Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-04
30 az első jobbító lépést: ne indítsák az EPképviselői listájukat, támogassák Tőkés Lászlót, az erdélyi magyarok képviselőjét, akinek kétszer akkora esélye van a bejutásra, mint az RMDSZnek” – mondta Tulit Attila háromszéki ÁBtag. vissza A Vajdaságban csendben emlékeznek Felvidék.ma 20070604 08:11 Forrás: fn.hu A délvidéki magyarság boldogulásának egyetlen lehetősége az uniós tagság, és egy közösen kidolgozott nemzetstratégia – nyilatkozta a FigyelőNetnek Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. A Vajdaságban az évfordulón csendben emlékeznek Trianonra. Mit jelentene a délvidéki magyarságnak a kettős állampo lgárság? A határok átjárhatóságát és a nemzettel való érzelmi kötődés kifejeződését. Az erről szóló magyarországi népszavazásnak sem most, sem 2004ben nem volt értelme. Ami az esetleges újabb kudarcot illeti, jóslatokba nem bocsátkoznék. Elég, ha végigpá sztázzuk a népszavazás utáni időszak kudarcát, érzelmi telítettségét. A válasz a kérdésére a múltban rejlik. Hogyan emlékeznek a Délvidéken Trianonra? Csendben. Mivel segítheti a magyar uniós tagság a magyarmagyar kapcsolatokat? A magyar uniós tagság s zámunkra a minket jelenleg ebből érintő negatív hatások – például a határátjárhatóság kérdése – ellenére rendkívül fontos. Alaposan megvizsgálva a jelenlegi helyzetet, azt kell mondjam, hogy már rövidtávon kölcsönösen profitálhat ebből mindkét nemzetrész. A határmenti együttműködés az elmúlt néhány évben sajnos nem hozta még meg azokat az eredményeket, amiket szerettünk volna. Ennek okai mindkét oldalon keresendők. Én egyrészt úgy látom, hogy a mai napig tanuljuk a pályázatírást, a pályázás új tananyagát, másrészt pedig az anyaország ebben érdekelt struktúrái nem ismerik pontosan a mi helyzetünket, a lehetőségeket. Ebben mi is hibásak vagyunk, az elkövetkező időszakban jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk az úgynevezett imagekampányra és annak tartalmi elemeire. Ha erre mindkét oldalon nagyobb lesz a fogadókészség, úgy a gazdasági együttműködés terén is exponenciális növekedés lesz várható. Diplomáciai szempontból nézve a dolgokat, a magyar EUs tagság számos téren növeli a mi mozgásterünket is, hiszen a kisebbségi magyarság – igaz, közvetett úton – de azért mégis csak „uniós kisebbségnek” számít, ami azt jelenti, hogy az Unió akarvaakaratlanul is fokozottabb figyelmet szentel nekünk. Milyen hátrányok származnak abból, hogy a Délvidék az „EUn kívül maradt”? Az EUs tagságnak a jelenlegi világhatalmi struktúrák mentén nincs alternatívája. Ez már önmagában akkora hátrány, hogy a többiről felesleges is szólni. Milyen lehetőségeket lát ebben a helyzetben a szülőföldön való megmaradásra, az identitás m egőrzésére? A szülőföldön való megmaradás kérdése két irányú. Egyrészt gazdasági. Sokak szerint ez a legnehezebb és legkényesebb kérdés. Én optimistábban tekintek erre, mivel azért a jelenlegi szerb gazdasági helyzet össze sem mérhető a tíz évvel ezelőtti vel. Természetesen a kisebbségi lét miatt számos téren mutatkozik az elhelyezkedési esélyegyenlőtlenség, meggyőződésem azonban, hogy a magánszektor – különösen a nagy multi cégek – térhódításával lassan, de biztosan lehet ezen a gondon is enyhíteni. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik pedig az, hogy az állami intézményekben következetesen betartják a részarányos foglalkoztatás elvét. Amiről előbb törvényt kell hozni, el kell fogadtatni a szerb közvéleménnyel. Másrészt pedig a hiba mi magunkban
