Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-06
12 Mint ismert, sz erda esti nyilatkozatában az elnök a II. Tãriceanukabinetet inkább egy cég igazgatótanácsához hasonlít, nem pedig felelős kormányra, mert tagjai nem az ország, hanem bizonyos körök üzleti érdekeit képviselik. „Ahányszor ezt kimondtam, mindig a szememre há nyták, hogy nem vagyok pártatlan. Ha egy állampolgárok által az államfői székbe juttatott politikus nem próbálja megszabadítani az országot a helyi báróktól és az illegitim érdekcsoportoktól, akkor ki más tehetné meg? A régi rendszer oltalmazói mindet megt esznek, hogy elhallgattassanak. Én azonban nem adom fel, mert erre kaptam megbízatást a polgároktól” – mondta Bãsescu. vissza Kényszerpályák hálójában Új Magyar Szó 2007. április 6. Szerző: Ágoston Hugó A látszat logikája – maga a logikátlanság. Azt halljuk a tévében az egyik zsebpárt megmondóember elnökét ő l: azért nem szereti kormányon látni a magyarokat, mert azok a saját érdekeiken kívül semmivel sem tör ő dnek. Holott a miniszteri tárca éppen azt jelenti, hogy az arra ki választott az egész lakosság, közösség szolgálatába szeg ő dik. (Miniszter = szolga) Regionális fejlesztés, környezetvédelem, informatika és távközlés – vajmi nehéz lenne ezeken a területeken kizárólag sajátos magyar kisebbségi érdekeket érvényesíteni. Vag yis amikor a magyarellenes populista érv ismét elhangzik, perverz logikával nem az ok, hanem az okozat van megcélozva. Nem azért nem akarják egyesek a magyarokat a kormányba, mert a magyarok nem azt csinálják, ami kell, hanem azért, hogy ne tölthessenek be ott feladatkört, ne tehessék, amit kell. Ugyanakkor az a tény, hogy az új kisebbségi kormány tárcavezet ő inek negyedrésze RMDSZes, éppen annyira behatárolja, mint amennyire kib ő víti az RMDSZ lehet ő ségeit. Figyelmes elemz ő k észrevették, ami politikai szin ten egyértelm ű és nagy szerepet játszhatott a kormány átszervezásáre vonatkozó tárgyalások során is: amennyiben az RMDSZ er ő lteti sajátos érdekeinek érvényesítését, különösen azt a – programjában is szerepl ő – kifejezett igényt, ami az autonómiára vonatkoz ik, kockára teszi nem csak önmaga ottlétét, hanem a kabinet stabilitását; bármelyik pillanatban akad valaki, hogy a „merényletre” felhívja a figyelmet. Ilyen értelemben a kormány az RMDSZ miatt valóban ki van szolgáltatva az ellenzéknek, jelesen a Szociáld emokrata Pártnak. Másfel ő l azonban a PSD is kényszerpályán van, hiszen abban a pillanatban, ahogy a kormány megbukik, sorsa az államelnök kezébe kerül. Aki, ha helyzetbe hozzák, nem kétséges, hogy él is vele, és hogy miként él vele. Másrészr ő l az állam f ő is kényszerpályán van, valójában kohabitációra kényszerült. Az alkotmánybíróság tegnapi döntése, amely szerint nem szükséges ő t felfüggeszteni, meger ő sítheti Traian Bãsescut abban a hitében, hogy harca a kormány és a parlament ellen indokolt és célravez et ő . (Még akkor is, ha az alkotmánybíróság véleménye ellenére a parlament megszavazza a felfüggesztést.) Ámde az államf ő nek nincs joga az új kormányt törvénytelennek nevezni. És ha mindenáron az el ő re hozott választásokat er ő lteti, újabb kényszerpályára állíthatja saját magát, aminek veszélyeit jól érzékelteti az ukrajnai politikai káosz. Ilyen alapon az els ő Tãriceanu kormány sem volt legitim, s ő t, kimondottan szélhámosságnak kellene neveznünk! Nem lehet mindegyre a népakarat közvéleménykutatásokban rög zített pillanatnyi állásához igazodni. Az államelnök gondolhatna arra, hogy ő maga is veszíthet a népszer ű ségéb ő l, és egyszer csak a többségi akarat szempontjából „illegitimmé” válhat. A kormány attól törvényes, hogy a parlament megszavazta. Ha négy száz alékos a lakossági támogatása, akkor is legitim. Az pedig, hogy egyesek immár nem csak internetes fórumok szennycsatornáin, hanem személyes frusztrációikat nyíltan is kimutatva imposztorságról, árulásról, illegitimitásról beszélnek, ő ket min ő síti. A lege ls ő k között írtam egy balliberális vétetés ű kormány lehet ő ségér ő l, esélyeir ő l és el ő nyeir ő l a választások után. Lehet, hogy elkövetkezte nem id ő- és törvényszer ű még, de az is lehet, hogy csupán az államelnök idioszinkráziája „mond ellen” neki. Elválik.
