Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-15
12 A cél az, hogy a 17 garantált képviselői helyre a vajdasági magyar pártok, s a polgárok csoportjai - egymással demokratikus versenyben - jelölteket áll íthassanak. A jelöltek közül az időközben a szerb hatalom által hivatalból felállított magyar választói névjegyzéken szereplő szavazók szabadon választhatnák meg azokat a képviselőiket, akik azután nem a szerb hatalomnak, hanem a vajdasági magyaroknak tart oznak politikai felelősséggel. Ezt kellene most képviselnie minden magyar pártnak nemcsak a tartományi, de a belgrádi, a budapesti és a nemzetközi színtéren is. Hogy erre vane esély? Mondjuk meg őszintén: nemigen. A VMSZ az első négypárti találkozó óta egyszerűen mellőzi a magyar pártokkal való konzultációkat, de intenzív tárgyalásokat folytat a belgrádi szerb pártok képviselőivel. Ez annak a jele, hogy ez a párt most már nemcsak aláírásával hajlandó támogatni a Demokrata Párt magyar érdekeket sértő jav aslatát, hanem parlamenti képviselőinek szavazataival is. Úgy látszik, a párt az új vezetése sem tud a versenypárt lényegén változtatni. Továbbra sem vállalja a vajdasági magyarság kollektív érdekeinek konkrét képviseletét. Inkább arra törekszik, hogy bárm i áron elkerülje az ellenzéki pozíciót. Pedig éppen erre lenne szükség. Mert most nem egyszerű politikai játékról van szó, amely a pozíciókért, a munkahelyekért és az anyagi előnyökért folyik, hanem a vajdasági magyarság alapérdekeinek érvényesítéséről. Ha Szerbia és az EU társulási tárgyalásai csakúgy, mint Románia esetében két hónap múlva a vajdasági magyarság alapérdekeinek, elsősorban autonómiatörekvéseinek mellőzésével fejeződnének be, akkor a VMSZnek vállalnia kell a történelmi felelősséget. Remélj ük, hogy ezt a helyzetet a jó döntés meghozatalával mégis el akarja kerülni, olvasható Ágoston írásában. vissza Tőkés Washingtonban: félő, hogy a keleteurópai rendszerváltozás megrekedt Transindex 11:22; 14.6.2007 Tőké s László püspök szerint a rendszerváltozás KözépKeletEurópában megakadt, "jó esetben félúton, de félő, hogy megrekedt". "Ezt Romániában úgy mondják, hogy ellopták a forradalmat, de ne áltassuk magunkat, ez nem román sajátosság" – fogalmazott a Királyhágó melléki Református Egyházkerület püspöke, aki a kommunizmus áldozatainak tiszteletére állított emlékmű avatásán vett részt Washingtonban. A püspök "A kommunizmusból Európába" címmel tartott előadást szerdán a Kossuth Házban helyi magyaroknak. Tőkés arról beszélt, hogy amikor 1989ben kártyavárként omlottak össze a középkeleti európai rezsimek, "azt hihettük és hittük is sokan, hogy újból Európában vagyunk, a későbbiekben azonban rá kellett ébrednünk, hogy tévedtünk". "Miközben örömmel éltük meg a kommu nizmus bukását, nem tudjuk történelmünkben elhelyezni, feldolgozni" – mondta, megjegyezve, hogy 18 évnek kellett eltelni, amíg a szabadság hazájában fel lehetett állítani az emlékművet. Véleménye szerint a posztkommunista korszakra rányomja bélyegét a ko mmunizmus öröksége: a hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel, a mentalitásbeli örökség mérgezi a jelent. Az erőszak és a hazugság volt a kommunizmus két fő tartópillére, és most "a társadalmi rangra emelt hazugság tovább dívik országainkban, a nép sokszor ugyanúgy lenyeli cinkosan, amivel megetetik". A washingtoni emlékművet a kommunizmussal való szembenézés "szerény jelének" mondta. Szerinte az európai döntéshozók nem hajlandók szembenézni a valósággal, az Európai Unióban máig nem lehet kiadni e gy egységes állásfoglalást a kommunizmus elítéléséről. Véleménye szerint nem tisztázódott a kommunizmus nemzetrontó, nemzetromboló szerepe a 20. századi magyar történelemben. Szavai szerint "vértelen világháború zajlik a hazugság, a történelmi és politik ai igazságtalanság ellen". Tőkés László szerint meg kell találni annak a feltételeit, hogy végleg a történelembe lehessen helyezni a kommunizmust. Ilyen feltétel mindenekelőtt a kommunista közszereplők kiiktatása, "ha csak Pál apostolként nem tértek meg".
