Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-05
20 perccel azután, hogy engem elnöknek választott a közgyűlés, nyilvánvalóvá vált a teremben, hogy egyetlen párt van, és nem két szárny. – Ez valóban rendkívül jelentős eredmény, de hétfőn a pozsonyi Új szóban olvastam egy kommentárt, amely nem nagyon dicsérte meg. Azt írta, hogy csak a küldöttek szavaztak, de a tagság jelentős része egészen másként gondolja. – A pozsonyi Új szóban az a szerző írta ezt az ön által is e mlített kommentárt, aki két héttel a kongresszus előtt még azt írta, hogy nekem abszolút semmi esélyem sincs arra, hogy pártelnökké válasszanak, 7030 százalék lesz Bugár Béla javára. Ennyit a szakszerűségről. – A sajtó tele van azzal, rossz üzenete van annak, hogy Duray Miklós az ön támogatója. Ráadásul Durayból stratégiai alelnök lett, ami szintén nem sok jót jelez. Hogy lehet Duray radikalizmusával azonosulni, hiszen az ön eddigi pályafutását ismerve, önre sok mindent lehetett mondani, csak azt nem, ho gy radikális? – Akkor visszakérdezhetek, hogy ki fogja vezetni ezt a pártot? Talán ha megengedi, akkor mégiscsak én vagyok a pártelnök. A volt elnökségben Duray Miklós a második helyen volt, ügyvezető alelnökként, az új elnökségben az ötödik helyen van sz akmai alelnökként. Ennek a pártnak, ennek a közösségnek stratégiára van szüksége, ennek hiányát sokan kritizálták régóta. Jövőre szeretnék egy pártprogramot elfogadtatni, amely a 2009ben és 10ben esedékes választásokon a választási programok alapját képe zhetné. Úgy tervezem, hogy végigjárjuk a régiókat, megszólítjuk, nemcsak a regionális pártvezetőket, de a régiók értelmiségének azt a rétegét, amely hajlandó velünk dialógust folytatni, és ennek alapján fogjuk a közös véleményt kialakítani. Az, hogy Duray Miklóst megpróbálják nagyon negatív színben feltüntetni, régi folyamat. A szlovák és a cseh sajtó váltig erre játszott, hogy nekünk vannak jó magyarjaink, akik csendben vannak, és rossz magyarjaink, akik gyanúsak. Nem hiszem, hogy ezt a kesztyűt fel kellen e vennünk. Duray Miklós jóval hatvan fölött van már, úgy néz ki, hogy lassan számára is időszerűvé válik a közéletből való visszavonulás kérdése. Én elleneztem azt, hogy méltatlan helyről, méltatlan módon vonuljon el a közéletből. Ne feledjük, Duray Miklós volt azon kevés szlovákiai állampolgárok egyike, aki aláírta a Charta 77 kiáltványt, és a nyolcvanas években kétszer volt börtönben a szlovákiai magyar iskolákért. Én azt hiszem, hogy önmagunkat csapnánk arcul akkor, ha Duray Miklóssal szemben méltatlanul viselkednénk. De azzal egyetértek, hogy túl fontos szerepet nem kaphat a pártban. Én ezt elmondtam a kongresszuson is, és pontosan meghatároztam Duray szerepét. – Ha már szóba hozta a regionális elvek érvényesítését, beszéljünk arról is, hogy a szociál is szempontokat miként kellene jobban érvényesítenie az MKP politikájában és módszereiben. – Hibának tartom, és nemcsak a mi pártunk hibájának, hanem a volt kormánykoalíció két pártja hibájának is, hogy a szociális témát átengedtük a baloldalnak. Én, ami kor kormányban voltunk, kifogásoltam azt, hogy a Dzurindakormány a kelleténél szorosabbra húzta a nadrágszíjat. Természetes, hogy egy jól működő szociális rendszer alapja egy jól működő gazdaság kell hogy legyen. Teljesen fölöslegesen húztuk túl 2005ben a nadrágszíjat azzal, hogy 32 milliárd koronát megspóroltunk. Húszmilliárd koronával több jött be az államkasszába, mint terveztük, az adórendszerünk jó működése miatt, és 12 milliárdot nem használtunk föl. Én azt javasoltam akkor is, hogy bizonyos régiókb a, bizonyos célirányos programok támogatására adjunk pénzt, mert ezekben a régiókban nehéz helyzetben élnek az emberek. Nem titkolom, hogy a Garam mentére, Ipoly mentére, Bodrogközre, Árva megyére gondoltam, hogy az emberek érezzék, ez a kormány tesz valam it értük. Ez nem így történt, és miközben a 2005ös költségvetés 3,2 százalékos deficittel számolt, 2,92t teljesítettünk fél évvel a választások előtt. Mindenkinek dicsekedtünk a világban, hogy mi a 3 százalékos maastrichti kritérium alá kerültünk. Ugyan akkor azt értük el, hogy elveszítettük a választásokat, és ezeket a korrekciókat úgyis megcsinálták, de nem mi, hanem az új kormány. – Térjünk egy kényesebb témára, mert a cseh és szlovák sajtót is olvasva elsősorban az autonómiaügy a fő problémájuk. Érde kelne, hogy mi az ön véleménye az autonómia kérdéséről? – A szlovák közgondolkodásban az autonómia kifejezés az elszakadás első lépcsőjének a szinonimájává vált. Amióta Csehszlovákia megalakult 1918ban, azóta volt egy szlovák autonomista mozgalom, többk evesebb sikerrel. A XX. században, amikor megbillent a történelmi egyensúly, ez a kérdés napirendre került, és a szlovák autonomisták mindig Szlovákia elszakadását értették alatta a csehektől. Ezt a kifejezést fedőnévként használták.
