Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-18
15 Ugyancsak a honatyák megfegyelmezését szolgálja Basescu másik elképzelése, miszerint a jelenleg két házból álló törvényhozási testületet egykamará ssá kellene változtatni. A honatyák számának csökkenése szerinte úgyszintén a politikai osztály megtisztulásához vezet. Sürgetni fogja továbbá az átvilágítási törvény és az új büntetőtörvénykönyv elfogadását, továbbá a titkosszolgálatok gyors demilitarizá lását lehetővé tevő nemzetbiztonsági törvénycsomag megszavazását. Végül az is kiderült, szeretne mindent megtenni azért, hogy Románia teljesítse NATO- és EUkötelezettségeit, így – a kormányfő és többi politikai ellenfelével szemben – fellép az Irakban és Afganisztánban állomásozó román katonák hazarendelése ellen. vissza Diplomatikus délután Magyar Hírlap 2007.05.18. Az igazat megvallva, nem kellene feltétlenül elemző írást szentelni két tucat magyar és horvát po litikus nyilvános tanácskozásának, de miután a Gyurcsánykormány szemmel láthatóan örömét leli a külföldi testületi kiszállásokban, a jelenség mégis érdemes a figyelmünkre. Kezdetben ugyebár román és osztrák kollégáikkal vitatták meg a legfontosabb teend őket. Lássuk be, az égvilágon semmi nem történt, sem jobbak, sem rosszabbak nem lettek állami kapcsolataink. Az élet viszont időnként furcsa fintorokat produkál. Az egyébként valóban szeretetre méltó osztrákokkal például összeölelkezett az egész magyar kor mány, megállapítottuk, hogy történelmi sorsközösségben élünk, szó esett középeurópaiságról, határ menti együttműködésről, gazdasági kapcsolatokról, egyszóval monarchizáltak egy sort, ahogyan osztrákok és magyarok száz éve teszik. Csak éppen a Rába habzik időközben vigasztalanul, amint arra a minap Sólyom László államfő is felhívta a figyelmet. Az érdekérvényesítés és az operettdiplomácia két merőben különböző fogalom. Jól példázza ezt a román – magyar kormányülés is. Lehetetlen elhallgatni, hogy a szívélye s mozdulatok és kölcsönös udvariaskodás mögött felsejlett másfél milliónál több romániai magyar, akiket a budapesti kormány feje elegáns mozdulattal kitessékelt a magyar nemzetből (más kérdés, persze, hogy milyen sikerrel). Most pedig itt van nekünk ez a magyar – horvát együttes kormányülés. Olvasgatom a napirendi pontokat: csupa közhely, általánosság, egyébként is működő ügyek újralajstromozása. Azért igazán kár volt állami pénzen Zágrábba repülnie az egész magyar kormánynak, hogy az euroatlanti integráció ról, a kulturális kapcsolatokról, az infrastrukturális fejlesztésekről tárgyaljon, persze csak úgy, általánosságban. Bízzák ezt az adott terület szakembereire, és inkább maradjanak itthon, ha már egy puritán, vagy ha jobban tetszik, elszegényedő államot ir ányítanak. Másként áll a helyzet persze, ha a kormányzati kommunikáció oldaláról szemléljük a tegnapi eseményt. Gyurcsány Ferenc eddigi működése valósággal rendező után kiált: aligha hagyna ki egy efféle protokolleseményt. Lássuk be, semmi kockázat sincs abban, ha a mindenkori budapesti vezetés a horvát kormánnyal megbékélésről, közeledésről, ilyesfélékről folytat eszmecserét. Ne higgyük azonban, hogy semmilyen tétje nem volt a zágrábi délutánnak. Jelen körülmények között valóságos nemzeti sorskérdésnek tűnt, hogy a labdarúgást úgy általánosságban és konkrétan senki se hozza szóba. Hála a kormányzati marketingszakemberek éberségének, a párbeszédbe végül is nem keveredtek hamis hangok. Mindössze a miniszterelnök utalt röviden az EBpályázat kudarcára. Azt mondta, hogy Cardiff a múlté, szerintem higgyünk neki, ha blogot ír, ehhez is ért. Fontos továbbá, hogy ne legyenek kétségeink a jövőről. Gyurcsány Ferenc is megmondta tegnap, hogy működünk mi még együtt. A gondolat nem rossz, az ördög azonban a részlet ekben rejlik. Nem világos például, hogy a miniszterelnök arra gondolte, a legközelebbi pályázaton akár szavazatot is kaphatunk, vagy netalántán arra, hogy a magyar kormány is legalább annyira rendbe teszi a hazai turizmus ügyét, mint déli szomszédságunkba n. A derűs tanácskozás elsődleges célja nem az volt, hogy javítsák a horvát – magyar viszonyt – valódi érdekellentétek híján egyszerűen nincs mit javítani – , hanem, hogy ennek látszatát keltsék. Mintha itt valamifajta áthidalhatatlan ellentétek, mélyről fe ltörő indulatok munkálnának, amit ripszropsz megoldanak az arra hivatott szakértők, akik meglehet persze, még tíz évvel ezelőtt is azt hitték, a horvátok voltaképpen katolikus szerbek.
