Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-11
32 Jogerősen sajtópert nyert a Magyar Nemzet napilap ellen BálintPataki József. Az elmúlt évben megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) korábbi elnöke a történtek hátteréről, illetve a nemzetpolitika változásainak utóbbi egy eszten dejéről nyilatkozott lapunknak. Szűcs László interjúja. Lapozgatjae mostanság a Magyar Nemzetet, kerese benne egy bizonyos szöveget? Természetesen. S akkor gyorsan magyarázattal is szolgálok. A Fővárosi Ítélőtábla egy perben jogerős ítéletet hirdetett, ebben megerősítve azt a tavaly szeptemberi elsőfokú döntést, aminek értelmében a napilapnak belső oldalon, ahol korábban engem is súlyosan érintő, rágalmazó cikk jelent meg, annak állításait meg kell cáfolnia, és tőlem bocsánatot kell kérnie. Mennyi idej e van erre a lapnak? Az ítélet kézbesítését követően tizennégy napon belül meg kell tennie, közölnie azt, hogy velem kapcsolatosan valótlan állítást tett közzé, megsértve a jó híremhez való jogaimat. Azaz közönségesen rágalmazott és hazudott. Emellett kár térítést is kell fizetnie a lap kiadójának ebben az időtartamban. Arra kérem, avassa be az Erdélyi Riport olvasóit a per részleteibe. Milyen érvek, ellenérvek, bizonyítékok hangzottak el? Én azért pereltem be a Magyar Nemzetet, mert másfél éve olyan cikk eket jelentettek meg, amelyek hírbe hoztak egy munkatársnőmmel, illetve azt állították ezek az írások, hogy én nemzetbiztonsági szempontból megbízhatatlan vagyok. Az eljárás során kiderült, hogy ezek a súlyos, morális és szakmai vádak valójában névtelen le velekre, manipulált iratokra, meg nem nevezett informátorokra támaszkodtak. Ezeknek a valóságtartalmát semmilyen formában nem ellenőrizte a lap, kisebbségi szakértőként bizonyos Lukács Csaba nevezetű urat nevezett meg tanúként, aki semmilyen formában nem tudta bizonyítani a korábbi állításokat, tehát nem volt kétséges, hogy a bíróságnak nem lehetett egyéb dolga, mint hogy elmarasztalja az alperest. Mit gondol most visszatekintve az ügyre, mire volt jó, kinek volt jó ez az egész? Az ügy hátterében sok min den meghúzódhat, azt is mondhatnám, hogy bizonyos szempontból a forgatókönyvet s akár a tettestársakat is nemcsak itt Budapesten, hanem Székelyudvarhelyen is lehet keresni. Rendkívül egyszerű volt a maga módján, valamit állítottak, amit nem tudtak, nem is akartak bizonyítani. A lényeg az volt, hogy kabátlopási ügybe keverjenek, sajnos, a vasszékely városából többen papírszékelynek bizonyultak. A bocsánatkérés, a pénzbeli jóvátétel mire elég? Valóban helyrehozhat valamit mindabból a kárból, amit ez idő alat t szakmailag, emberileg elszenvedni volt kénytelen? Jogi szempontból az ember elégtételt kap, de az a kár, amit ezzel a rágalmazással sikerült okozni, nem csak engem érintett hátrányosan, hanem mindazokat, akik a Kárpátmedencében, a Felvidéktől a Délvidé kig engem ismertek, ismernek. Márpedig nagyon sokan vannak ilyenek. Tizenvalahány évig voltam a Határon Túli Magyarok Hivatalának köztisztségviselője, az utóbbi három évben elnöke. Nyilván az ilyen bulvárízű, gyanús dolognak álcázott állítások sokkal inkáb b hatnak az emberekre, jobban megmaradnak az emlékezetükben, mint egy rövid, keretes írásban megjelenő bocsánatkérés. Tudjuk, az a hír, amikor a postás harapja meg a kutyát, s nem fordítva. Félretéve a keserű iróniát, azt kell mondanom, hogy minden bizonn yal egész szakmai pályafutásomra rányomja a bélyegét ez a gátlástalan és aljas lejárató kampány, amelyet pontosan nem tudom, milyen megfontolásból indított a Magyar Nemzet. Bár sejtéseim azért vannak. Nem csak egy személy volt a célpont, hanem egy intézmén y. A módszer egyszerű volt: hamis adatok alapján valamit állítani, majd egy jogi eljárás során, amelynek csupán néhány szereplője van egy bírósági tárgyalóteremben, beismerni, hogy igazából semmit sem tudunk.
