Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-19
34 azonban a nemzetközi jogrend és mindenek előtt az Európai Unió keretén b elül nem zárja ki egymást a nemzet két felfogása, sőt egyenrangúan egymás mellett élhet. Március 15ének két arca és két öröksége van. Ez a nap a forradalom lelkét örökítette meg számunkra. Mintája lett minden megmozdulásnak a szabadságért. A márciusi if jak tetteit követte a magyar ifjúság 1956ban is, amikor tüntetni indult, és amikor itt, Romániában is kifejezte szolidaritását. Soha jobb lelkiismerettel nem lehetett azonosulni egy forradalmi nappal. Ez a nap csupa lelkesedés; egy forradalom, amelynek ne m volt szüksége erőszakra, amelytől távol állt a bosszúállás szelleme is. A 48as forradalom óta a háromszínű nemzeti zászló a szabadság jelképe is lett: felülmúlhatatlan jelkép, nincs szükség másra. Ám 1848. március 15e nemcsak egy dicsőséges forradalo m napja volt, nem puszta gátszakadás, amely megnyitja az utat a sorsnak. 1848ban a nemzet pontosan tudta, mit kíván. A 12 pontot nem a forradalmi hevület rögtönözte. Hosszan készült rá a nemzet, a reformkor két évtizedén át. És ugyanazon a napon, amikor P esten a cenzúrát megtagadva kinyomtatták a 12 pontot, és amikor a nép megesküdött, hogy rabok tovább nem leszünk, minderről még hírt sem véve Pozsonyban hajóra szállt az Országgyűlés küldöttsége, és vitte a királyhoz szentesítésre a törvényeket, amelyek ug yanezt tartalmazták: az ország minden lakosa számára jogegyenlőséget, választott parlamentet, felelős kormányt, és az alapvető politikai szabadságjogokat. 1989ben és 1990ben, amikor a Kárpátmedence országaiban a rendszerváltások zajlottak, szintén tud ta a magyar nemzet, hogy mit kíván. Sose feledjük 1989 mámorosan felszabadult március 15éjét! Sose feledjük a '89 karácsonyán Temesvárra és Erdélybe induló teherautókat! Ne feledjük a magyarok szerepét ezeknek az országoknak a demokratizálásában! Tizenhét évvel ezelőtt mindenütt a szabadságot kívánta a nemzet, jogokat és demokráciát. Együtt akart visszatérni Európába - a jog biztosítékait, a politika kultúráját, a gazdasági és a szellemi életet tekintve egyaránt. És ahogy 1848ban az áprilisi törvények, ma jd az erdélyi törvények teljesen új alapokra helyezték a nemzet életét, úgy a rendszerváltás utáni új alkotmányok is alapvető változást hoztak. Eltörölték, és visszahozhatatlanná tették a korábbi, hol velejéig hazug, hol az utolsó pillanatig durván elnyomó és erőszakosan asszimiláló rendszereket. A 48as párhuzam indoka és lényege azonban az, hogy az új alkotmányok a jövőt határozzák meg. A forradalom napjai elmúlnak - a forradalom eredményei viszont a jogokon és az alkotmányos intézményeken keresztül épü lnek ki, válnak állandóvá, s gyökeresednek meg végső soron a kultúrában. Helyénvaló tehát ha ma, március 15ét ünnepelve a jogokról beszélünk, és az alkotmányos alapokat ünnepeljük. Nemforradalmi időkben ezek éltetik tovább a forradalmat. Ezek a végső biz tosítékok, mert az alkotmányos jogok megsértése ellen fel lehet lépni, és a jogsértéseket orvosolni lehet. Ezért kívánjuk ma is, és kell mindig kívánni a nemzetnek "a' sajtó szabadságát", a vélemény és gyülekezés szabadságát, és az összes többi jogot. A sz abadságot garantáló jogrend megbecsülése és fenntartása tehát március 15e, és a 48as törvények alapvető üzenete. Időszerű hozzátennem ehhez, hogy a demokrácia alapstruktúrái és a szabadságjogok nemzeti konszenzust testesítenek meg. Így volt ez 1848ban i s. És igaz, hogy 1848ban március szépséges napjait hamarosan sokféle széthúzás és meghasonlás követte, azonban az az egyetértés, amelyet az áprilisi törvényekbe foglaltak, minden felszíni viharnak ellenállt, s érvénye máig él. Végül szeretnék szívből kö szönetet mondani feleségem és munkatársaim nevében is azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítettek minket. Úgy érkeztünk ma estére Kolozsvárra, hogy tisztelegtünk Ispánkúton Petőfi emléktáblájánál, majd Fehéregyházán, a segesvá ri csatában elesett honvédek sírjánál is koszorút helyeztem el. Sokan jöttek el mindkét helyre, és büszke voltam erre. Bármily szép is volt, és nagyon mélyen megérintett minket, ez mégsem egy romantikus utazás volt. Célja, hogy megerősítse összetartozásunk at. Az is célja volt, hogy személyesen meglássam a nagy múltú és újabb intézményeket, hogy találkozzam az ezeket működtető vagy létrehozó emberekkel. Ők nem politikai szereplők, és így kívül maradnak a szenzációkon és újsághíreken, pedig a nemzet igazi gaz dagsága bennük rejlik. Azt szeretném, ha itt Romániában, de Magyarországon is mindenki természetesnek tartaná az ilyen látogatásokat. Ezért külön köszönöm a meghívást, amely lehetővé tette, hogy együtt ünnepeljük itt, Kolozsvárott, nemzeti ünnepünkön.” Az uniós csatlakozással kapcsolatos szinte minden közhelyet elsütötte Sólyom László a kolozsvári Állami Magyar Opera színpadán, kezdve attól, hogy "az Európai Unió minden tizedik polgára - nemzetállami szemszögből nézve - valamely kisebbséghez tartozik", de nem hiányozhatott a "határok légiesülése" és a "visszatérünk Európába" szlogen sem – vagyis mindaz, amin az edzettebb újságolvasók átlapoznak, vagy amiről átkapcsolják a tévéhíradót.
