Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-02
17 felfüggesztették ti sztségéből. Ez nem volt könnyű kihívás a törvényhozás számára egy teljhatalmú vezetővel szemben, viszont ennek az egész eljárásnak a mozgatórugója elsősorban azoknak a parlamenti képviselőknek a dühe volt, akik diszkréten felvállalták a különböző érdekcsop ortok védelmét. Ehelyett inkább annak leleplezésére kellett volna energiát szentelni, hogy a leggazdagabbak toplistájáról hány vagyon a szisztematikus rablás eredménye, miközben románok milliói tengődnek egyik napról a másikra. A bukaresti parlamenti kép viselők cinizmusát kiegészíti az EUhivatalosságok piszmogása. Az EU 2006ban arról győzködte a kételkedő tagországokat, hogy Romániában a reform megfelelően konszolidált, és hogy az ország nem csak arra képes, hogy a tagsággal járó előnyöket élvezze, hane m az ezzel járó felelősség viselésére is. Ebben az „alkuban" az is benne volt, hogy Románia olyan modernizációs programokkal áll elő, amelyekre az elkövetkező 6 évben nem kevesebb, mint 30 milliárd euró hívható le az EUadófizetők pénzéből. Ehelyett a korm ány a csatlakozás óta leállt a reformokkal. Amikor pedig az EUhivatalosságok ezt szóvá tették, a román kormány illetékesei meglehetősen ingerülten reagáltak: nem vagyunk többé jelöltország, hanem teljes jogkörrel rendelkező, független tagállam, amely ki kéri magának az utasítgatást! – valahogy így szólt a válasz. Az igazság az, hogy Brüsszel csak nagyon keveset tehet azért, hogy Romániát kötelezze a vállaltak tiszteletben tartására, legfennebb életbe lépteti a védzáradékot, amelynek értelmében a Romániába n hozott törvényes döntéseket nem ismerik el az EU területén. Az elferdült irány A 2007. január 1jei román csatlakozást a bukarestiekkel együtt ünneplő EUhivatalosságok már az új év hajnalán felismerhették a válságra figyelmeztető jeleket, amikor az e gymással rivalizáló államfő és miniszterelnök külön megrendezett fogadásai között ingáztak. Feltételezték, hogy a politikai megosztottságnak ezek a látványos jelei a hatalmon osztozó két politikus egymástól élesen különböző személyiségére vezethető vissza. Băsescu egy olajszállító hajó egykori kapitánya, ékesszóló, lángoló, ám néha tévedő populista, akit hajszálnyi előnnyel választottak elnökké. Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök pedig egy karizma nélküli dúsgazdag autókereskedő, számos más üzleti érd ekeltséggel, amelyek szorosan kötik őt a kőolajprivatizációt lefölöző Dinu Patriciuhoz, akinek cége, a Rompetrol a legnagyobb befizető az állami költségvetésbe. A politikai konfliktus 2005 elején robbant ki, amikor Patriciura a korrupció gyanújának árny éka vetült, Băsescu pedig azzal vádolta Tăriceanut, hogy hatáskörével visszaélve közbenjárt érdekében. (...) Egy olyan politikai rendszer, ahol a pártokat nem programok, hanem magánérdekek vezérlik, azt mutatja, mennyire eltévelyedett, mennyire elkanyaro dott az az út, amelynek Romániát ki kellett volna vezetnie a kommunizmusból. (...) Az elnök és a többiek Patriciu a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányzása idején nyerte el az olajipari jogosítványait, ezért 2004ben „hálából" nagyvonalúan támogatta min d a liberálisok, mind a szociáldemokraták kampányát. Băsescu váratlan győzelme az elnökválasztásokon azonban mindkét tábor számításait felborította, valamennyien azt remélték, hogy ők férhetnek hozzá az EUcsatlakozással járó alapokhoz. A PSD mindvégig k itartóan fékezte az EU követelésére beindított reformfolyamatot, 2007 elején pedig szövetkezett Tăriceanu liberálisaival Băsescu ellen, illetve azért, hogy ellehetetlenítsen minden más komoly változást. Mindeközben az Európai Bizottság tehetetlenül szemlél te az eseményeket; az alelnök márciusban leutazott ugyan Bukarestbe, hogy védelmébe vegye az igazságügyi minisztert, de Tăriceanu és a liberálisok világosan közölték vele, hogy ne ártsa magát a más dolgába. Időközben a Băsescuellenes koalíció támogatást n yert az Európai Parlament szocialista, illetve liberális frakcióitól. Személyesen a brit liberálisdemokrata EPképviselő, Graham Watson kezeskedett Dan Voiculescu konzervatívjai befogadása mellett annak ellenére, hogy a Konzervatív Párt (PC) több vezető p olitikusa ellen (köztük Voiculescu is) komoly korrupciós vádak merültek fel. Aggodalomra ad okot, hogy néhány európai csoportosulás, ahelyett, hogy mérséklő hatást gyakorolna a nemkívánatos délkelet európai pártokkal szemben, hagyják magukat általuk man ipulálni. A Voiculescuval való találkozó után Watson kijelentette: a Băsescu ellen beindított eljárás megalapozott, noha egy nappal a parlamenti
