Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-27
16 parlamenti képviselőinek a Bolyai Egyetem új raindításáért EPtagok körében elindított aláírásgyűjtő akcióját, és reményét fejezte ki, hogy a magyar és más európai kisebbségek képviselői is melléjük állnak. A BKB kifejti, „a kezdeményezés jelzi, hogy az RMDSZ felmérte a helyzet tarthatatlan voltát, és lépésre szánta el magát. Az EPjavaslat újabb lehetőséget jelent a romániai magyarság egyik legfontosabb követelésének nemzetközi szintű megismertetésére, és elvezethet az állami magyar egyetem újraindításához". Közleményében a BKB felkéri az EPfrakc iók képviselőit, tájékoztassák megfelelően a nemzetközi törvényhozó fórumot „az erdélyi magyarság követeléseinek jogos voltáról, valamint a román EPképviselők egy része által terjesztett valótlan állításokról". A BKB leszögezi, „az erdélyi magyarság tizen hét éve politikai és civil eszközökkel küzd — mindeddig eredménytelenül — a Bolyai Egyetem újraindításáért". „Fontos, hogy az RMDSZ stratégiát dolgozzon ki az indítvány sikerét biztosító EPtámogatási aláírások begyűjtése érdekében. Ugyanakkor szükséges, h ogy az RMDSZ mihamarabb kezdjen tárgyalásokat, és megfelelő szakmai előkészítés után nyújtson be törvénytervezetet egy olyan állami magyar egyetem újraindítása érdekében, amely magában foglalná mind a BBTE, mind pedig a MOGYE magyar tagozatát" — áll a felh ívásban. A BKB szerint az aláírásgyűjtésre azért van szükség, mert az európai politikai intézmények vezetői leginkább a kollektív véleménynyilvánításokra figyelnek oda. vissza Háromszék Kisebbségként megmaradni, gyarapodni és fejlődni Felvidék.ma 20070627 01:30 GÁL KINGA, az Európai Parlament magyar képviselője válaszolt a Szabad Újság kérdéseire Kedves képviselő asszony, eddigi munkássága alapján önről többek közt azt tudjuk, hogy az uniós fórumokon bátran kiáll a nemzeti kisebbségek védelmében. Honnan ez a tettre kész rokonszenv a kisebbségek iránt? – Magam is kisebbségi sorsba születtem Kolozsvárott, és tizenhat éves koromig Erdélyben éltem. Akkor települtünk át a szüleimmel Magyarországra. Amint lehetett, kilenc ven után visszavisszamentem Erdélybe, és dolgoztam az akkori RMDSZnek. A saját sorsunkon láttam, hogy melyek a rendezésre váró, azt sürgető kérdések, hogy a kisebbség számára ne csak a megmaradás legyen a cél, hanem a gyarapodás, a fejlődés és a jövőképp el rendelkezés is. Főként gyermekeink számára kell olyan jövőképet kialakítanunk, amely meggyőzi őket, érdemes megmaradniuk magyarnak. Ezért fontos az oktatás kérdése, az egyetem ügye, a döntések jogának megszerzése, az autonómia és a gazdasági megerősödés . Ezek mutatnak túl a pusztán megmaradáson. Az Európai Unió okmányaiban, így az elkészült, de teljesen jóvá nem hagyott alkotmánytervezetben is kevés szó esik az etnikai vagy nemzeti kisebbségek jogairól és védelméről. Miért? – Ez egy nagyon összetett ké rdés, de végigmondom. Az Európai Unió egy gazdasági közösségként jött létre, és csak lassan mozdult el egy jogipolitikai közösség irányába. Nagyon félt az olyan kérdések felvállalásától, amelyekben nem számíthatott a tagállamok konszenzusára. A kisebbségi kérdés pontosan ilyen volt, ezért ezt nagyon boldogan hagyta tagállami hatáskörben. Most is ott van, így mondhatja, hogy az Uniónak erre nincs kompetenciája. Miért van ez így? Azért, mert amit mi KözépEurópában kisebbségi kérdésként élünk meg, különösen azok, akik kisebbségi környezetből származunk, teljesen más, mint amit ma NyugatEurópában kisebbségi kérdésként kezelnek. Ott a kisebbségi kérdés elsősorban az új kisebbségek, a migráns közösségek integrálódása az adott országba, például a törökök integrá lódása Németországban, az araboké a franciák földjén vagy a sokféle közösségeké NagyBritanniában. Ezeknek az országoknak a képviselői nagyon idegenkednek az olyan problémafelvetéstől, amely arról szólna, hogy egységesen kellene ezeket a kérdéseket rendezn i. Emiatt bele is futottunk hatalmas vitákba az állampolgári jogok, bel- és igazságügy bizottságában, amikor általában kisebbségekről fogalmaztunk meg jelentést vagy határozattervezetet, és fontos volt tisztázni, hogy akikről mi beszélünk, azok a hagyomá nyos, az őshonos nemzeti kisebbségek, amelyeknek a problematikája egészen más, mint az előbbieké. A témával kapcsolatban el kell oszlatnunk egy illúziót. A ma aktívan politizáló generációk meglehetősen keveset tudnak arról, és nem is érdekli őket különöseb ben az, hogy mi történt például a határon túli magyarokkal. Bűntudatuk pedig végképp nincs a történtek miatt, azért, hogy kisebbségi helyzetbe kerültek. El kell tehát magyaráznunk újra meg újra a gondjainkat, és azt, hogy mi teljesen más eset vagyunk. Az a z eset, amelyet ők
