Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-26
14 A politológus a továbbiakban az Európai Unió tagállamairól beszélt, és megállapította: a 27 tagállamból 11 (vagyis 41%) biztosít valamilyen szintű autonómiát kisebbségeinek. Az Unióban 20 területileg autonóm entitás létezik, ebből nyolc esetben egymilliós létszám fölötti kisebbségek területi autonómiájáról beszélhetünk – tájékoztatta a közönséget Bognár. A legnagyobb közülük Katalónia több mint hétmillió lakosával. A legtöbbet megengedő, vagyis a kisebbségnek a lehető legnagyobb mozgáster et és hatásköröket nyújtó autonómia a finnországi Ålandszigetek mindössze 25 ezres svéd közösségét illeti meg. Az Unióban a “legszűkebb” autonómiával a franciaországi Korzika rendelkezik. A romániai, 1989 utáni autonómiatervezetekről szólva megállapítot ta, mind a 15öt magyarok írták. A területi és a személyi elvű autonómia néha párhuzamosan is megjelenik e tervezetekben. >>További információkért lásd az Adatbankon a Bognár Zoltán szerkesztette Romániai autonómiaelképzelések 1989 után összeállítást.>> Bárdi Nándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikainemzeti Kisebbségkutató Intézete munkatársa a budapesti kormányzatok 1989 utáni magyarságpolitikájáról beszélt. Az Antall, a Horn, az Orbán, a Medgyessy- és a Gyurcsánykormány határon tú li magyarokra vonatkozó politikáit történetileg bemutatva rátért arra, hogy az Orbánék által a 90es évek közepén felépített jobboldali identitásközösség ellenében építkező baloldali identitásközösség létrehozása volt Gyurcsány kulcsfeladata. Ebben a konte xtusban kell nézni a 2004es kettős állampolgárságról szóló népszavazást: hiszen az nem a kettős állampolgárságról, és egyáltalán nem a határon túli magyarokról szólt – fejtegette a magyarországi történész. Az a tapasztalat, hogy a magyar civil társadalo m elmarad a román, szlovák stb. civil társadalom fejlettségétől, fenntartását a magyar államtól várja. A határon túli közösségek körében kicsi a pályázási hajlandóság és a sikeres pályázatok aránya, nincsenek pályázatíró irodák, kevés a nyelveket tudó, kom petens szakember. Az identitásszerkezet eltorzult a magyarországi és határon túli magyaroknál egyaránt, ennek jele az is, hogy a határon túli azt mondja, én áldozat vagyok, és nekem jár a támogatás, a magyarországi pedig azt, hogy én adófizető vagyok, az é n adóforintjaimat arra költöm el, amire akarom. A határon túli magyarokkal való foglalkozásnak négy alapelve van: az egyik a történetitörténelmi felelősség elve, a másik a szolidaritásé. A harmadik a családirokoni kapcsolatok fenntartása, ápolása; a ne gyedikről kevésbé beszélnek, ez pedig a munkaerőpiaci igényekkel van összefüggésben: a határon túli magyarok képzése vagy azért fontos, hogy a magyarországi munkaerőpiacra minél képzettebben kerüljenek be, vagy azért, hogy a magyar tőke és a piac számára m egfelelő közvetítő szerepet tölthessenek be a szomszédos országokban. A határon túli magyarok nyílt jövőképe az autonómia, az autonómiáról való beszéd, de van egy rejtett jövőképe, amely a következő kérdésben csúcsosodik: miért nem emancipál engem a magy ar állam, miért nem kezel ugyanúgy, mint polgárait? Egyfelől az áldozatszerep, másfelől a támogatószerep állandósul, ami a határon túli magyarok és a magyar állam kapcsolatát illeti - fejtette ki Bárdi. Ezek a torzult identitásszerkezetek szerencsére ero dálódnak, ezeken az aláfölérendeltségen alapuló viszonyrendszeren túl lehet lépni. A határon túlról is például kulturális jellegű elemek épülnek be a magyar kultúrába. “Rúzsa Magdi a határon túli ügynek hússzor többet segített, mint a magamfajta pasik egé sz életükben” - illusztrálta véleményét a történész. >>A tárgyalt kérdésről részletesen lásd a történész 2004ben megjelent könyvét: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete>> A magyarországi támogatás nagy része feneketlen zsákba hullott, mert ingatlanokra fordították humán erőforrásfejlesztés helyett. A megoldás Bárdi szerint, hogy szerződés jöjjön létre a magyar kormány és a határon túli elitek között, hogy a támogatások nem alkuk, hanem akkreditáció révén kerüljenek a közösségekhez. A határon túliakkal foglalkozó apparátusban pedig nem a politikai logikának, hanem az ágazati logikának kell érvényesülnie. Magyarországnak ugyanakkor európai stratégiai partnerségeket, geopolitikai projekteket kell kiépítenie és futtatnia a szomszédos államokkal, de ezeknek nem a kisebbségvédelemről kell szólniuk, hanem gazdasági, munkaerőpiaci, régiófejlesztési kérdésekről.
