Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-06
21 – Történészileg talán fel van dolgozva, de nem kellőképpen. Sokszor h angoztatom, ezért haragszanak is rám, hogy március 15e hivatalos megünneplésén Magyarországon, de Erdélyben is elhangzik: milyen csodálatos dolog, hogy Erdély annak idején Magyarországhoz csatlakozott. Ha az, akkor miért nem csodálatos az, hogy Erdélyt Ro mániához csatolták? Román szemszögből legalábbis. A kettő ugyanaz, ugyanolyan disznóság. Mert az elcsatolás gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindenféle autonómia és a jogok elismerése nélkül egy vegyes lakosságú területet egyszerűen beolvasztottak egy mási k államba. Ha az elcsatolt területeket az autonómia, a kisebbségi jogok nélkül olvasztották be Romániába, akkor miért lenne kisebb disznóság, hogy Erdélyt annak idején ugyanilyen módon Magyarországba próbálták olvasztani. Ha feldolgoztuk volna ezeket a kér déseket, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló lenne, hogy mi sem voltunk teljesen ártatlanok. ► A magyar összetartozás napja? Magyarországon, Erdélyben, illetve a Kárpátmedence több magyarlakta településén megemlékezéseket tartottak a trianoni békesz erződés 87. évfordulóján. A magyarországi szónokok a máig ható súlyos következményeket és a nemzetet a döntés dacára összetartó szálak fontosságát hangsúlyozták. A Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésben arról , hogy június 4e legyen a magyar összetartozás napja. Erdélyben elsősorban az Erdélyi Magyar Ifjak szervezett megemlékező rendezvényeket. vissza Lojalitás és bizalom Új Magyar Szó 2007. június 5. Szerző: Salamon Márton Lás zló A lojalitásnak ugyanis „ára” van. Az, hogy a kisebbség a jöv ő jét illet ő en biztonságban érezze magát. Az, hogy a helyzete ne legyen rosszabb, mint ha anyaországában élt volna. Trianon évfordulója kapcsán ma a történelem tanulságairól kellene többet be szélni. Arról, hogy mit tanult az akkori eseményekb ő l az anyaország, mit tanultak a kisebbségbe került magyar közösségek, illetve a többségi helyzetbe került, Trianon el ő tt maguk is kisebbségi sorsban lév ő , Magyarországot körülvev ő népek. És arról, hogy hogyan hasznosítják, illetve élnek vissza mindezek azzal a politikaitársadalmi tapasztalattal, amely az azóta eltelt nyolcvanhét év során felhalmozódott. A Kárpátmedencei megemlékezések hangvételét, szokásos hangadóit nézve máris levonható egy következt etés: az 1940 és 1944 közötti rövid „magyar világ” alatti és utáni helyzetb ő l nem mindenki okult. Az akkori visszarendez ő dés álságos és hamis voltát megszépítette az id ő , pedig ebben a kérdésben a felejtés – Talleyrand szavaival – nem csak b ű n, hanem hiba is lenne. A rengeteg olyan kérdés között pedig, amelyek azóta sem kaptak választ, továbbra is ott terpeszkednek a talán legfontosabbak: a kisebbségi embernek a többségi állammal szembeni lojalitásának, illetve a többségnek a kisebbséggel szembeni bizalmán ak kérdése. A többségi nemzethez tartozó egyén a maga szempontjából joggal várja el a kisebbséghez tartozó polgártársától az állammal szembeni lojalitás jeleit. Ám a kisebbségi közösségek lojalitási kötelezettsége egyfajta ellensúlynak tekinthet ő az áll amtól kapott jogokkal szemben. A Trianonig visszavezethet ő történelmi el ő zményekhez köthet ő pszichológiai tényez ő k mellett azonban a kisebbségben él ő magyarság egyéb okokból sem tartja magára nézve kötelez ő érvény ű nek a lojalitáskötelezettséget. A lojali tásnak ugyanis „ára” van. Az, hogy a kisebbség a jöv ő jét illet ő en biztonságban érezze magát. Az, hogy a helyzete ne legyen rosszabb, mint ha anyaországában élt volna. Az, hogy az országhatár ne szakítsa meg azokat a kulturálisemberi kapcsolatokat, amelyek a saját nyelvét beszél ő egyénekhez f ű zik, akik viszont egy másik állam polgárai. Márpedig ezek a – magyar közösségek által a többségi államokkal szemben Trianon után támasztott – feltételek nem teljesültek, és máig nem teljesülnek maradéktalanul. A kise bbségbe került magyar közösségekben nem alaptalanul él a jogfosztott, kisemmizett kisebbség önképe, mint ahogyan a többségi népeknek a magyarokkal szembeni viszonyulásából sem alaptalanul hiányzik a bizalom.
