Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-19
15 Európában történik, ahol azt is l átnunk kell, létérdekünk, hogy közös Európánk önmagára találjon, hiszen mi sem lehetünk igazán sikeresek, ha Európa válságból válságba fog zuhanni. Mi szükségeltetik tehát ahhoz, hogy sikeresek legyünk? Jó szervezettség, természetesen, összehangolt tevéken ység, stratégia, taktika. Mindez ésszel, politikai érzékkel megvalósítható. Jó programok is kellenek természetesen, ezek kidolgozása is vár ránk. Ám ne feledkezzünk el, kedves barátaim, a legfontosabbról, arról, amit ezen a kongresszuson is adnunk kell egy másnak. Tegnap szülőföldemen, az Ipolymentén élő értelmiségiekkel találkoztam. Két nagyközség helyzetét elemeztük, amelyek gazdasági, szociális alapmutatói, tehát az az alap, amelyen építkeznek, szinte hajszálra megegyeznek. Az egyik mégis elhanyagoltabbn ak tűnik, többen elköltöztek onnan, a magyarság is fogy ebben a községben. A másik fejlődik, csinosodik, bővül. Mi a különbség a kettő között - kérdeztem. Első megközelítésben talán a polgármester, a pap és a tanító személye. Az egyik helyen komolyan veszi k a küldetésüket, a másikon kevésbé. Ám amikor a sikeres községből való egyszerű embereket kérdeztem meg, ők miben látják az okokat, magam is meglepődtem, amit válaszoltak. A hit, Elnök Úr - válaszolták. Mi hiszünk abban, hogy a mi munkánknak értelme van. Kedves Barátaim! Nézzünk csak körül, milyen világban élünk! Apáink talán azt sem tudták, merre van Korea, unokáikat Szlovákiában és Magyarországon is koreai beruházók foglalkoztatják. Európa nagy, büszke nemzetei azt hitték, hogy egyszer s mindenkorra ki mérettetett a helyük, és pozíciójuk a történelem színpadán. S most mit látunk? A történelem nélküli népek néha erősebb dinamikával hagyják maguk mögött az elpuhultabb, elkényelmesedettebb társadalmakat. Nemcsak a globalizációról beszélek, hanem arról, hogy a történelem egy dinamikus folyamat, a történelem nem velünk kezdődött, és remélhetőleg nem is velünk ér majd véget. Minket kötelez mindaz, amit elődeinktől örököltünk, de kötelez bennünket a felelősség a jövő, gyerekeink és unokáink jövőjének irányában i s. S nekünk, igen, nekünk is hinnünk kell, hogy van értelme annak, amit teszünk, s amit cselekszünk, azt elsősorban a köz érdekében tegyük. Mi se azt kérdezzük csupán határon innen és túl, mit adhat nekünk Magyarország, hanem azt is, mit adhatunk mi Magyar országnak, mivel gazdagíthatjuk mi az emberiség magát magyarnak valló részét? A válasz itt és ma egyértelmű. Kölcsönös szolidaritással és hittel. S honnan vegyük máshonnan a példát és a bátorságot, s az erőt is, mint a könyvek könyvéből, a Bibliából. Enge djék meg tehát, hogy kicsit rendhagyó módon - befejező részként - a kánai menyegző, Krisztus első csodájának történetét idézzem mindannyiunk elé - megvallom, némileg sajátos átiratban. A történet ismert. A kánai menyegzőn elfogyott a bor. Mária ijedten for dult fiához: fiam, nincs borunk. Jézus nem mozdul, csak figyeli a történéseket. Mai szóhasználattal élve akár azt is mondhatnánk, nem vállalja a közszereplést. Nem az én gondom - válaszolja. Anyja azonban nem hagyja békén, s lám, milyen fontos elem a kitar tó odafigyelés, a fiú egyszer csak kötélnek áll. Megteszem, mondja, de egyedül képtelen vagyok rá. Ti is kelletek nekem, a Ti hitetek is szükséges ahhoz, hogy elérjük azt, amit akarunk. S most menjetek, és azokat a kádakat ott töltsétek meg vízzel. Kedves Barátaim! Képzeljük magunkat bele az ott állók helyzetébe, azoknak a szolgáknak a helyzetébe, akik mindezt hallották. Megőrült ez az ember? - gondolhatták. Vizet vigyünk a bor tárolására szolgáló kádakba? Hiszen a násznép kikerget minket. Késő délután va n még, annyira nem részegedtek le, hogy ne tudják megkülönböztetni a vizet a bortól. Most képzeljék el, kedves barátaim annak az első szolgának a hitét, a hitének a mélységét, aki megteszi az első mozdulatot, kezébe fogja a kancsót, és viszi a vizet. A viz et, a bor tárolására szolgáló edénybe. És megindul a második, megindul a harmadik, az ötödik, hordják a vizet, talán kételkednek is, talán elbizonytalanodnak is, de teszik a dolgukat. S a csoda, a csoda - kedves barátaim - akkor történik meg, amikor az uto lsó is megtette a dolgát, amikor az utolsó csepp is belekerül a kádakba. Ezt a hitet, ilyen hitet és ilyen elhivatottságot kívánok mindannyiunknak, határon innen és túl, mert nekünk tudnunk kell, hogy dolgunk van itt, s a jövőnkért tenni akarunk és tenni f ogunk. Közösen, együtt is. Tartalmas, jó tanácskozást, eredményes kongresszust kívánok mindannyiuknak! Köszönöm, hogy meghallgattak! vissza A helyzet bonyolult, s még bele is kevernek... - Még semmi sem tisztáztatott Kárpá tinfo 20070520 08:47:11 Forrás: Igaz Kárpáti Igaz Szó
