Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-17
8 kormányzat politikája a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor bölcsebb, érzelemben gazdagabb, tizedennyi ember sem ordította volna most: takarodj! Dehogy akarom, hogy Gyurcsány (is) a gyűlölködő politikai nacionalizmus olcsó kortespálinkáját kínálgassa. De azt igen, hogy mélyebben ismerje a közérzelmeket. És azt is igen, hogy demagógok ne ragadhassák magukhoz a mélyhegedűt is . Tudom, éjszakai verekedők, gyújtogatók, balhékedvelők mindig akadnak, s nem közöttük kezdeném el a tömegszereplők szociológiai, történelmi stb. tudásmérését. De az istenért, nehogy azt képzeljük: a politikai mérlegelés mindenkinél tudásfüggő. És van, a ki nem írásban szisszen fel, ha balfogást tapasztal, netán vél tapasztalni - hanem dühöng. A dühöngőt még nehezebb meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ma - azaz tegnap este - érett, de szónokként is közvetlen, eredeti és mély ember szólalt meg a Művészete k Palotájában. Nem tudom, és már aligha lehetek tanúja, hogy mi lesz a sorsa, s a magyarság sorsa húsz, harminc év múlva. Pályája indulásakor is szurkoltam neki. Most, amikor a nehezénél tart, és amikor a hatalomfüggőknek sikerült föllázítania ellene jelen tős tömegeket, ismét kimondom: szurkolok neki. vissza Kinek kellenek a csángók? Magyar Hírlap • 2007.03.17. Amióta világ a világ, a moldvai csángók a helyi viszonyoknak kiszolgáltatva élnek. Ma is ugyanaz a helyzet, m ert az értelmiség hiánya megbélyegezte egész történelmüket. Nem lehetett és ma sincs könnyű dolguk, hisz mindig mások mondták meg, hogy mi a jó nekik. Nem csoda, hogy könnyen befolyásolhatók és bármilyen védekezési mechanizmusokat alakítanak ki, folyamatos an alattomos támadásoknak vannak kitéve. Gondolhatnánk, hogy manapság – Európában – ilyet senkivel sem lehet megtenni. De tévedünk. A kitelepítők: Kossuth, Teleki, Gergely István A kitelepítés gondolata, mint egy lehetséges megoldás, sokszor felvetődö tt már a történelem folyamán. Kossuth Lajos 1842 és 1844 között komolyan tárgyalt erről a későbbi moldvai fejedelemmel Alexandru Ioan Cuzával (1856 – 1873). A magyarok hazatelepítéséről szóló elképzeléseiben a reformtábor megerősítését célzó törekvései is sz erepet játszhattak. A tervek a forradalom leverése miatt kudarcba fulladtak. Az 1940es évek elején Teleki Pál is próbálkozott a Moldvában rekedt magyarok kitelepítésével, de végül megelégedett azzal, hogy elkezdhették a bukovinai székelyek átköltöztetés ét. Az új hazát keresők között ötvenhárom moldvai csángó is lehetőséget kapott. A második világháború körüli zavaros időszak kivételével a csángóknak mindig helyben kellett maradniuk. 1941ben ügyvédek a tömegek által nem ismert, de a törvény adta lehető ségeket kihasználva éltek az Antonescurezsim által foganatosított lazítások kínálta alkalommal. Így a "hazatérő levél" kiváltásával minden Romániában élő kisebbséginek jogában állt az anyaországba költözni. A hír gyorsan terjedt, de a férfiak többsége a f ronton volt. A kutatások azt mutatják, hogy a "hazatérő levelet" a csángó népesség csaknem fele kiváltotta, de a bukovinai székelyek kitelepítéseiről szóló zavaros hírek, valamint a férfiak katonai szolgálata miatt csak ezren vágtak neki nagy bátorsággal a z útnak. Mire a szerencsések hírt adtak volna a sikeres letelepedésükről, a jászvásári (iasii) püspökség, attól való félelmében, hogy területének jelentős része elnéptelenedik, nyomást gyakorolt – több nacionalista szervezettel is együttműködve – a kormán yra, ígéretet tett a magyarok állandó felügyeletére és a folyamatos asszimilálási törekvésekre. Ezzel sikerült visszavonatni a nemzetiségeket segítő rendeletet. Később már csak egy a csángók megmentésére irányuló akcióról tudunk, amelynek célállomásai Er dély elhagyatott falvai voltak. A rendszerváltás utáni évektől napjainkig tucatnyi család köszönheti Gergely István atya munkásságának, hogy áttelepedhetett Erdélybe. Közülük a családok mintegy fele tudott beilleszkedni, a többiek hazatértek. A rendszerv áltás illúziói
