Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-09
14 között akár az is bűnténynek minősülhet, hogy az RMDSZ az északerdélyi autópálya építése, vagy Erd ély infrastrukturális fejlesztése érdekében próbált befolyással lenni partnereire – mondta. – A Szövetség nem kívánta felfüggeszteni az államelnököt, nem kívánt kampányolni, ám mindezek nyomán úgy döntött, azt javasolja választóinak, hogy szavazzanak igen nel a május 19ei népszavazáson. Tisztességes, pozitív kampányt akar folytatni az RMDSZ, tájékoztatva a közösséget az általa képviselt értékekről, a parlamenti köztársaságról, a hatalommegosztás elvének fontosságáról, az igazságszolgáltatás függetlenségérő l és mindarról, ami egy sokszínű, többnemzetiségű országot kell jellemezzen. Újságírói kérdésre válaszolva Markó Béla kijelentette, soha nem beszélt Traian Basescuval a személyét érintő kérdésekről, soha nem kérte az államfő közbenjárását semmilyen formáb an, állítólag a kettőjük között lezajlott beszélgetéseket rögzítették, ezek a felvételek pedig tanúsíthatják, hogy soha ilyesmiről nem volt szó. Ami a Nagy Zsolt dossziéját illeti, az államfő csupán tájékoztatta az ügyről. – Megtörténhet, hogy Traian Bases cu újból nem mondott igazat. Már előfordult, hogy olyan állításokat tett, amelyek később valótlannak bizonyultak – tette hozzá az RMDSZ elnöke. vissza (Népújság) Nemzetben gondolkodni nem anakronizmus, hanem szükség Hírszer ző 2007. május 8. 10:14 Kiss Ádám A magyar nemzet, a történelmi emlékezet, a magyar, mint fogalom az utóbbi évek politikai küzdelmeiben vagy eltűnt, vagy jelszavakká, politikai jelképekké silányult. Pedig világosan látszik, hogy lenne rá igény - nemcsak a radikálisok között. Nem először foglalkozunk a nemzet problémakörével lapunk hasábjain. Nemrég Hont András értekezett arról, hogy mi a magyar, előtte pedig Farkas András publicisztikája keltett feltűnést a nemzeti gondolat halálra ítélésével. A nemzet mint azonos gyökerű, kultúrájú, nyelvű emberek egy ország határain belül vagy kívül élő közössége, egyszerűen van és kész. A nemzet nem egyenlő sem a nemzetállammal, sem a fajjal, sem a nemzetből eredeztetett politikai eszmékkel – amelyek viszont éppen a probléma egyik alapját képezik. De minthogy a nemzet mint közösség létezik, súlyos könnyelműség lenne azt gondolni, hogy a nemzetben gondolkodás elavult és negligálandó, helyette tessék szíves feloldódni a „global mèlange” édeshabos önfeledtségében. * A globalizáció bebizonyította, hogy bár van jelentős jövésmenés, a határok átjárhatóságától, a kultúrák keveredésétől még nem szűntek meg a nemzetek létezni. A New Yorki indiaiak, a torontói magyarok é s a józsefvárosi kínaiak továbbra sem olvadnak eggyé a befogadó ország népével, amely nagyobbrészt továbbra is a saját országában él, és továbbra is annak a népnek a fiaként határozza meg magát. Nemzet tehát van – magyar nemzet is, melynek tagjai túlnyom órészt a vonatkozó országban, Magyarországon élnek, kisebb részt szerte a világon, de még a világűrben is tovább őrzik az identitásukat. A nemzetinek tartott világnézet múltba révedő dacoskodása és az ennek antitéziseként létrejövő „hagyjuk az egész vitézk ötéses szart a francba!”elv viszont pont azt nehezíti, hogy a nemzethez való viszonyulás a XXI. század követelményeihez kezdjen igazodni. Amire pedig nagy szükség lenne. A magyarság ugyanis továbbra is szorosan összefonódik a Magyarország nevű állammal, éljen bár a határokon belül vagy kívül, így a nemzet problémái az állam helyzetére, esélyeire is kihatnak. Két okot tudok, amiért érdemes elgondolkozni ezen. Az egyiket a focieb pályázat elbukásának apropóján született publicisztikájában ecsetelte Hont András: eszerint, hogyha a magyar mint fogalom mögé nem boronálunk össze valami tartalmat, akkor Magyarország egy
