Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-02
27 József (később a politikusi kudarcok és a ránehezedő súlyos betegség felemésztették az eredetileg igen élvezetes szarkasztikus humorát!) és Kuncze Gábor (valamint a bohóctréfák színvonalán Torgyán József) esetében vo lt tapasztalható politikai humor, márpedig ennek hagyományosan az irodalmi érzékenységhez is köze van. Igen, irodalom – Göncz Árpád egyéniségének egyik, talán legfőbb titka ugyanis abban állt, hogy íróként vált közéleti tényezővé, és mindvégig meg tudta ő rizni azt a szellemiséget, meg tudta őrizni azt a szabadságot, amelyet éppen a politikával szemben az irodalom képvisel. Emlékszem, a kilencvenes évek elején sokan, főként hatalmas politikai ambíciókkal érkező, nem túl tehetséges emberek panaszkodtak amiat t, hogy az új magyar demokrácia vezérkarában túlságosan is sok az író, a történész, a tudós. Másfél évtized múltán – hátunk mögött ennek a másfél évtizednek a kudarcos tapasztalataival – talán megállapíthatjuk, hogy az új magyar demokrácia jóval ígéreteseb ben működött akkor, amidőn vezető posztjain írók és történészek foglaltak helyet, és még kevés volt a szakképzett és persze mindenre képes „valódi” politikus. Az a politikus, aki minden mozdulatát a hatalom megszerzésének vagy megtartásának mint egyetlen p rioritásnak rendeli alá: mostanában főként ilyen politikusoknak (a rossz vagy még rosszabb) fajtájával találkozunk. A jelen kötet egyik interjújában Göncz Árpád maga beszél arról, hogy valójában sohasem érezte magát politikusnak. „Igaz – mondja – , gyakran végeztem politikai jellegű munkát. Hiszen akár az ellenállás, akár ötvenhat, akár a rendszerváltás utáni tevékenységem tömény politika volt. De alkatilag én nem úgy működtem, ahogy azt általában elvárták a politikusoktól. Hiányzott belőlem a karrier, a fo rmális ambíció gondolata. Persze ezt a magatartást indokolta az is, hogy én kívülről jöttem a politikába, és mindig sokkal jobban érdekeltek az elérhető eredmények, mint a saját személyes pozícióm. A politikai partnereimben pedig mindig igyekeztem a pozití v emberi tulajdonságokat megtalálni.” Az eredményes politika, erre nagyon kevesen jöttek rá a mögöttünk lévő másfél évtizedben, ugyanis időnként a nempolitika, és az eredményes politikus az lehet, aki függetleníteni tudja magát a hatalmi játszmák taktika i erőterétől és manipulációitól. A politikus identitása, legalábbis az én véleményem szerint, valójában nem értelmiségi, inkább technokrata identitás. Az értelmiségi identitás lényege ugyanis a szabadság, a független véleményformálás és a személyes felelős ségvállalás – mi sincs távolabb mindettől, mint a politikus szerepvállalása, amelynek szüntelenül a hatalmi játék kényszerűségeihez kell alkalmazkodnia. Úgy tetszik, Göncz Árpád, a köztársasági elnök tudta ezt. Ezt a tudást adja át nekünk, mai magyaroknak ez a szépen sikerült interjúgyűjtemény, és ha elolvassák, átadja ezt a tudást a politikusoknak is. vissza Jószomszédok találkozója Tarpán Kárpátinfo.net 20070430 08:23:33 Szombat délelőtt, a helyi nagyközségi önkormányza t szervezésében az érintett körzetek települései polgármestereinek és civil szervezeteinek részvételével "Jószomszédsági együttműködés" címmel tartottak szakmai konferenciát a SzabolcsSzatmárBereg megyei Tarpán. A szakmai tanácskozás résztvevőit Kelemen Béla, Tarpa polgármestere köszöntötte, aki kiemelte, hogy az EU gazdaságpolitikája nem a vasfüggönyt, hanem a határokon átívelő hidakat támogatja. A konferencia további felszólalói egyetértettek abban, hogy egy olyan térségben, mint a törtlénelmi Bereg, ahol sikeresen átmentették az utókornak történelmi- és népi hagyományokat, egy olyan élhető vidékké fejlődött, amely a határon átívelő, közös fejlesztésekben gondolkodó programjával sikeres lehet az Európai Unió támogatásainak elérésében. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna
