Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-02
8 vissza Kelta sors Európa nyugati peremén Magayr Hírlap 2007.05.02. Az elmúlt héten zajlott a harminchatodik Pánkelta Fesztivál az írországi Donegal megye legnépesebb városában, a húszezer lakosú Letterkennyben. Az elsősorban kulturális jellegű esemény a nyugateurópai pánkelta mozgalmak politikai jelentőségére is ráirányítja a figyelmet. Csaknem két évszázad telt el azóta, hogy Edinburghban megal akult az első Kelta Társaság, majd hamarosan követte a Kelta Kongresszus Walesben. A pánkelta mozgalmak célkitűzéseiben a kulturális és nyelvi összetartozás tudata politikai célokkal párosult. Napjainkban főként zenei és sportrendezvényeket, kulturális fes ztiválokat szerveznek a kelta öntudat erősítése érdekében. Jelenleg a franciaországi Bretagne, az Egyesült Királysághoz tartozó Cornwall és a Mansziget, valamint Skócia, Wales és Írország lakóit említhetjük az úgynevezett kelta nemzetek között. A különböz ő zenei fesztiválokon rendszeresen részt vesznek az északspanyolországi Galíciából, Aszturiából, a kanadai Nova Scotia tartományból és Angliából érkező fellépők is. A pánkelta mozgalmak kibontakozása mögött magától értetődően a szomszédos népektől eltérő sajátos kultúrájuk megőrzésének vágya állt. A 20. században – főképpen Írország önállóvá válásával, továbbá az északír, skót és walesi törvényhozás és tanácskozó testület megalakulásával – a kisebbségi, nyelvi jogokat mindinkább biztosítani tudták. Napjain kban e nemzetek a még szélesebb politikai mozgástér megszerzésére törekednek. Leginkább az önálló igazgatással biztosítható a kelták megmaradása, kis létszámuk és nyelvi önállóságuk csorbulása miatt rendszerint veszélyeztetett kisebbséget alkotnak. Francia országban a bretonok csak az összlakosság mintegy másfél százalékát teszik ki. A 61 milliós NagyBritanniában a skótok a népesség nyolc százalékát, a walesiek pedig csupán öt százalékát alkotják. A brit koronához tartozó ÉszakÍrországban a protestáns ango lok, skótok és az ír katolikus őslakosok aránya nagyjából megegyezik. Ennél nagyobb eltérést mutat a kelta nyelveket beszélők és a többségben lévő népcsoport nyelvét beszélők aránya. A kelta nyelvek gael csoportjába tartozik az ír, a skót gael és a mármár kihaltnak tekinthető manszigeti vagy manx nyelv. E nyelvek közül a legtöbben, mintegy negyedmillióan beszélnek írül, míg a skót gael nyelvet körülbelül százezren ismerik. A manx nyelvet csak kisebb hagyományőrző csoportok népszerűsítik, egyelőre kevés si kerrel. Ezen nyelvek másik csoportja az úgynevezett briton ág. Ide sorolható a legszélesebb körben használt kelta nyelv, a walesi, amelyet nagyjából hatszázezren beszélnek, továbbá a breton, mintegy negyedmilliós táborával. Ebbe a csoportba tartozik még a manxhez hasonlóan csak néhány ezer ember által használt cornwalli is. Egy 1999ben készült felmérés alapján ez utóbbit mintegy ezren beszélik a mindennapi érintkezésben. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy az Európai Unió is felvette a veszélyeztetett nye lvek listájára. Bizakodásra adhat okot, hogy Manszigeten, Cornwallban és Bretagneban két tanítási nyelvű oktatási intézmények alakultak az elmúlt néhány évben, továbbá, hogy az ezredforduló idején Bretagneban számos helyi rádió- és televízióadó kezdte m eg műsorának sugárzását kelta nyelven. Írországban fél évszázada olyan régiókat alakítottak ki, ahol az ír nyelvet a hétköznapokban is használják. A dublini kormány különböző támogatásokkal ösztönzi az úgynevezett Gaeltacht területek benépesítését. Az orsz ágban egy évtizede működik az ír nyelvű televízióadó, s mellette több rádióállomás is, de ír nyelvű folyóiratok is megjelennek. A kelta hagyományok felelevenítésében nagy szerepet játszanak a minden évben megrendezett események is, mint a Pánkelta Fesztivá l. Az idén öt napig tartott, s mind a hat kelta régióból érkeztek résztvevők. Elsősorban a civil kezdeményezések jelentik a hagyományok és a nyelv megőrzésének kulcsát, egyelőre számottevő kormányzati támogatás hiányában. Örvendetes lenne tehát, ha az Eu rópai Unió több figyelmet fordítana a kisebbségi nyelvekre, és nem csak az elvi állásfoglalások terén. Ha mégsem kapnak megfelelő közösségi támogatást, akkor hosszabb távon ezek a nyelvek kihalhatnak, hiszen NyugatEurópa peremén gyakran csak egy kisebb fa lu lakosságát kitevő helybéli beszéli őket. Érezhető veszteséget okozna a kelta nyelvek eltűnése a sokszínű Európából. Talán még visszafordítható a folyamat. vissza Lőrincz András
