Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-19
26 A kormányfő erre utalva persze a reformok fontosságát hangsúlyozta, és az 1848at jellemző közbizalomról értekezett – elfeledkezve arról, hogy manapság épp ez az, ami nem nyilvánul meg vele szemben. Ettől eltekintve a beszéd korre kt, és ami fontos szempont, rövid. Közhelyfaktor: *** Hírérték: ** Az arisztokratákat fenéken billentik, ugye? Orbán Viktor beszéde a Fidesz megemlékezésén Az utolsó alkotmányos eszköz: a népszavazás (Orbán Viktor ünnepi beszéde) „1849 tavaszán em lékezetes események színhelye volt az önök előtt tornyosuló hegy. Emberek százai özönlöttek az utcákra, kapaszkodtak fel a Gellérthegyre, hogy a messzeségből érkező hangfoszlányokat tisztábban hallhassák. Azon a maihoz hasonló friss napon az igazi tavas z az újrakezdést, a böjti szelekkel érkező távoli morajlást, az Isaszegről idehallatszó ágyúdörgés hozta meg. A dicsőséges tavaszi hadjárat csatazaja a szabadság reményét hozta a megszálló császári katonáktól feketéllő fővárosba. 1849 tavaszán is az önkény uralmat védelmező fegyveresek fenyegetéssel, erőszakkal akarták megfélemlíteni, otthonmaradásra kényszeríteni az akkori magyarokat. Megszállták a Gellérthegyet, még a csillagvizsgálót is katonákkal rakták tele, hogy a távcsöveket se használhassa senki, hogy eltiporhassák a honvédsereg tavaszi hadjáratának küszöbön álló győzelmeit. Csakhogy az igazságot letagadni, hazugsággal elleplezni, szuronyokkal feltartóztatni nem lehetett többé. Nézzenek körül, kedves barátaim, tisztelt ünneplők! A szabadság magya r híveit ma sem sikerült megfélemlíteni a hatalom minden provokációjával és fenyegetésével dacolva ismét összegyűltünk. Minden évben van egy harc a tél és a tavasz között. A végkifejlet előre tudható. A tavasz és a magyarok szabadságvágya ma is erősebbne k bizonyult, mint a hatalmi önkény ökölrázása. 1848 idén is győzött, éljen a szabad március 15e! Tisztelt ünneplők, kedves barátaim! Hiába végezték ki az első felelős miniszterelnököt és tábornokait. Hiába kényszerítették száműzetésbe a nemzet vezetői t, sorozták be magyarok ezreit a császári seregbe kényszerrel. A magyarokat mégsem sikerült megtörni. Kitartottunk. Ezért kellett Ferenc Jóskának is belátnia, nélkülünk és ellenünk nem reformálhatja meg, a nemzet akarata ellenére nem kormányozhatja Magyaro rszágot. Nem lehet, mert a magyarok nem engednek a negyvennyolcból! Úgy tűnik, a népek leginkább olyankor mutatják ki a karakterüket, amikor azon a ponton állnak, hogy szabadságukat elveszítsék. Öt nemzedék választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabad ságvágy melletti konok kitartásunk mit sem változott. Már 17 éve, hogy vér és emberáldozat nélkül visszaszereztük a szabadságot, s ma, amikor a szabadság és a közös akarattal megalapozott demokratikus Magyarország veszni látszik, ugyanolyan állhatatosan ragaszkodunk hozzá. Ha 184849 után nem törte meg szabadságvágyunkat a törvények sárba tiprása, és a Bachhuszárok hatalmi gőgje, akkor most sem hátrálunk meg a símaszkos rohamrendőrök elől, nem fogadjuk el az oktrojált reformokat, és nem hunyászkodunk meg a Bachhuszárok örökébe lépő új arisztokraták előtt sem. A magyar ember szeretné tisztelni államát, számítani rá, bízni benne. De régi törvény: ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletre méltónak is kell lennie. Ám a mai hatalom nemhogy megak adályozná az állam lezüllesztését, de élen jár ebben. Semmibe veszi az évezredes íratlan szabályokat, ezeréves bástyákat támad, a
