Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-02
7 Cikkek: Két út a szlovákiai magyarok előtt Fi gyelőNet 2007. március 30. Tóth Csaba Nagy gondnak tartja a szlovákiai magyarok asszimilációját, pártjában viszont generációváltást ígér lapunknak adott nyilatkozatában Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnökjelöltje. A szombati választás másik indulója, Csáky Pál akcióképes MKPt ígér. A közeljövőt tekintve mit tart az MKP legfontosabb feladatának? Három dolgot tartok fontosnak az elkövetkező időkben. Mindenekelőtt kemény, határozott és következetes ellenzéki politikát kell folytatnunk. Folya matosan figyelmeztetnünk kell a kormány helytelen lépéseire, beváltatlan ígéreteire és minden olyan megnyilvánulásra, amely nem szolgálja választóink és a szlovákiai polgárok érdekeit. Másodszor fontos feladatnak tartom, hogy belül rendezzük sorainkat: erő teljesebben kell foglalkoznunk a párt belső struktúrájával, amelyre az elmúlt 8 év kormányzati szerepvállalása idején nem volt elég időnk. Ezzel összefüggésben elő kell készítenünk fiatal politikusok színrelépését és erősítenünk kell a nők párton belüli sz erepvállalását. Harmadszor hosszú távú program megalkotására van szükség, amely választ keres a szlovákiai magyarság legfontosabb problémáira, például az asszimilációra, vagy a regionális gazdasági különbségek leküzdésére. Hogyan értékeli a szlovákiai ma gyarság jelenlegi helyzetét? Jelentős változáson ment át a szlovákiai magyarság az elmúlt évtizedben. Kormányzati szerepvállalásunk idején határozottan érzékelhető volt, hogy nőtt a társadalmi elfogadottságunk. De a Szlovák Nemzeti Párt kormányba lépéséne k következtében fellépő magyarellenes hullám is igazolta, hogy nem mindegy, kinél van a kormányrúd. Vidékeink az utóbbi nyolc évben gazdagodtak. Vannak vidékek, ahol új beruházások indulhattak, munkahelyek létesültek, más vidékeinken az unióba való belépés ünk után megélénkültek a kapcsolatok az anyaországgal. Az elmúlt időszakban hatékony volt a déli régióban az európai uniós alapok merítése, amelynek révén megújulhattak iskolaépületeink, műemlékeink, templomaink, községi létesítményeink. Fontos lépésnek ta rtom, hogy az iskolák már a községek fennhatósága alá tartoznak, tehát jobban biztosított a megmaradásuk. Hiányzik azonban a déli gyorsforgalmi út, amely lehetővé tenné, hogy a keleti végek is bekapcsolódhassanak az ország gazdasági vérkeringésébe és új be ruházások létesüljenek. Óriási gondnak látom az asszimilációt. 2001ben, a legutóbbi népszámlálás alkalmával negyvenezerrel kevesebben vallották magukat magyarnak. Ezt a tendenciát csak hatékony népességpolitikai programmal állíthatjuk meg. Sok még a tenni való tehát. Mit gondol, melyek elnöki munkásságának legnagyobb eredményei és mi az, amit kudarcként könyvel el? Ha körülnézünk a Magyarországgal szomszédos államokban, ahol magyar kisebbség él, szinte mindenhol azt tapasztaljuk, hogy ellentétek feszítik a közösséget, több párt alakult, és ennek követk eztében szétforgácsolódnak az erőik. Ezt látom Erdélyben, a Vajdaságban, de részben még a Kárpátalján is. Higgye el, nem egyszerű egyben tartani egy olyan pártot, amely három, különböző politikai irányultságú pártból jött létre. Nem könnyű különböző habitu sú és gondolkodású emberek véleményét összehangolni. Márpedig másként nem lehet hatékonyan képviselni a választóinkat. Az egyik fontos eredmény, hogy egyben tudtuk tartani az MKPt, hogy egységes erőként tudtunk működni az elmúlt időszakban. Nagyon fonto s eredménynek tartom, hogy jó együttműködést tudtunk kialakítani a jobboldali szlovák pártokkal, az MKP meg tudta tartani koalícióképességét. Nincs miért szégyenkeznünk az elmúlt 8 év miatt sem. Nélkülünk Szlovákia még ma sem lenne az EU és a NATO tagja. N élkülünk nem valósulhattak volna meg reformok sem. Ehhez azonban az is kellett, hogy a pártelnököt is elfogadják mind a politikai partnerek, mind pedig a szlovák és a magyar közvélemény.
