Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-27
15 DGY Újabb javaslat a gyűlöletbeszéd büntethetőségére: Nagy akarás MaNcs 2007.04.26. Ezúttal szocialista képviselők módosítanák ú gy a Büntető törvénykönyvet, hogy börtön járjon az emberi méltóságot sértő gyalázkodásért. A tervezet újra alkotmányossági korlátokba ütközhet, abban pedig egyelőre nincsen előrelépés, hogy a közösségek gyalázásáért polgári peres úton lehessen elégtételt v enni. A gyűlöletre izgatás kriminalizálásával legutóbb 2003 decemberében, a Bárándy Péter vezette Igazságügyi Minisztérium javaslatára próbálkozott az Országgyűlés, miután ifj. Hegedűs Lóránt emlékezetes zsidózása, majd büntetőpere után végképp világossá vált az efféle magatartás büntetlensége. A szocialista és a fél szabaddemokrata frakció támogatásával elfogadott törvénymódosítást azonban az Alkotmánybíróság (AB) egyhangú határozatával megsemmisítette. A testület először 1992ben fogalmazta meg, hogy a véleménynyilvánítás, függetlenül annak tartalmától, alkotmányos védelem alatt áll - kivéve gyűlöletre uszítás esetén, azaz ha fennáll a köznyugalom megzavarásának közvetlen és nyilvánvaló veszélye. Ezen álláspontját csak 2000ben, az önkényuralmi jelképek tiltását vizsgálva árnyalta (a történelmi tapasztalatokra hivatkozva elfogadhatónak tartotta a szólásszabadság szigorúbb korlátozását), de 2004ben, a fenti jogszabálymódosítást elemezve visszatért korábbi álláspontjához. Azt viszont mégsem zárta ki, hogy a törvényhozás valamilyen büntetőjogi eszközzel gondoskodjék a közösségek méltóságának védelméről. A múlt héten hat szocialista parlamenti képviselő ismét olyan javaslattal állt elő, amely e védelmet a Btk. módosításával véli elérhetőnek. Indoklásukban az alkotmánybírósági intelmek figyelembevételére hivatkoznak, így a módosítás legfőbb újdonsága, hogy a gyalázkodást már nem a Btk. közrend elleni bűncselekmények fejezetében, hanem az emberi méltóság megsértését szankcionáló, személy elleni bűncselekmén yeknél helyeznék el. A javaslat parlamenti támogatottságáról e pillanatban keveset lehet tudni, de az egyik benyújtó, a szocialista Bárándy Gergely nyilatkozataiban - nyilván az SZDSZ esetleges vonakodását is számításba véve - a "KDNPtől érkező kedvező je lzésekre" utalt. Ám ha megszavazzák, akkor a módosítás minden bizonynyal ismét az AB asztalán landol. A verdikt pedig megint azon fog múlni, hogy a bírák a mocskolódással elért megfélemlítést és méltóságsérelmet tartjáke olyan veszélynek, amellyel szemb en szükség lehet a szólásszabadság korlátozására, vagy - az Országgyűlés korábbi álláspontjával ellentétben - nem gondolják, hogy az állam válogathat a vélemények között, így kifejezve a sértett csoportok melletti kiállást. Mindenesetre a 2000es határozat zárvány jellege az első verziót valószínűsíti, és az AB egyébként is hajlamos a konzisztens döntéshozatal látszatához ragaszkodni (lásd múlt heti számunk Ítéletei csapdájában című írását). A büntethetőség körének megfelelő szűkítésével ugyanakkor valóba n nem elképzelhetetlen megtalálni azt a vékony sávot, ahol a gyalázkodás büntetőjogi szankcionálása még összeegyeztethető a szólásszabadsággal. Erre tett például konkrét kísérletet Sajó András egyik tanulmányában (Fundamentum, 2004/4.). A jogászprofesszor "elvi indíttatású pedagógiai optimizmusnak" vélte az alkotmánybírák azon kiindulópontját, hogy a szabad társadalomban a mégoly szélsőséges nézetek hangoztatása is védendő, mert csak a szinte teljesen korlátozás nélküli vita erősíti a toleranciát, nevel nyi tott és autonóm polgárokat. Nem látta igazoltnak, hogy az "indul a vonat Auschwitzba" kezdetű rigmusok és a rasszista nézetek szabadversenye hozzájárul a társadalmi problémák megoldásához. A szélsőséges gyűlöletkeltés a tapasztalatok szerint éppen hogy tor zítja a társadalmi diskurzust, és a szólásszabadság ellen hat, ha a megfélemlítő szólás másokat elhallgattat. Összességében tehát a némileg homályosan megragadott "köznyugalom megzavarása" mellett a méltóság megsértése is okot adhat a büntetőjog bevetésére , mert ha a gyűlölködők "például az adott közösséghez tartozók alsóbbrendűségének hiedelmét kényszerítik a csoportra, akkor helye van a fellépésnek, beleértve az állam fellépését is". Sajó javaslata szerint - az önkényuralom áldozatainak sajátos érzékenysé gére tekintettel - a faji, nemzeti, etnikai kisebbségek becsmérlését, e csoportok jogfosztásának helyeslését pénzbírsággal sújtható szabálysértéssé kellene tenni, kivéve, ha az elkövető maga bizonyítja, hogy tettével nem kívánt személyeket vagy közösségeke t méltóságukban megalázni és megfélemlíteni. Halmai Gábor alkotmányjogász is úgy vélekedett a Narancs kérdésére, hogy az AB a
