Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-06
27 részt venni. Lehet szervezni egy határon túliak fesztiválját bármelyik határon túli településen. Meg lehet mutatni az anyaországnak: így kell csinálni, kérem szépen. Félő, hogy az arra való pénzt nagyrészt ugyan onnan kunyerálnánk ki. Persze, hogy bosszantó, ha egyes produkciók a nem megfelelő körülmények miatt kimaradnak a versenyből. De vajon miért nem okozott ugyanilyen felháborodást a gyergyószentmiklósi színházi kollokviumról való kimaradása ugyanazoknak az előadásoknak. Pedig ez a „miénk", mi szervezzük, úgy, ahogyan nekünk tetszik. S még csak a szervezők szemére sem lehet vetni a hiányzásokat, hiszen nincs válogatás: minden színház azt a produkciót nevezi be, amelyiket akarja. Hogy ott sincsenek megfelelő körülmények? Attól még a gyergyóiak nem álltak el a szervezéstől. Apropó, kollokvium. Az ottani seregszemlén legjobb rendezés díjával kitüntetett gyergyói Rókajáték című előadás (Figura Stúdió, rendező: Béres László) nem csak hogy labdába sem rúghatott a k isvárdai megmérettetésen, de még a kispadon is az utolsók között foglalt helyet. Érdekes módon többnyire az erdélyi résztvevők szájából hallani a legtöbb panaszt és elégedetlenséget. Mindazonáltal megjegyzendő: a fesztiválon való részvétel, mint már emlí tettem, nem kötelező. Minden színház maga döntheti el, megjelenike a rendezvényen, vagy sem. Még ha a válogatók ki is szemeltek egyegy produkciót, le lehet mondani, ki lehet jelenteni: nekünk nem éri meg odamenni. Adott esetben be lehet nevezni más, rang osabb fesztiválokra, nemzetközi rendezvényekre, amelyeken érdemesebb részt venni, netalán nyerni is. Csakhát olyan produkciókat kell létrehozni, amelyek megállják a helyüket, felvehetik a versenyt. Nem mintha a kisvárdai fesztiválra nem lenne szelektálás. De talán csak a fennvaló és a művészeti tanácsadók a megmondhatói annak, micsoda kínkeservvel, fogcsikorgatva lehet sok esetben rábólintani egyegy versenyprogramban való részvételre. Most nem térnék ki a versenyen kívüli produkciókra, azokat inkább a szór akoztatás jegyében válogatták, bár a minőségi szórakoztatást mindenképpen szem előtt kéne tartani. Soroljuk csak elő a panaszokat. Mint már a Kisvárdai Lapoknak is megírtam egy jegyzetben, tavaly, tavalyelőtt arról szólt a színész és rendező társadalom p anaszáradata, hogy azért ülnek be kelletlenül (ha ugyan el nem kerülik inkább) a délelőttönkénti szakmai beszélgetésekre, mert nem gyakorló színházi alkotók fejtik ki véleményüket a produkciókról, hanem a kritikusi szakma elismert, vagy éppenséggel el nem fogadott képviselői. Miért nem hívnak rendezőket, akik mégiscsak jobban tudják, miben áll a színpadi munka, mi az, ami jogos bírálat, megszívlelendő észrevétel, vagy jótanács lehet, hangzott a kérdés. Nos, idén teljesültek a kívánságok, a műhelybeszélgetés eket Máté Gábor színészrendező, és Ascher Tamás, a budapesti Katona József Színház főrendezője, az Európai Színházi Unió egyéni tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora vezette fel. Komoly elemzéseknek voltunk tanúi minden esetben, a hibákat is, márpedig azokból voltak bőven, kíméletesen tudták közölni. Őket hallgatva kicsit irigyeltem is a színészeket, rendezőket, hiszen ezek a délelőttök felértek egy workshoppal. Aki tehát akart, az profitálhatott a jelenlétükből. Ehhez képest furcsa volt látni , hogy jobbára ugyanaz történt, mint az előző években: az érintettek szívesebben üldögéltek a büfében, hűsöltek a strandon, vagy éppen pihenték ki a hajnalig tartó kocsmázás fáradalmait. Ha pedig részt vettek a saját előadásuk (mert a többieké nem érdekelt e) eszmecseréjén, leginkább megsértődtek. Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy mivel tölti el az idejét, de akkor nem ildomos panaszkodni. Hadd álljon itt még egy példa. Egyhetes mozgáskurzust tartott az egyetemistáknak (de színészek is részt vehet tek rajta) Blaskó Borbála koreográfus, a KözépEurópa Táncszínház tagja. A tavaly elhangzott panaszok között ez is tételesen szerepelt az oktatók és színészek részéről: miért nincsenek mozgáskurzusok a fesztiválon? Mit tetszik gondolni, hányan látogatták a kurzust? Bizony, fájdalmasan kevesen, volt olyan nap, hogy egyetlen egy diák jelent meg. És akkor nagyon csendesen megkérdezném: miről is beszélünk? Miért is panaszkodunk? Távolról sem állítom azt, hogy minden rendben ezzel a fesztivállal. Vannak problé mák. Köztudottan nincsenek megfelelő feltételek, gondok vannak az elszállásolással. A „határon túli" „megbélyegzésen" is lehet morfondírozni, bár, hogy László Sándort, az újvidéki színház igazgatóját idézzem, ő igenis büszke a határontúliságára. De úgy ten ni, mintha ez a rendezvény senki számára sem lenne hasznos, és csak nyűg a résztvevők számára, s közben megsértődni, ha mégsem tudunk eljutni, enyhén szólva etikátlan hozzáállás. A szervezőket kárhoztatni azért, mert rosszul sikerült produkcióval jelenünk meg a megmérettetésen, Ascher Tamás rendkívül pontos, de egyben tapintatos megállapításai miatt megsértődni, színházi alkotóként azt állítani – mint tette azt egy gyergyószentmiklósi Figurás színésznő – , hogy azért nem sikerült az előadás, mert „koszos ágy neműben nem lehet rendesen aludni", nem vall művészi alázatra. Arról most már nem is ejtek szót, hogy a színházak felhozatala idén
