Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-24
22 Mint rámutatott: a Kárpátmedence átstrukturálódása, majd a schengeni határok közé kerülés is újabb feladatot róna ránk: az a célunk, hogy egy ú j lendületet adjunk a nemzetpolitikában az együttműködésnek. Bárki bármit gondol, ez a nemzetpolitikai stratégia a kormányzat fejlesztésalapú stratégiáján nyugszik - jegyezte meg. "Itt nem a kormányok ellen, nem a különböző nemzetpolitikai stratégiákna k a versengésével, egymással szembeállításával foglalkozunk, hanem azzal, hogy legyen egy pártok fölött álló, egy kormányzat által is generált, és valóban a XXI. század elvárásainak megfelelő progresszív, fejlesztésalapú nemzetpolitikai stratégiánk" - mond ta Szili Katalin. Arról beszélt: az a fontos, hogy ebben a globalizálódó világban mi magunk megtaláljuk azt a közös erőt, ami ezt a nemzetet nemcsak kultúrájában tartja össze, hanem abban is, ami a gyarapodást jelenti a határon átnyúlóan. "Ezzel nem sz embeállítani akarom a szomszéd országokat, szomszéd kormányokat, szomszéd politikai erőket és a hazai politikai erőket, hanem pontosan összefogni annak a célnak az érdekében, ami ebben a világban ma különösen fontos ahhoz is, hogy Európa újra tudja magát d efiniálni a világban, de ahhoz is, hogy a nemzet tudja újradefiniálni magát Európában" - mondta az országgyűlés elnöke. Közölte: a Kárpátmedencei magyar képviselők fóruma szeptember 14én fog összeülni. vissza Homályos a utonómiaigény Magyar Nemzet 20070524 09:51 Szerző: Neszméri Sándor Elmaradt felvidéki vita az önrendelkezés kívánt formáiról Tavaly hirdetett aláírásgyűjtési akciót a révkomáromi Commora Aula Polgári Társulás DélSzlovákia területi és perszonális aut onómiájáért, de Bósza János, a társulás elnöke már akkor elmondta: az akciónak elsősorban nem maga az autonómia megalakulása a célja, hanem az, hogy végre nyíltan és őszintén beszéljenek a szlovákiai magyarok egymás közt, illetve képviselőik a szlovákok ve zető egyéniségeivel a kérdésről. Egészségtelen állapotok uralkodnak, amikor is a szélsőséges szlovák pártok folyamatosan vádolják a magyarokat azzal, hogy területi autonómiát és elszakadást akarnak, a magyarok meg „elutasítják a vádakat”, miközben körükb en nem volt olyan társadalmi vita, amely tisztázta volna, mit akar a többség, akare autonómiát, s ha igen, milyet. A szlovákok legtöbbje pedig „vörös posztóként” tekint az autonómiára, pedig legtöbbször azt sem tudja, mit takar a kifejezés. Bósza Jánosék befejezték az aláírásgyűjtési akciót, alapvetően azért, mert megfenyegették őket. A társulás elnöke azt is elpanaszolta, hogy kezdeményezésüknek politikai támogatói nem akadtak, ellenben a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota megint „koszovói szindrómát ” emlegetett velük kapcsolatban, vélhetően ennek a lecsapódása az a fenyegetés, amely vele és családjával kapcsolatban fogalmazódott meg. Az aláírásgyűjtési akciótól és annak befejezésétől teljesen függetlenül állítja Öllős László politológus, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, hogy a középeurópai régióban gondok vannak a nemzeti identitással, amely esetenként nacionalista megnyilvánulási formákat ölt, s ennek következménye, hogy az autonómiapróbálkozások szembenállásokat okoznak, fenyegetet tséget, veszélyeket idéznek a nyugateurópai tapasztalatok ellenére. A politológus szerint veszélyeket hordoz magában a politikusoknak az az álszent magatartása, hogy a kérdésről nem folytatnak őszinte vitát – amely akár kemény összecsapásokat is hozhatna – , hanem „egyértelmű kétértelműséggel” sejtetnek valamit, ami egyértelmű bizalmatlanságot eredményez. Ezért tartja nagyon fontosnak Öllős László azt a konferenciát, amelyet a kérdéssel kapcsolatban Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezett a minap a határon túli magyar értelmiségiek bevonásával, hiszen a magyar államfő ezzel a figyelem középpontjában tartja a kérdést, egyfajta erkölcsi hátteret biztosít a vitának. A szlovákiai magyar politológus a konferencián tapasztaltak alapján egyébként úgy látja, rövid távon egyetlen Magyarországgal határos országban sincs nagy esélye az autonómiaformák bármelyikének a megvalósítására, de azt mondja, az ilyen és ehhez hasonló viták minimum olyan eredményt hozhatnak, hogy a párbeszéd révén eloszlathatják az autonóm iákkal kapcsolatos bizalmatlanságot. Öllős elmondta, bár a szlovákiai magyarság körében az elmúlt tizenöt évben több kezdeményezés is volt arra, hogy meghatározzanak valamilyen fajta autonómiaigényt, társadalmi konszenzus a kérdésről sosem alakult ki, azaz igazából nem lehet tudni, milyen önrendelkezési jogokra tart igényt a meghatározó többség. vissza
