Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-29
28 A kárpótlásra jogosultak közül sokan külföldön élnek. Ki Izraelben, ki Magyarországon, ki Németországban, vagy máshol. Rájuk érvényese a jogegységesítési döntés? – Akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, azokra mindenképpen. Épp a nap okban fogadtunk el egy törvénymódosítást a havi kárpótlás összegének emelésére vonatkozóan. Tehát minden menekültstátusban, minden lágerben eltöltött esztendőért havi százlejes juttatásban részesülhetnek a jogosultak. Ezt az összeget, megfelelő módon, a ké t ország egyezménye szerint a nyugdíjpénztárak átutalhatják. vissza A kommunikáció paradoxona Új Magyar Szó 2007. május 29. Szerző: Bíró Béla Ha a román társadalom valóban pluralizálódik, annak előbbutóbb a nemzeti plural izmushoz, azaz a román állampolgári közösség kulturális sokszínűségének elismeréséhez is el kell vezetnie. Az államelnök felfüggesztéséről rendezett népszavazás kudarcát az RMDSZ vezetése első sorban a kommunikáció zavaraira vezetné vissza. Kérdés azonban : mit kommunikálhatott volna a kampánystábnak egyáltalán? Milyen érvekkel vonhatta volna be a romániai magyarság „széles tömegeit” a népszavazásba? Azzal, hogy meggyőznek bennünket: az RMDSZ érdekei úgy kívánják, hogy a romániai magyarok mind többen vegyen ek részt a népszavazáson, és kivétel nélkül az elnök felfüggesztése mellett szavazzanak? Ehhez azonban azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy bárki más jobb lehetne, mint Bãsescu. Az igazi probléma ugyanis nem az volt, hogy a tagság Bãsescu mellett szavaz ott. Ezt valójában nem tette meg. Az igazi probléma az volt és maradt, hogy a többség sem az elnök mellett, sem ellene nem szavazott. Csak az RMDSZ ellenzéke vette magának a fáradságot, hogy az urnák elé álljon. Hogy a meggyőzés elmaradt, annak nézetem sze rint nem kommunikációs okai voltak. Kommunikálni nem volt mit. A rendszerváltást követő évtizedekben a magyar közösségen belül is egyértelmű konszenzus uralkodott arra vonatkozóan, hogy a romániai magyarság emancipációjának esélyei a román társadalom dem okratizálásához kötődnek. Ha a román társadalom valóban pluralizálódik, annak előbbutóbb a nemzeti pluralizmushoz, azaz a román állampolgári közösség kulturális sokszínűségének elismeréséhez is el kell vezetnie. Ha a román társadalom a megfelelő mértékbe n decentralizálódik, automatikusan közelebb juthatunk a kulturális és a területi autonómia célkitűzéseihez is. Ha a román jogrendszer függetleníti magát az egyéb hatalmi ágaktól, és elejét veszi a visszaéléseknek, a kisebbségek ellen irányuló jogsértések e sélye is csökken, és a jogállam megerősödése fokozatosan lehetőséget teremthet a kisebbségi önrendelkezés kereteinek kitágítására is. A romániai magyarság tehát a tényleges román demokrácia kialakításában a román társadalom egyéb csoportjainál is mélyebben érdekelt. Az pedig már magától értetődik, hogy az állam demokratizálását csak akkor követelhetjük igaz belső meggyőződéssel, ha magát a romániai magyar közösséget és annak érdekképviseleti szervét, az RMDSZt is a legszélesebb demokratikus alapokon szer vezzük meg, ha a szervezetépítésben az élcsapat, mentalitás helyett mindinkább az egyes közösségek spontán kezdeményezéseinek kibontakoztatása játssza a meghatározó szerepet. Sajnos, sok vonatkozásban nem ez történt. Ráadásul annak ellenére sem, hogy a Tő kés László mögött sorakozó – és jobbára a kizárólagosság logikáját érvényesítő – szárny annyira meggyöngült, hogy többé már nem kellett valamiféle antidemokratikus hatalomátvétel veszélyétől tartani. Az egymást követő kongresszusok – szinte már érthetetlen módon – nem az RMDSZen belüli demokratizmus kiterjesztésének szervezeti alapjait teremtették meg, hanem a romániai magyarság egységének igényét hangoztatva, szűkítették a belső demokrácia kereteit. Az ellenzék kiszorult az RMDSZből, bár a szervezet tov ábbra is a romániai magyar közösség egészének nevében lépett fel. Akárcsak ellenzéke. A vezetés és az érdekvédelmi szervezet tagsága közt gyakorlatilag megszűnt mindenféle kommunikáció. Igaz ugyan, hogy megindult egyfajta fiatalítási folyamat, de csekély s zámú kivételtől eltekintve a fiatalok nem az alulról építkező demokrácia, hanem egy felülről vezérelt káderpolitika eredményeként jutottak be a hierarchiába.
