Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-02
15 maradhatunk közömb ösek. Az évek során egyre több jelzést kaptunk arra, hogy a politikusok telefonjait bírói döntés nélkül, jószerével minden indok nélkül lehallgatják. (2oo5ben egy Demokrata Párti kollega mesélte, hogy egy esti beszélgetésüket, amelyet a párt székházában f olytattak, néhány nap múlva a Cotroceni találkozón írott formában viszontlátta.) És az sem mellékes, hogy 2oo4 decemberében Traian Basescuval úgymond megállapodtunk a kisebbségi törvényről, a kulturális autonómia intézményéről, annak hatásköréről. Az első, aki ennek ellenszegült, az éppen a Demokrata Párt és Traian Basescu volt. Előbb Mona Muscan és Monica Macoveien keresztül, majd következett Emil Boc és aztán maga az államfő. Más alkalommal is elmondtam már, hogy Traian Basescu többször hangoztatta: ha egyéb semmivel sem kerül be a történelembe, de azzal biztosan igen, hogy a magyarok at, és nem az RMDSzt, kiszorítja a Parlamentből. Az államfő ezt a célt komolyan is gondolja. Két és fél év alatt minden eszközt felhasznált a romániai magyar közösség megosztására, az RMDSz lejáratására. Nem igaz, hogy ő egy bizonyos Szász Jenőt és az ált ala képviselt csoportot szeretné a Parlamentben látni. Nem, ő magyarokat nem akar a Parlamentben látni. És az eszközökben nem válogat. Traian Basescu akkor is messze túllépte hatáskörét, amikor hónapokon keresztül nem írta alá a külügyminiszter kinevezés ét. Az Alkotmány számára nem teszi lehetővé, hogy válogasson a jelöltek között. Ez nem az ő dolga. Ő aláírásával mindössze hitelesíti a kormányfő javaslatát. Traian Basescu totális háborút indított a Parlament ellen. Akárcsak a kormány, a Parlament sem fog adta el, hogy az államfő lábtörlőjeként működjön. Basescunak ez már elégséges ok a konfliktusra. Számomra már ennyi is elégséges lenne ahhoz, hogy komolyan elgondolkozzam: alkalmase Traian Baescu az államfői tisztség betöltésére, a mandátuma folytatásár a. A válaszom egyértelmű: nem alkalmas. Nem alkalmas annak ellenére, hogy népszerű. A népszerűség és az alkalmasság egymással nincsenek logikai kapcsolatban. Nem alkalmas annak ellenére sem, hogy nyilvános kijelentéseinek egyikévelmásikával még egyet is é rtek. Ebben a pillanatban BAsescu nagyobb veszélyt jelent a romániai demokratikus jogrendre, a romániai magyar nemzeti közösség jövőjére, mint amit egy laza kézlegyintéssel el lehet intézni. Akkor, amikor a populista demagógia az uralkodó, érdemes gyanút f ogni. A történelem számos példát tud arra, hogy miként lett népszerű, demokratikusan megválasztott politikai vezetőből szinte pillanatok alatt a utokrata vezető, zsarnok, diktátor, önkényes kényúr. Amikor valakinek nincsenek már érvei,és a választási ciklusok között a népet hívja segítségül, elfedi a demokratikus jogrend intézményes rendszerét, az egyetlen üdvözítő szerepében tetszeleg, aki nincs v ele, az csakis ellenség lehet, ahonnan már egyetlen apró lépés van addig, amikor kijelenti: aki nincs velem, az nincs. Számomra az alapvető kérdés a következő: hogyan kell megítélnem annak a politikusnak a szándékait, lépéseit, cselekedeteit, aki a hatalo mért folyó küzdelemben szemrebbenés nélkül hazudik, csal, megszegi adott szavát, zsarol és megfélemlít? Arra a kérdésre kell választ adnom, hogy a kitűzött célokért milyen eszközök használata megengedett? Lehetségese olyan jó cél, amelynek az eléréséért b ármilyen rossz eszközt használni lehet? Elfogadhatóe, hogy egy demokratikus parlamenti jogrendben a deklaráltan jó célokért a rendőrállam és a politikai rendőrség eszközeit vegye igénybe valaki? Nem elfogadható. Nem megengedett. Nincsenek olyan érvek, am elyek csak rövid időre is, de az ilyen eszközök használatát lehetővé tennék. Mert amit ma megengedsz, holnap miért kifogásolnád? Egy újságíró a napokban azt kérdezte tőlem: nem féleke, nem félünke, hogy amennyiben Basescu leváltása nem sikerül, akkor az államfő majd bosszút áll az RMDSZ politikusain? Nem félek. Nem félhetek. A félelemnél nincs rosszabb tanácsadó. A politikában, Romániában, de tartok tőle, hogy nemcsak, ezzel is számolni kell, ezt is bele kell kalkulálni a politikus életébe. Biztos vagyok abban, mert elégé jól ismerem Basescut, hogy nyugodtan számíthatunk a megtorlásra. De ez megint csak nem elegendő ok a hallgatásra. Nem lehetünk struccok. Nem dughatjuk fejünket a homokba, mert attól még nem változik meg a külvilág, nem múlik el a veszély. Ideig óráig élhetünk azzal az illúzióval, hogy nincsen semmi vész, de amikor a homokból kiemeljük a fejünket, lehet, hogy már a kés a torkunkon lesz. vissza
