Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-10
17 Egy évvel ezelőtt a narancssárgák elvesztették a parlamenti választást, Juscsenko jogköreinek elfolyása azóta folyamatos. Mi ndaz, ami a narancssárga forradalom pozitív eredményeinek tekinthető, kérdésessé vált a Nyugat előtt. Gondoljunk csak a NATOkérdésre. Janukovicsnak és csapatának sikerült úgy befagyasztaniuk az integrációt, hogy arról már nem is folynak viták. Mennyire le sz kihatással a politikai krízis az ország gazdaságára? Egyértelmű, hogy minél tovább fog tartani, annál nehezebb lesz kihevernie Ukrajnának a következményeket. A gazdasági szakemberek többsége úgy véli, hogy 23 hónapot a gazdaság még képes kitartani. Ame nnyiben tovább tartana a problémás időszak, annak a tőzsdepiac és a GDP látná a legnagyobb kárát. A Fitch Ratings nemzetközi minősítő szervezet illetékesei már most aláhúzták, hogy a krízishelyzet elhúzódása esetén át fogják tekinteni a prognózisukat. Ez p ersze még nem jelenti azt, hogy csökkentik Ukrajna besorolását. Az ukrán gazdaság 2007 januárfebruárjában 8,6 százalékos növekedést produkált. A Nemzeti Bank tartalékai rövidtávon biztosítani tudják Ukrajna kötelezettségeit, de az elhúzódó krízis esetén az ország gazdasági stabilitása veszélybe kerülhet. Az esetleges választás után a kormányalakítás folyamata is elhúzódhat, ami a külföldi befektetőket riaszthatja el. Ez pedig igen komoly probléma, hiszen az ukrajnai gazdasági növekedés egyik legfontosabb összetevője a külföldi invesztíció. Az elemzők szerint egy negyedévet mindenképp kibírna Ukrajna makrogazdasága, a kérdés már csak az, hogy mikorra sikerül megoldani a helyzetet. Janukovics csapata nemrégiben kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság döntése nélkül nem hajlandó részt venni a parlamenti választáson. A koalíció tagjai azt is elmondták, hogy készek megakadályozni a választás lebonyolítását Kelet- és DélUkrajnában. Vagyis a választás csak NyugatUkrajnában zajlana le. Ebben az esetben az államfő nek valóban kompromisszumot kellene kötnie a kormányfővel. vissza Újlaki László Búcsú a Magyar Háztól? 20070407 06:10:00 Választások voltak Kijevben. A félreértést elkerülendő, szeretném pontosítani: a Magyarok Kijevi E gyesülete tisztújító közgyűléséről van szó. Köztudott, hogy a kijevi magyar közösség, Ukrajnában az elsők között, még valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek végén szervezte meg hivatalos formában is társadalmi életét. A majdnem két évtizedes múlt bőv elkedett eredményekben és voltak természetesen csalódások is. Sikerként könyvelhető el többek között a két magyar vonatkozású emlékjel (Lisztemléktábla és a honfoglalási emlékjel) felállítása, valamint az otthonteremtés akadályokkal zsúfolt útjának megtét ele, amely az ún. Kijevi Magyar Ház megnyitásával ért véget. Az MKE annak idején egyik kezdeményezője és alapítója volt az ukrajnai magyarság máig egyetlen országos szervezetének – az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek. Az eltelt időszak igazolta az egyesület által végzett tevékenység hasznos voltát. A két emlékhely gyakran biztosít helyszínt különböző magyar vonatkozású esemény méltatásához. Az UMDSZ jelentős társadalmipolitikai tényezővé vált, és nem csak Ukrajnában. A Magyar Ház sorsa viszont ne m úgy alakult, ahogy vártuk, és amiben nagyon sokáig bizakodtunk. Mivel annak idején, nem bízva a formálódó ukrán társadalom kisebbségek iránti toleranciájában, önerőből kezdtük el kialakítani saját otthonunkat, bizonyos formaságokat sajnos figyelmen kívül hagytunk. 1998ban egy olyan ingatlan helyreállítási munkáit fejeztük be, amely önkormányzati tulajdonban maradt és Vígh János, akkori egyesületi elnök alkotó műhelyeként szerepelt a nyilvántartásban. Bonyolította a helyzetet az a tény is, hogy az egész e gy belvárosi lakóház felső szintjén helyezkedett el. A helyreállítási munkák költségeit is csak részben (mintegy 10 ezer USD nagyságrendben) sikerült pályázati úton nyert közpénzből biztosítani. A költségek fennmaradó részét az elnök, mint bérlő biztosítot ta. Idővel ugyan, mikor néhány évre az UMDSZ hatáskörébe került a működtetés, rendeződni látszottak a dolgok. Sőt, reális lehetőség volt arra is, hogy privatizáció útján véglegesen tulajdonba vegyük az ingatlant. Az önkormányzat által felajánlott négyzetmé terenként 600 USDs ár, ami a helyiségek alapterületét tekintve kb. 50 ezer USD kifizetését jelentette volna, megoldható feladatnak tűnt. Viszont több objektív és szubjektív tényező hatására a dolgok sajnos másként alakultak.
