedéseket léptessenek életbe. Putyin viszont nem adta konkrét jelét hajlandóságának. A második elnök ségének a felén is túljutott George W. Bush a meghívással szeretné bebizonyítani, hogy ebben a feszült, orosz és amerikai energiaérdekekkel terhelt világpolitikában d űlőre jut Moszkva első emberével. Jól kidolgozott koreográfiával a két elnök emberei már tegnap érdemi információk helyett lehűtött hangulatú helyzetjelentésekkel készítették fel a környéken táborozó újságírókat, ne várjanak áttörést, hiszen "csak" egy laz a, informális beszélgetéssorozatról van szó. vissza Sajátos orosz demokrácia − Putyin rendszerét a gazdasági felemelkedés és a politikai leépülés jellemzi Népszabadság • Nyilas Gergely • 2007. július 3. Amióta Gandhi meghalt, nincs kivel beszélnem - mondta önironikusan Vlagyimir Putyin a nyolcak németországi találkozója előtt arra az újságírói kérdésre, hogy igazi demokratának tartjae magát. Az orosz elnök válaszát ugyan külföldön inkább pökhendiségként értelmezték, noha a mondat azt is jelenti, hogy ő akkor cselekedne irracionálisan, ha "valódi" demokrataként viselkedne. A putyini rezsimet a gazdasági felemelkedés és a politikai leépülés jellemzi: az egyik oldalon a költségvetés bevételeinek növekedése, az export s zázmilliárd dolláros többlete, a stabilizációs alap csaknem százmilliárd, az aranyés valutatartalék 300 milliárd dollárra való duzzasztása áll. A másik oldalon van a választói törvény módosítása, amelynek alapján közvetlen választás helyett az államfő jel öli ki a kormányzókat - a regionális parlamentek formális jóváhagyásával , megszűntek az egyéni mandátumok, nőtt a parlamenti küszöb, szigorodtak a pártalapítás feltételei, kiszorítva ezzel a Kremlt kritizáló pártokat. Az orosz legfőbb ügyészség eddig sem túl független szervezete a Kreml még közvetlenebb irányítása alá került a vizsgálóbizottság idei létrehozásával, amely formálisan az ügyészségen belül, gyakorlatilag annak felügyelete nélkül a nyomozati szakaszért felel. Az egyetemek függetlensége is viss zaszorult a rektorválasztás tavalyi megszüntetésével. Mindez azonban az orosz társadalom többségének egyetértésével vagy megszokott passzivitásával történt. Nem véletlen, hogy az "irányított demokrácia" fogalmát úgy két éve bevezető Vlagyiszlav Szurkov, az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjének beszéde n em okozott megütközést belföldön. (A kifejezés később "szuverén demokráciára" módosult, de az üzenet ugyanaz: Oroszország a maga módján épít demokráciát, amely a Kreml szerint nem különbözik lényegesen a nyugati demokráciától - és nem tűri, hogy demokratiz álás címén belügyeibe avatkozzon a külvilág.) Az "orosz földek összegyűjtésén" szocializálódott állam hagyományainak megfelel a hatalom koncentrációja, amely ösztönösen terjed ki a stratégiai gazdasági ágazatokra, a politikai szférára, a tömegtájékoztatá sra, amint erre lehetőség támad. A lehetőséget jelenleg kizárólag a kőolaj és a földgáz magas világpiaci ára biztosítja, amelynek révén Oroszország magára talált a '90es évek kábultságából. Valószínűleg Putyin nélkül is az "orosz gázmezők összegyűjtésén " munkálkodna az orosz vezetés. A Yukos olajvállalat bedarálása után a nyugati olajcégek részesedésének visszaszorítása, a szerződések módosítása kézenfekvő lépés volt az orosz hatalmi reflex ismeretében. (A nyilatkozataik alapján a Putyint kritizáló ellen zék jelentős része is hasonló eszközökkel élt volna, ellenzékiségük gyakran csak hatalmon kívüliségükből fakad.) A rezsim buktatója nem annyira politikai, mint gazdasági: csak ha nem tudja biztosítani az életszínvonal növekedését - legalább a kulcsrégiókba n, Moszkvában, Szentpéterváron, a vidék ugyanis keveset számít - akkor érheti el a kritikus tömeget a politikai elégedetlenség is. Az orosz hatalmi reflex ennek biztosítását - így a stabilitás megőrzését - a hatalomkoncentráció növelésében látja. Idővel ki terjesztheti más ágazatokra, elsősorban a széniparra és az acéltermelésre. (Igaz, nincs érdemi válasza arra, mit tesz, ha az energiahordozók ára az 1990es évek szintjére esik vissza.) Egyelőre azonban sem az orosz társadalom, sem a nyugati tőke nem ijed m eg a demokrácia visszanyesegetésétől: a várható haszon nagyobb, mint a politikai kockázat.
