Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-03
13 A magyar eurókonvergencia lassú üteme, sőt tavaly év végéig fordított iránya - azaz az államháztartás egyre növekvő hiánya - szintén komoly kétségeket ébreszt az országgal szemben, és brüsszeli források szerint tovább gyengíti a magyar un iós politika hitelességét. Utóbbi megrendülését a gazdaság szereplői is megérzik. Takács János, az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója, a hazánkban megtelepedett multinacionális cégeket tömörítő Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) soros elnöke például el ismeri: nehezíti a cégek helyzetét, hogy gazdasági éltanulóból a versenyben lemaradó, a konvergenciakritériumok nem teljesítése miatt ostorozott ország lettünk. „Sokkal könnyebb úgy kiállni az érdekeinkért Brüsszelben, ha itthon megbízhatóan mennek a dolgo k” - szögezi le a magyarországi Electrolux első embere. Hiányzik az összetartás? Takács mindazonáltal alapvetően elégedett a magyar gazdasági érdekérvényesítéssel, s véleménye szerint hazánk a méretéhez és a helyzetéhez képest érzékelhető eredményeket é rt el az unióban. Ez talán részben annak is köszönhető, hogy a magyar európai parlamenti képviselők - és ezt a példát az itthoni politikusok is követhetnék - párthovatartozásuktól függetlenül képesek együtt dolgozni a magyar célokért. Az egyeztetés hiánya azonban nem csupán a politika köreiben jellemző. A hazai gazdaság szereplői Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke szerint szintén nagyon individualisták, amiből az is következik, hogy gomba módra nőnek a lobbiszervezetek. Ez pedig rossz sorrend, a z első helyen ugyanis az össztársadalmi érdeknek kellene állnia, s abból kellene levezetni a szűkebb csoportérdekeket. Fodor úgy tapasztalja, hogy a lengyeleknél, a cseheknél és a szlovákoknál nagyobb az összetartás, az együttműködési készség, így hatékony abban tudják érdekeiket is képviselni. Félresiklott irányelv Mindazonáltal az uniós tagság első három éve alatt minden hazai probléma és összehangolatlanság ellenére EUszinten eddig nem hoztak meg olyan döntést, amely Magyarország érdekeit súlyosan sért ette volna. A legnagyobb kudarc talán a szolgáltatási irányelvnél érte a budapesti kormányt, mivel az az eredeti markánsan piacbarát megközelítéshez képest végül igencsak erősen félresiklott. Ez azonban inkább az ellenérdekelt nagyok - Németország és Franc iaország - kiemelkedő érdekérvényesítési képességét dicséri, nem pedig a magyarok melléfogásának a bizonyítéka. A körülményekhez képest kifejezetten kedvező eredménnyel ért véget viszont a 2007 és 2013 közötti uniós pénzügyi időszakról folytatott vita, ah ol a magyar kormány végig reális, következetes álláspontot képviselt, és aktívan részt vett a megoldások megtalálásában is. Meglehetősen éles kontrasztot mutatott a magyar és a lengyel kormány taktikája, utóbbi ugyanis időről időre hajlamos a „dupla vagy s emmi” végletes álláspontjára helyezkedni uniós döntésekben. Tekintélynövelő sikert hozott Budapest számára a vegyi anyagok szabályozásáról szóló irányelv (angol rövidítéssel REACH) elfogadása is, miután a tagállamok és az Európai Parlament egy közös magya rbrit kezdeményezésnek utat engedve jóváhagyta az „egy anyag - egy regisztráció” elvét. Ez az egyszerűsítés elsősorban a vegyiparban érdekelt kis- és középvállalkozások dolgát könnyíti majd meg, és számottevően csökkenti az adminisztrációs költségeiket is . Emellett Magyarországnak jó néhány környezet- és fogyasztóvédelmi jogszabály, illetve agrárrendelkezés esetében is sikerült érvényesítenie sajátos érdekeit (lásd külön). Ami a közös európai agrárpolitika megreformálásának ügyét illeti, a magyar agrárdip lomácia váltakozó sikerrel vívja csatáit. Budapest érezhetően igyekszik a lehető legtovább hasznot húzni a régi közös mezőgazdasági politika kínálta előnyökből, hogy termelői minél kedvezőbb versenyhelyzetben várhassák a támogatási rendszer piaci alapokra helyezését, ami nyilvánvalóan elkerülhetetlen. A mezőgazdasági politikánál ugyanakkor, ha lehet, fokozottan érvényes az, hogy elsősorban a hazai szereplők érdekérvényesítési képességétől függ, végül mi jelenik meg a brüsszeli döntéshozatalban nemzeti érdek ként, s abból aztán mi csatornázódik be később az uniós döntésekbe. vissza
