Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-28
11 Ám hasonló okok hasonló okozatokhoz vezetnek, s egyszerű példán bizonyítható, hogy a munkásmozgalmi hagyomány olyan "toposzai", ismert, jelképes "hívósz avai", mint május elseje - a proletár internacionalizmus , nem kevésbé időszerűek, mint valaha, bár a szereplők némiképpen átalakultak. A proletár internacionalizmus valamikor arra volt (lett volna) való, hogy leküzdje a burzsoá osztályállam legfontosabb önigazolását ("legitimációs ideológiáját"), vagyis azt a balhitet, amely szerint a tőkés osztályállam minden honpolgárt képvisel, s a nemzetállam által megtestesített nemzeti érdek a nemzetállami határok között csakugyan egyetemes, s amely szerint a munkás legfontosabb vetélytársa nem saját nemzetállamának burzsoáziája, hanem a szomszéd állam proletárja. Itt az ellenfél egyértelműen a polgári nacionalizmus, imperializmus és militarizmus volt. Avval, hogy a szociáldemokrata parlamenti pártok betagozódtak a p olgári nemzetállamok politikai gépezetébe, elfogadták ennek a gépezetnek a fő legitimációs elvét ("a nemzeti érdek" elsőrendűségét), és 1914 augusztusában az ismert módon megbuktak, minden ellenkező fogadkozásuk ("bázeli harangok") ellenére. Ez a problém a se szűnt meg teljesen, bár fejlett ipari államok között jelenleg nem folynak komoly háborúk. Persze a hatalommal rendelkező ("mainstream") baloldali pártok ma az egyenlőség s evvel a nemzeti egység száz százalékig polgári politikáját űzik, osztályelkötel ezettség helyett pedig "társadalmi igazságosságról", "a szegénység fölszámolásáról", "egyetemes társadalombiztosításról", "biztosított megélhetésről" (living wage, Grundeinkommen) szavalnak - no nem nálunk! , de azt se túl őszintén. Evvel persze az első v ilágháború előtti szociáldemokrácia tragédiához vezető útját követik (nálunk persze még ezt se, nálunk már elérték a végcélt: a "baloldali" és/de polgári osztálypolitikát). A bevándorló, migráns munkások, vándormunkások, vendégmunkások kérdésénél azonban minden kiderül. Az ún. Bolkesteindirektíva az Európai Unióban azt írja elő, hogy - egyszerűsítek - a valahonnan bevándorló munkásra az ún. "célországban" az "eredeti" ország (ahonnan kivándorolt, áttelepült) szabályai és viszonyai legyenek irányadók. Így a szegényebb országból származó munkás akkor is képviseli a bérlenyomó hatást, úgy se keveredhet ki eredeti nyomorából, ha távozik hazájából, és másodrendű szociális alany marad a gazdag országokban. Az a neoliberális, globális, piaci, szabadversenyes, sz abadkereskedelmi stb. kapitalizmus, amely minden akadályt eltávolított a tőkejavak zavartalan áramlásának útjából, kínai falakat épít a munkaerő elé avégett, hogy a munkabéreket és a járulékos szociális költségeket mindenütt a lehető legalacsonyabban tarts a. A pesti "baloldali" rádió gazdasági hírműsorában hallom április 25én, hogy a vállalkozók elégedetlenek a magyarországi "munkaköltségekkel" (magasnak találják őket). Ha nem nyomjuk lejjebb a reálbéreket, még megsértődnek, és még szegényebb, még antisz ociálisabb államokban lelik meg boldogulásukat. A végén még sztrájkba lépnek. (Ahogyan Brecht írta 1953ban a berlini munkásfölkelés után a régi NDK vezetőiről: a nép elvesztette a kormány bizalmát, a legjobb volna, ha a népet föloszlatnák, s a kormány új népet választana; a tőke elégedetlen a kizsákmányolás mértékével - vonuljon az utcára, s törje be a szakszervezetek ablakait!) Ha a mai munkásosztály nem jön rá, hogy minden erejével védenie, pártolnia kell a bevándorló munkásokat, akkor megint legyőzik. Az egyik magyarországi szakszervezet ugyanabban (!) a közleményben tiltakozik, mert az új EUtagok dolgozóival szemben egyébként mereven ellenséges budapesti kormány lazítana a román és bolgár gépkocsivezetőket sújtó korlátozásokon, s ugyanott egyben föls zólítja az állítólag "baloldali" kormányt, hogy képviselje a magyarországi munkavállalók érdekeit - Németországban! (Ez egyébként ráfér a tőlünk áttelepült dolgozókra, lásd a SoKo Bundaakciót, amellyel a németországi hatóságok törvénytelenül zaklatták őke t.) Az osztályharc mai helyzetében nem a nemzetállami nacionalizmus, hanem a bevándorlóellenes új xenofóbia (idegengyűlölet) a hatékony legitimációsideológiai fegyver, s ez remekül működik is, lásd a franciaországi elnökválasztás aggasztó eredményét. Az idei május elsején a bevándorló, tartósan vagy ideiglenesen letelepült, munkát kereső külföldi dolgozókkal való szolidaritás az internacionalizmus követelménye. Ha politikailag erőre kap - tulajdonképpen: újjáalakul - a mai munkásosztály, ez az a pont, ah ol szakítania kell a hatalmon lévő polgársággal, akkor is, ha ugyanazt a rockot hallgatja, mint az osztályellenség. vissza Schengeni határ közé szorított reformátusok Magyar Hírlap 2007. április 28.
