Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-01
28 AZ ÍGÉRETCSOMAG MŰKÖDÉSI MÓDJÁRÓL A helyzet az, hogy nem elég mást mondani. Ha lenne is új ígéretcsomagunk, azt mindenképpen másként kell forgalmazni, mint ahogyan eddigi narratíváinkat tálaltuk. S ennek a feladatnak a teljesítése egyelőre nehezebbnek látszik, mint az új ígéretcsomagok keresése. A dolog lényege az, hog y a romániai magyar népességen belül is rövid idő alatt és lényeges mértékben megváltozott a „társadalmi hatás” mechanizmusa! A fiatalabb politikusok szemmel láthatóan érzékelik ezt a változást, de nem sokat tehetnek, mert egyelőre nem ők határozzák meg a narratívák tálalási módját. A változás lényegének megértéséhez nézzük először a korábban sikeres változatot. Ebben a hatásmodellben a politikai befolyás vagy azonosulás hordozó eszköze az „üzenet” (szöveg, felhívás, ígéret, jelszó stb.). Az üzenet tart almazza az elvárt magatartásformát. A vízió és a cselekvési mód bele van sűrítve az üzenetbe, s ezt a választó gyorsan és egyértelműen kódolni tudja. A kódolási gyakorlat titka az, hogy a választók oldalán – közösségi értelmezések, értékek és magatartások formájában – nagyjából rögzítettek az üzenetekkel való azonosulások feltételei. A választó (közösség, nép stb.) az üzenet érzékelésekor cselekszik, a közösségi feltételek alapján többnyire egységesen. Cselekvése a vízióval való azonosulás megélését is jelenti. Ezt az azonosulást periodikusan ismétli, ha periodikusan üzeneteket kap. Íly módon a narratívából válogatott üzenetek egyfajta transzmissziós szíjként működnek. Az üzenetek által generált, periodikus azonosulási események újratermelik a narratív át is. Az üzenetek sorozata eredményesen menedzselik a „nép” és az „elit” közti távolságot. A politikai hatás meghatározó feltételei a választók oldalán „stabilak”, az üzenetek periodikus megjelenése (kitüntetett időpontok, kitüntetett helyek) a választók oldalán az azonosulás feltételeit újratermelik. Amíg a választó oldalán a politikai hatás meghatározó feltételei nem változnak, addig a politikai narratívát sem kell változtatni. A lényeg az, hogy a hatás többnyire közösségi jellegű, mindig termelődik, h a üzenet érkezik, és képződésének helye a befogadó – közösségi jellegű – feltételrendszerében van. A napjainkban egyre nagyobb körben érvényes hatásmodell ettől lényegesen eltér. A politikai hatás meghatározó feltételei a magyar népesség körében is rövid idő alatt, lényegesen megváltoztak. Az új modell lényege: kiesik a üzenet, és helyét elfoglalja az esemény. A vízióval (politikai narratívával) való közvetlen találkozás eseménye lesz az a hely, ahol az azonosulások termelődnek. A vízióval való találkoz ásokban a periodicitás, a kitüntetett helyek és időpontok szerepe gyorsan csökken. Sok kisebbnagyobb találkozás van, és a vízióval való azonosulások a találkozások pillanataiban generálódnak. Egyre gyakrabban csupán egyéni szinten vagy egyéni érvénnyel! Ezekben az azonosulási helyzetekben a döntések helyét az érzelem, az élmény veszi át. Ezért a politikai narratíva forgalmazása gyakorlatilag folytonos kell legyen, a hatás rövid időtartamú, egyéni léptékű, képlékeny és tartalmilag nem feltétlenül koherens . Ez az új hatásmodell viszonylag rövid idő alatt nyert teret és várhatóan tovább fog erősödni. Egyszerre több társadalmi rétegben jelentkezik, így például a fiatalok, az értelmiségiek, a tömegkultúrát nagyobb hangsúllyal fogyasztók körében. De lényeges, h ogy ez a performatívnak nevezett hatásmodell nem társadalmi státusz vagy anyagi helyzet függvénye. Ebben az új helyzetben nyilvánvalóan az olyan politikai narratíva sikeres, amely rájátszik a társadalmi hatások termelődésének ma előtérbe kerülő modelljér e. Ebből a szemszögből nézve a politikum és a választók eltávolodását, félremagyarázás mindent az RMDSZ nyakába varrni.
