Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-19
33 Ausztria, Szlovénia valamint Szlovákia között hamarosan elbontják a határsorompókat, a románmagyar határon ma akadálytalanul léphetünk át. A nemzet további részei fognak az Unióba kerülni, és ennek hatása Kárpátalján is érezhető lesz. További sorsunk at tehát az Európai Unió alkotta közös és nyílt térben, az Unió lehetőségeit használva kell elképzelnünk, és megterveznünk. Az Európai Unió nemcsak gazdasági és politikai szervezet. Jogközösség is. Már az alapítók céljai között szerepelt a nemzetek megbéké lése. Értékei között van a nyelvek, kultúrák sokszínűsége, és ezzel összefüggésben a kisebbségek védelme. Az Unió alapelve a regionalitás és a szubszidiaritás, vagyis, hogy a helyi közösség döntsön mindabban, amit nem szükséges magasabb szintre vinni. Az Európai Unió minden tizedik polgára - nemzetállami szemszögből nézve - valamely kisebbséghez tartozik. Ezért ezt a kérdést az Uniónak a maga alapelveivel összhangban rendeznie kell. Az egyesülő Európában rohamosan épül a kisebbségvédelem joga. Magyarorszá g kitartásának köszönhető, hogy a kisebbségi jogok védelme bekerült az Alkotmányos Szerződés szövegébe. Az Unió néhány napja felállt Emberi Jogi Ügynöksége a kisebbségi jogokat is vigyázza. Továbbá az európai államok többsége a kulturális nemzet fogalmát i mmár a politikai nemzetével egyenrangúként ismeri el. Elismerést nyert az is, hogy az anyaállamnak joga van a más államokban kisebbséget képező nemzetrészei identitásának és kultúrájának támogatására. Más oldalról pedig a balkáni konfliktusok vezetnek arra a tanulságra, hogy európai stabilitás nehezen képzelhető el a kisebbségi jogok teljességének, és közösségi jogként való elismerése nélkül. A kisebbségek kulturális autonómiája magától értetődő minimum, s a kisebbségi jogok teljessége pedig - ott, ahol min den feltétel és az igény megvan - a területi autonómia lehetőségét is magában foglalja. Hivatalos látogatásomon már tolmácsoltam, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratiku s, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. Magyarország az Európai Unióban többször bizony ította az alapvető jogok iránti különleges érzékenységét. Hitelesen képviselheti tehát az emberi jogok ügyét, s ezen belül a kisebbségek jogi igényeit is, különös tekintettel arra, hogy a két és félmilliós magyar kisebbség a legnépesebbek egyike Európában, továbbá arra is, hogy ezek a közösségek küzdelmeikben mindig az alkotmányos keretek között maradtak. Hiba lenne azonban, ha a kisebbségi jogok és kisebbségi problémák mintegy bezárnák, vagy elszigetelnék a magyarokat az adott országokon belül. Az Európa i Unió hatása sokkal mélyebb és átfogóbb, és egyben a bezárkózással ellenétes is. Teljesen új környezetet, új viszonyítási rendszert teremt. A szomszédos országokban élő magyarság előtt nemcsak a magyar határ nyílt meg, hanem egész Európa munkavállalási, t anulási, tudományos és gazdasági lehetőségei is. Magyarország maga ugyanezen változások sodrába került. Mindegyik tagállam formálja, milyen lesz a közös Európa. Nekünk pedig abban kell megalkotni a magyar nemzet helyét. Ezért nemcsak a határokat, de a lelk eket is meg kell nyitni, hogy megszabaduljunk a bizalmatlanságtól és a kicsinyhitűségtől. A magyar nemzetet az Európai Unióban úgy tudom elképzelni, mint amelyre illik az Unió jelszava: egység a sokféleségben. S úgy érzem, az Unió feltételei segítenek ma jd új hangot találni egymás között is. Hiszen az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. Az új európai lehetőségek józan mérleg elésére van szükség, és tárgyszerű ismeretekre saját magunkról. Fel kell mérnünk Magyarország és a szomszéd államok szükséges együttműködésének a lehetőségeit. Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mind ezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. Az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemz etstratégia kidolgozása nem halogatható tovább. Ez gazdaságilag nélkülözhetetlen. Ugyanakkor kultúránknak nemcsak a múltja, hanem a magyar irodalom, művészet és tudományosság továbbra is csak ebben a teljességben létezik. Mindezzel, amit a közös ünneplés kapcsán elmondtam, nem kanyarodtunk el március 15étől, sem az 1848as forradalomtól. Akkor az állam és a nyelvében élő kulturális nemzet koncepciója kibékíthetetlennek bizonyult. Ma
