Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-19
22 kivárását jelenti – a szakemberek szerint. Az MKP átal akításra váró alapszabálya szerint bizonyára lesznek olyanok, akik csak a kongresszuson döntik el, hogy kinek a neve mellé teszik le voksukat. Bugár Béla ennek ellenére magabiztos. Bízik saját karizmájában, politikai tapasztalatában, támogatóiban. „Azt m ondom, hogy minden kihívás segíthet, jó irányba mozdíthatja el a pártot. Ebből a szempontból én örülök, ha lesz kihívóm. Biztosan nem fogom a sajtónak elmondani azt, amit a kongresszuson fogok. De egyet azért el kell, hogy mondjak, az elmúlt nyolc évben a pártstruktúrák építésének a feladatával az ügyvezető alelnök volt megbízva. Viszont ő parlamenti képviselő is, és amikor kormányon voltunk néha egyegy szavazaton múlott, hogy átmenjen egy javaslat. Minden képviselő jelenlétére szükség volt a parlamentben, ebből a szempontból is nem tudta ellátni a feladatát, ezért mi azt mondjuk, hogy a párt struktúrájával kapcsolatos munkát egy pártigazgatóra kellene bízni. Grigorij Meseznikov politológus szerint Bugár Béla az egyik kulcsszereplője az MKPnak, mert ő eg y olyan pártvezető, aki a szlovák pártok is partnernek tartanak. Az elemző szerint Bugár még e kényes helyzetben is a párton belüli egyensúly megtartására törekszik, hiszen a széthúzás most könnyen megoszthatná az erejüket. „Bár a pártnak most is van bázis a, megvan a szavazói köre, a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a regionális politizálásra. Még jobban kellene képviselniük a helyi szlovákság érdekeit is. Az ellenzéki politizálás helyi és regionális szinten nem szűkíti le a párt mozgásterét. Az MKPs polgármesterek képzésével, a pályázatírás szabályainak megtanulásával, az uniós források megszerzésével sokkal előbbre lehetnének. De ehhez erősnek kell maradniuk. vissza Szili Katalin beszéde a galántai temetőben - Egy nemzethez tartozónak akarunk maradni Felvidék.ma 20070319 07:27 A globalizálódó 21. századi Európában modern magyar nemzetpolitikára van szükség – mondta Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke Galántán, mikor a helyi temetőben megkoszorúzt a Sebestyén László lelkész (184849ben tagja volt a magyar Országgyűlésnek) sírját. Szili Katalin galántai beszédét az alábbiakban közöljük: A magyar szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulóján nagy tisztelettel köszönöm, hogy itt ünnepelhetek Ö nökkel. Együtt egy olyan vidéken, ahol elmondható, hogy meghaladtuk már a 20. századot, hiszen közös Európában élünk, reményeink szerint a közeli jövőben már teljesen határok nélkül. Galántára jövet három olyan dologra gondoltam, amelyekről március idusán beszélnünk kell. Az első a haza. A haza ott van, ahol a valódi gyökereink vannak, ahol élünk, ahol a szülőföldünk van – szeretteinkkel és barátainkkal. Itt éljük mindennapjainkat, és próbálunk boldogulni. A haza itt is van, Mátyusföldön. Viszont van egy n emzetünk is. Mit is jelent számunkra az egy nemzethez való tartozás? Közös ihletet, kultúrát, hagyományainkat, nyelvünket. Ha a nemzetről beszélek, akkor tiszteletemet kell kifejeznem mindazoknak, akik itt élek és élnek, akiknek itt a hazájuk és mindig min den körülmények között meg tudtak maradni magyarnak. Sőt, tovább is adják magyarságukat gyermekeiknek, unokáiknak azért, hogy majd azok is tovább adhassák az ő utódaiknak. Tudunk és akarunk magyarnak, egy nemzethez tartozónak megmaradni ebben a változó vi lágban, egységesülő Európában. Köszönet illeti önöket azért is, hogy mindazt, ami összeköt bennünket, a kisebbségi létben tudták megőrizni. Ha valaha az egy nemzethez tartozás fontos volt számunkra, akkor a mai globalizálódó világban, egységesülő Európába n újrafogalmazhatjuk az egy nemzethez való tartozást, kialakíthatunk egy modern, 21. századi nemzetpolitikát. Lehet, hogy a hazát már máshol találjuk, de az egy nemzethez való tartozás összeköt bennünket. A legnagyobb nemzeti ünnepünk március 15e. A tis ztelet és a méltóság rangját az adja, ahogy elődeinkre emlékezünk. És arra, amit ránk hagytak. Legyen szó az 1848as forradalomról, az 1867es kiegyezésről vagy akár a 2004es EUcsatlakozásról. 1848 öröksége azt a pillanatot jelzi, amikor egy pillanat ala tt olyan magaslatokba került a nemzeti összetartozás érzése, ahonnét lehetett a jövő felé tekinteni. 1848hoz hozzátartoztak politikusaink, közéleti személyiségeink hitvallásai is, legyen az Széchenyi vagy Wesselényi nyitottsága, Kossuth jurátusi bölcsessé ge, Táncsics mindvégig megőrzött konoksága, Petőfi hazafiassága, Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata. Együtt jelentik számunkra 1848at, függetlenül, hogy akkor ki hová tartozónak vallotta magát. Ugyanis tudták, hogy van egy pillanat, amikor összefogásra van szükségünk. 1848 nélkül nem lett volna 1867 sem. És ez az
