Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-16
13 A nemzetpolitika megújulása főleg abban érhető tetten, hogy abban megjelent egy új elem, mégpedig a fejlesztéspolitika. Arról beszélünk ma mindannyian, hog y miképpen lehetne kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az EU nyújt a térség országainak. Hogyan lehetne azokba a fejlesztéspolitikai elképzelésekbe bekapcsolódni, amelyek az eddigi gyakorlathoz képest sokkal jelentősebb összegek lehívását teszik lehetővé. Nyilván ehhez új megközelítés, technika és gyakorlat elsajátítása szükséges. Ez a technika egyúttal azt is jelenti, hogy nemcsak nekünk, magyarországiaknak kell megtalálni az együttműködés lehetőségeit és projektjeit, hanem Magyarországnak is a s zomszédokkal, és részint az itt élő magyarokkal, részint pedig az itt élő nem magyarokkal. Hiszen ezekhez a forrásokhoz csak úgy lehet hozzájutni, ha nagyon konkrét, nagyon gyakorlatias projektek jelennek meg. Tehát ez egy olyan többszereplős játék, melybő l kézzelfogható haszna lehet az itt élő magyaroknak, de ebben ott vannak a magyarországi magyarok is, de a szlovákok is, hiszen az önkormányzatok kamarák, gazdasági szereplők lehetnek azok, akik ezekre a forrásokra érdemben pályáznak. Tehát az eddig megszo kott kormányzati szintű együttműködés mellett nagyon is feljövőben van a regionális, az önkormányzati, a kamaraközi, a gazdasági szereplők közötti kapcsolatrendszer. Tehát egyfajta szövete épül ki az együttműködésnek, ami a magyarmagyar kapcsolatokon túl jó hatással lesz a magyarszlovák kapcsolatokra is. Műsorvezető: A bevezető előadásában arról beszélt, hogy helyi szinten is dönthetnek majd arról, hogy mire kérjenek majd támogatást. Ez bizonyos szempontból ellentétesnek látszik azzal, hogy a kisalapítv ányok tulajdonképpen megszűntek és minden a Szülőföld Alapba olvadt bele. Ott vajon van kellő háttérismeret, amikor döntenek egyegy pályázat megítélésénél? A támogatáspolitika intézményrendszerében, azt gondolom, hogy három szinten, tehát a politikai szi nten, ahol a külhoni magyar politikai szervek vezetői és a magyar kormány döntenek a prioritásokról, szakmai szinten, ahol a szakmai szereplők és a külhoni szakmai szereplők ülnek és a harmadik szinten, a végrehajtásban, ahol a szülőföld irodákban a kollég ák intézik az ügyeket – nem gondolom, hogy kevesebb szakmai ismeret lenne, mint a korábban működő közalapítványok rendszerében. Én azt láttam és azt a gyakorlatot követtem, egyetértésben a határon túli magyar szervezetekkel és politikai vezetőkkel, hogy a helyi, kisösszegű pályázatok esetében a kollégiumok kiírnak egy összegkeretre egy pályázatot, amelyre pályáznak az adott régióból és ez az alapítvány vagy társadalmi szervezet pályáztatja helyben a kisösszegű pályázatokat. Konkrétan: ha egy iskola szeret ne egy iskolai rendezvényt szervezni egy magyar kulturális vagy történelmi esemény kapcsán, akkor nem kell Budapestre elküldenie a pályázatot, és kivárni a kollégiumi ülést, ahol több ezer pályázatról is döntenek, hanem év közben beadhatja azt az itteni le bonyolító szervezetnél, amely elnyerte a lebonyolítás jogát. A lebonyolítás keretében kiírja, eldönti, kifizeti, és elszámoltatja ezt a pályázatot. Tehát azt gondolom, hogy nagyon egyszerűsödik a rendszer. A helyi ismeret tehát nemcsak Budapesten jelentkez ik, hanem itt, a lebonyolító szerveknél is. Én ezidáig csak kritikai éllel hallottam azt, hogy a rendszer átalakulásával kiszorulna szakmai ismeret, de én ezt nem látom bizonyítva. Tehát azok a külhoni kollégák, akiket a külhoni magyar szervezetek delegáln ak, nyilván rendelkeznek a megfelelő szakismerettel, helyismerettel, gyakorlattal ebben az ügyben. Az egy másik kérdés, hogy minden átalakulás során nyilván vannak sérelmek, amik különböző formában manifesztálódnak, de én azt gondolom, hogy ezzel nem érdem es foglalkozni. Eltelt az első egy év, ahol a cél az volt, hogy az intézményi struktúrát karcsúsítsuk és költségeket takarítsunk meg. Tehát ne arról beszéljünk, hogy a pénz alapítványok működtetésére megy el, hanem, hogy a határon túli magyarokat támogatni tudjuk. A cél most a helyzet normalizálása, és az, hogy egy jól működő rendszert vigyünk tovább. Műsorvezető: A támogatások filozófiája is megváltozott, mert most tulajdonképpen nagyobb hangsúlyt fektetnek a fejlesztésekre. Hogyan kell ezt érteni? Való ban, egyfajta hangsúlyeltolódás a politika és a koncepció terén lezajlott. Mindenképpen ketté kell választani a támogatáspolitikát és a fejlesztéspolitikát. A fejlesztéspolitika rendszerét és forrásai tekintve elválik a támogatáspolitikától , tehát a fejl esztési célok nem a Szülőföld Alapból finanszírozódnak. Ez viszont sem igaz, tehát nem a fejlesztési forrásokból finanszírozzák az oktatási, kulturális pályázatokat. Az kétségtelen, hogy a támogatáspolitika néhány kérdésében, főleg az önkormányzatiság kérd ésében, gazdasági kérdésben azt a fajta kapcsolódást mindenképpen elő szeretnénk írni, hogy hogyan kapcsolódik a helyi fejlesztési célokhoz. Műsorvezető: Ön azt mondta, hogy a határon túli magyarok delegálhatnak szakembereket a Szülőföld Alapba. Hogyan t örténhetett meg az, hogy a szlovákiai magyar lapkiadásra nem jutott pénz?
