Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-03
27 A kisebbségi, a képviselőház kevesebb, mint harmadával rendelkező koalíciót az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SZDP) támogatná. Mircea Geoan a SZDPelnök kijelentette: pártja egyetért az új kormánystruktúrával, és feltételekkel támogatja majd a kormányt a törvényhozásban. Az RMDSZnek három tárca jutott. Nagy Zsolt megőrizte informatikai és távközlési tárcáját, miközben Borbély Lászlót fejles ztési, közmunka- és lakásügyi miniszternek javasolják, Korodi Attila pedig a környezetvédelmi és fenntartható fejlődési miniszteri poszt várományosa. A külügyminiszteri tisztségre azt az Adrian Cioroianu fiatal történészt jelölték, akit Traian Basescu ne m kívánt korábban a tárca élére kinevezni, az igazságügyminiszter pedig Tudor Chiuariu lehetne. A nemzetvédelem Teodor Melescanunak, a belügy Cristian Davidnak, a mezőgazdaság pedig Traian Decebal Remesnek az irányítása alatt működne. Az örmény származású Varujan Vosganian, aki eddig a gazdasági tárcát irányította, a pénzügyek irányítását is átvehetné, a szállításügyi tárcát pedig a részben magyar származású Ludovic Orban vezetné. Az egészségügyi tárca élén Eugen Nicolaescu, a művelődéi és kultuszminisztér iumén pedig Adrian Iorgulescu maradna. Új vezető állna azonban az oktatási (Cristian Adomnitei), a munkaügyi (Paul Pacuraru), illetve a kereskedelmi és turisztikai (Ovidiu Silaghi) tárca élén. A parlamenti kapcsolattartásért Mihai Voicu megbízott miniszter felelne. Valamennyien ismert liberális politikusok. A kormánylista ismeretében Traian Basescu államfő levélben figyelmeztette a törvényhozást: ha elfogadja az új kabinetet, súlyos törés következik be a politikai osztály és a társadalom között, hiszen a kisebbségi kormány a parlamentben csupán a helyek 22 százalékával rendelkezik. Emil Boc DPelnök szerint a miniszterelnök közönséges csaló, az általa javasolt kormány pedig nem legitim. Érthető viszont, hogy a liberálisok a szociáldemokratákkal álltak össz e, mert e két alakulatnak "sok közös takargatnivalója van" - mondta Boc, korábbi, de mindeddig nem bizonyított korrupciós ügyekre utalva. A kormányfő ma délután kér új kabinetje számára bizalmi szavazást a parlamenttől. A miniszterjelöltek szakbizottságo k általi meghallgatása már tegnap megkezdődött. vissza Csatatér, Bugár után Népszabadság • Kis Tibor • 2007. április 3. Ami a szlovákiai magyar párt hétvégi kongresszusán történt, azt most sokan szimpla kocsmai leszámol ásként írják le. Nem ok nélkül: személyeskedések, mélyütések, ármánykodások vezettek Bugár Béla megbuktatásához. Könnyeket hullatni érte felesleges; ha úgy vesszük: megérdemelte a sorsát. Valójában ő maga ásta meg a saját politikai sírját. Nemcsak koncepci ótlanságával, elfogultságaival, lekezelő stílusával, autokrata vezetési módszereivel, hanem veszélyérzetének végzetes eltompulásával is. Eltávolításának ez utóbbi a legközvetlenebb oka. Még egykét hete is neki állt a zászló, olyannyira, hogy úgy érezte: l egtitkosabb óhajának - Duray Miklós menesztésének - a közhírré tételét is megengedheti magának. Ez több volt, mint bűn: politikai szarvashiba. Nyomban kiderült, az MKPban a fő sodorvonalat pillanatnyilag a radikális szárny jelenti. Duray számára ettől a pillanattól kezdve élethalál kérdéssé vált a kongresszus - és eszerint is cselekedett. Felmérte, a morgolódó bázis sok mindenre kapható, ha azt ígérik neki, hogy ki lehet törni végre abból a meglehetősen légüres térből, amibe a populista új szlovák kormá ny próbálja kényszeríteni az MKPt, a szlovákiai magyar közösséget is. Ezért e kiszorítósdijával a Bugárügyben Duray mellett Robert Fico tekinthető a másik sírásónak. Önmagában Bugár eltávolítása nem tragédia az ottani magyarság, még kevésbé Szlovákia s zámára - még ha most egyesek netán így vélik is. Ennek oka az, hogy szerintük Révkomáromban a radikalizmus totális győzelmet aratott, következésképpen a magyarszlovák együttélés súlyos tehertételnek lesz kitéve a nacionalista húrokat pengető Fico mandátum ának idején. Nem elképzelhetetlen persze ilyen forgatókönyv sem. Még az sem, hogy a politikailag mérsékelt magyar és szlovák publikum hamarosan nosztalgiával gondol majd Bugárra. Akire sok rosszat lehet mondani (mondanak is), de egy dolog feltétlenül a jav ára írandó: a szlováksággal általában a kompromisszumokat kereste kiélezett szituációkban.
