Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-02
15 „A gyakorlatban ez alapvetően a lengyel nyelv használatára vonatkozik a Morvasziléziai megyében, ahol több tucat településen haladja meg a lengyelek aránya a tíz százalékot” - nyilatkozta Milan Pospísil, a kormány mellett tanácsadói szerepkörben működő nemzeti kisebbségi tanács titkára. Hasonló lehetőségük van a szlovákoknak is, akik Csehország egész területén élnek, s arányuk több településen is meghaladja a tíz százalékot. „Eddig azonban nem tudunk olyan településről, ahol a szlovákok kétnyelvűséget kezdeményeztek volna” - állítja Po spísil. A többi nemzeti kisebbség, beleértve a 15 ezer lélekszámú magyarokat is, egyetlen helyen sem éri el az anyanyelvhasználathoz szükséges tíz százalékot. Pospísil megjegyezte, hogy a nyelvi charta életbe lépése a mai helyzeten, gyakorlaton lényegesen nem változtat, hiszen az új oktatási és a közigazgatási törvény már számol a kisebbségi nyelvhasználattal”. vissza Lezárult egy korszak, új kezd ődik - Kongresszus előtti interjú Markó Béla szövetségi elnökkel Új Magyar Szó 2007. március 2. Mi lesz a jellegzetessége az RMDSZ VIII. kongresszusának, hiszen nem ígérkezik feszültségekkel teli fórumnak? – Viták biztos lesznek a program- és még inkább az alapszabálymódosítás kapcsán, de én azt gondolom, hogy a legfontosabb jellemzője az, hogy ez az első európai uniós kongresszusa az RMDSZnek. A számvetéssel, amelyet elkészítünk, valójában nemcsak négy évet zárunk le, hanem az elmúlt tizenhét esztendőt , egy történelmi korszakot. Ez egy fordulat. 1989ben kiléptünk egy rendszerből, az úgynevezett szocialista tömbből, most pedig beléptünk egy másikba. Véget ért az átmenet és az RMDSZ is teljesítette egyik küldetését: azt, hogy bevigye az erdélyi magyarság ot az Európai Unióba, és együtt legyen Magyarországgal. Most a nagy feladat az, hogy megjelöljük az utat, amelyen megyünk tovább, a célokat, amelyeket követünk, és hogy magát az RMDSZt is elindítsuk az Európai Unióba. Ilyen szempontból fontos egybeesés, h ogy hamarosan sor kerül az európai parlamenti választásokra. Az elnöki beszámoló az elmúlt négy év értékelése lesz, de gondolom, megfogalmazza azokat az irányelveket is, amelyek a jöv őben mérvadóak lesznek. – Pontosan azt fogom elmondani a beszámolómban, hogy egy történelmi korszak lezárult az erdélyi magyarság szempontjából, hogy egy új történelmi kihívás előtt állunk, vagyis azt az esélyt, hogy bent vagyunk Európában, és ezáltal mag yar a magyarral együtt van, ki kell használnunk és valós, tartalmas nemzeti együttlétté kell tennünk. Másrészt a beszámolómban más szempontból is mérföldkőnek tekintem ezt a pillanatot. Ami a kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogait illeti – anyanyel vi oktatás és nyelvhasználat terén is – kialakítottunk egy jogi keretet. Vannak még kivételek, de ez a folyamat mégis lezárulni látszik, és következnek a kollektív jogok, köztük az autonómiaformák. Azt próbálom leltárba venni, hogy ezen a téren mit tettünk , abból, amit vállaltunk, mit teljesítettünk, és mit kell tennünk a továbbiakban. Hogyan látja a program- és az alapszabálymódosítási javaslatokat? – A programmódosításban ugyanaz tükröz ődik, ami az előbbi nagyon sommás elemzésemben is, hogy valamit befejeztünk. A programból most már ki kell hagyni az EUba való belépéshez és az integrációhoz kapcsolódó célokat, és be kell vinni olyan új elemeket, mint a regionális együttműködés, a gazdas ági fejlesztési régiók átszervezése, helyünk, szerepünk, céljaink az EUban. Nem véletlen, hogy ezen a kongresszuson külön európai választási programot is el akarunk fogadni. Az alapszabályzat továbbra is megtartja az RMDSZ szövetségi jellegét, én nem is é rtettem volna egyet azzal, hogy fölépítésében és m űködésében politikai párttá tegyük ezt a szervezetet. Sőt, a platformoknak próbálunk nagyobb jelentőséget adni azáltal, hogy szavazati joggal járó képviseletet kapnának a Szövetségi Képviselők Tanácsában. Persze ehhez egy bizonyos támogatottságot kellene fölmutatniuk. Ugyanakkor, bár a pártszerűségtől idegenkedem, azt helyeslem, hogy az országos testületek működését operatívabbá tegyük. Az Operatív Tanácsban, amelyet havi rendszerességgel működtetnék, és amelyet Állandó Tanáccsá keresztelnénk át, nagyobb súllyal lennének jelen a területi elnökök. Egyúttal a Szövetségi Egyeztető Tanácsot átalakítanánk Kulturális Autonómia Tanáccsá, amely nem ugyanolyan lépés a kulturális autonómia
